Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-28 / 52. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. december 28. 52. szám. Független Budapest Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest ¥il. Szöveiség-u. 22. :: TELEFONSZÁM: József 45-82. :: Társadalom és hatóság együttműködése. A „Független Budapestének irta: Bárczy István polgármester. Megjelenik minden hétfőn, ж szükséghez képest többször is. •* Előfizetési ára • „NAGY BUDAPEST“ melléklettől együtt: Egész évre 16 kor. •« Félévre S korona. Főszerkesztő: D"- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA A sok nehéz szenvedés, a töméntelen kár és veszteség mellett, mellyel a háború pusztítása jár: van a háborúnak — különösen a mi jogos, igazságos háborúnknak — értéktermelő hatása is. Nálunk például egy napról a másikra idézte elő azt, aminek nem egyszer éreztük hiányát; hogy közönség és hatóság nemcsak ráeszmélt egymásra való utaltságára, hanem hogy végre rá is találtunk egymásra. És egy napról a másikra lett valósággá az is, amit talán világvárossá való fejlődésünk hirtelensége szorított eddig lassúbb tempóba: hogy fővárosunknak sok tekintetben széthúzó társadalma kompakt egységgé, valóságos közönséggé, közösséggé tömörült. Csak vissza kell gondolnunk a hadbavonulás mozgalmas napjaira. Mily lelkesedéssel ölelkezett össze polgárság a hadsereggel, amely hiszen eddig sem volt más, mint vér az ő véréből.: polgár katonai egyenruhában. A jogos, az igazságos háborúnak kellett jönnie, hogy ennél több is valóra váltódjék és ne csak polgárt lássunk benne, hanem a polgárság is katonának érezze magát: katonának polgári ruhában. Ezzel a polgársággal, ezzel a közös nagvérzésben hirtelen együvé forrott polgári hadsereggel könnyít volt hadba szállanunk a háborút kisérő Ínség és gazdasági bajok ellenébe, az adakozásnak, az áldozatnak, a terhekben való oszto- zásnak oly ^gyönyörű készsége fakadt ki hirtelen a szivekből, annyira sietett mindenki a krajcárját vagy a bankóját, a munkáját qs a gondját a köznek szolgálatába állítani, mintha a természet ezzel is igazolni akarná örök törvényét, hogy nincsen árnyék fény nélkül: a háború árnyában kettőzve derült reánk a testvéri megértésnek és együvé tartozásunk öntucTatra ébredésének derűje, fénye. Egyébre sem kell rámutatnom: csak a városi közgyám intézményére és központi segítő bizottságunkra. & ч A városi közgyám intézménye a háború előtt is megvolt — de jórészt csak papiroson. Az intézmény léte abban gyökerezik, hogy polgár álljon a hatóság szolgálatában a szegénygondozás munkájában. Mindenki vállalja egy meghatározott közvetlen lakó Ínségbe jutott család gondozását, kisérje figyelemmel vívódását s legyen igazság szerint erkölcsi pártfogója, de egyúttal jótállója a hatóságnál, hogy ez méltó, ez rászolgál a közsegélyezésre. Munkáját azonban ne tekintse kimentve ezzel se: legyen mentora is az Ínséges családnak, tanácsadója háztartása szerény vezetésében, gyámo- litója az életharc viszontagságaiban; célját ne a közsegély kiprotegálásában lássa, mert a közsegélynek rendszerint csak átmeneti jellegűnek szabad lennie, s rendeltetése csak odáig terjedhet, hogy átsegítse a küzködőt az ínség legnehezebb napjain. A szegénygondozó közgyám akkor teljesítette hivatását igazán, ha talpra is állította gyámoltját, hogy az végül ismét a maga lábán járja életeutját. , A városi közgyám intézményének szükségessége — elvi jelentőségének és hivatásának e tisztázott értelmében- már a háború előtt is kialakult nálunk, de vállalkozókészség kevés volt, az is hamar lelohadt; a közömbösség, a szomszéddal való nem-törődömség szinte gyökerébe fojtotta az intézményt. így jött a háború és vele a társadalom szolidáris érzésének nagy lelki fellendülése. Egyetlen hivó szózatra volt szükség és több mint kétezer polgár — köztük csaknem a féle hölgy — állott be városi közgyámnak. A semmiből hirtelen élő intézmény vált: tényező a segítés munkájában, amelyre a hatóság számíthatott és amellyel számolhatott. Ma még talán sok tekintetben egyenetlen a működése: néhol túlzott jószívűség, (ami kisebb baj) néhol túlzott aggályoskodás, imitt-amott talán néifif lankadás is mutatkozik, de maga az intézmény gyökeret vént és mivel a mostani háborús Ínség, sajnos, talán túlontúl jó ^lapj's a fejlődésére, azzá fog erősödni, aminek béke idején terveztük: a hatósági szegénygondozás rendszeres, megbízható társadalmi szervezetévé. És itt a másik példa: központi segítő-bizottságunk. Ezt maga a háború teremtette. Amint a városi közgyám a hatóság szegénygondozó munkájának gyakorlati tényezője, akként ez a bizottság a segítő tevékenységnek elméleti organizátora, irányitója és a szegénygondozás különböző társadalmi, valamint hatósági szervezeteinek egységes mederbe terelöje lett. Társadalmi alakulat. Csakhogy a városi hatóság is képviselve van benne. Részben kezdeményezője a hatóságra háruló feladatok megoldásának, részben tanácsadó, véleményező fórum, részben maga a végrehajtó, a megvalósító, intéző szerv is. Hatóság és társadalom segítő működése e központi szervezet kohójában.forrott egységessé, céltudatossá. Es hogy azzá lett, hogy ilyenné fejlődött: ez a társadalmi segítő-tevékenység ama munkás egyéniségeinek érdeme, akik önként állottak a hatóság mellé a nehéz idők nehéz feladatainak szolgálatára, Hogy mit hoz a háború, — jobbat-e vagy ha csak a nyugalmas béke nyugalmát újra: — a magyarok Istenében s fegyvereink erejében a bizodalmunk erre. De egyet már meghozott: a főváros társadalmának és hatóságának teljes egyesülését a közös munka harmóniájában. Bizton hiszem, hogy ezt a harmóniát, a háborúnak ezt az élcelődésében első, de értékben sem utolsó gyümölcsét most már át fogjuk menteni a béke idejére is.
