Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-28 / 52. szám
2 Független Budapest Budapest a Világháborúban. Megállta-e a helyét a főváros e nagy időkben? — Kerületi vezérek Bár a háború még korántsem ért véget, mindenesetre a legjellegzetesebb kérdések közé tartozik az, hogy „megállta-e a főváros a helyét e nagy időkben“ ? Mert az erre adott választól függ az a minősítés, amellyel a főváros majdan -— a világháború befejezése után — a mérleg serpenyőjébe kerül. De addigra is, amig ez az epedve várt pillanat elkövetkezhetik, természetszerűleg minden polgárnak kialakul a véleménye a fővárosnak háborús „teljesítményei"-ről, hogy azután az adandó alkalommal egységes közvélemény jegecedhessen ki belőlük. A „Független Budapest“ már most, a háború ötödik hónapjában megragadta az alkalmat, hogy Budapest törvényhatósági életének legtekintélyesebb vezérférfiait megszólaltassa arra nézve, hogy véleményük szerint „megállta-e a helyét a főváros e nagy időkben ?“ Kérdésünkre e lap publicitására rendkívül hízelgő formában sorra kaptuk az értékesebbnél-értékesebb nyilatkozatokat, amiket — ime — átadunk a nyilvánoságnak. Remélhetőleg e nagy koncepciójú nyilatkozatok elolvasása után a „Független Budapest“ olvasói is örömmel fognak csatlakozni a szerkesztőségnek ahoz a hálájához, amelylyel honorálni kívánjuk Szebeny Antal dr., Ripka Ferenc dr, Krammer Károly. Feleki Béla dr., Márkus Miksa és Havass Rezső dr. bizottsági tagoknak és kerületeik legtekintélyesebb vezérférfiainak azt a készségét, hogy a körkérdésünkre adott válaszukkal lényegesen hozzájárultak az egészséges és tárgyilagos kritika kijegecesedéséhez. A nyilatkozatok egyébként a következők : * * (A jubiláris főváros érettségije.) Közel öt hónapja tart a háború s bizonyos fokig jogosítva vagyunk már az elmúlt időkről s mindarról, ami fejünk felett elvonult, ítéletet mondani. Bizonyos, hogy ma már az, — ami kezdetben csak derengésként világosodott meg bennünk — határozott nézetté alakult át: s ez annak a felismerése, hogy a háborúra nemcsak a hadvezet őségnek kell készülnie, hanem az állami igazgatás minden ágának, minden társadalmi szervezetnek: a pénzügyi intézeteknek és vállalkozásoknak épen иду, mint a vasútoknak, — a jótékonyintézményeknek épen úgy, mint a különböző egészségügyi szervezkedéseknek és vállalkozásoknak, — minden nagyobb ipari és kereskedelmi vállalatnak — legyen az bár részvénytársulat, társas vagy egyéni cég, mindén nagyobb termelőnek vagy fogyasztónak, — sőt, hogy a végső következtetést levonjam : a társadalom minden egyes tagjának, legyen az ennek a nagy complikált láncgyürünek bármily kis tagja is. Es minél készültebb egy társadalom a háborúra, annál könnyebben vívja meg a nehéz tusát. Kiváló példa erre a német társadalomnak és a német hivatalos hatalomnak a hadviselése. A német faj egyrészt kiváló faji tulajdonságánál: az alaposságnál fogva, másrészt azon gondolkodási disciplinánál fogva, amelyre a kiváló német iskolai nevelés száz évnél régebb idő óta szorította,- kiválóképen képesítve van arra, hogy nyilatkozatai. — a gondolatokat kimélyitse s az alapvető gondolatnak nemcsak első következményeit állapítja meg, amelynél, mint egyelőre utolsó állomásnál, gondolatmenetében — mondjuk — a magyar természet már megáll, — hanem ismét tovább halad következtetéseiben addig, mig a végső konzekvenciát le nem vonta s ez utóbbi az, amire az első lépésénél már tekint és készül. Ez a kiváló tulajdonsága a német fajnak teszi azt, hogy úgy a hivatalos világ, mint a társadalom minden tényezője úgy előkészült a háborúra, hogy ott legköny- nyebben tudják a rendkívüli helyzet által előállott nehézségeket lebonyolítani, ott tudnak öt percenként vonatokat tnditani s ott tudnak ma is olyan ipari termelést előállítani, amely sok részben még minket is ellát. Valljuk be őszintén, a mi társadalmunk a háborúra épen nem készült, hivatalos világunk — a hadvezetőségtől eltekintve — szintén alig. I A polgári állami igazgatás úgy vélte, hogy a háború a hadvezetőség dolga, az törje rajt a fejét, a hadvezetőség pedig nem akart a ! eivilhatóságok dolgába avatkozni; azért ami polgári intézkedés történt, az kimerült az 1912. év végén, a balkáni háború ötletéből, „a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről“ hozott törvényben és még némely csatlakozó intézkedésekben, no meg abban, hogy a határszéli megyék területére kormány- biztosok neveztettek ki. Ám a nagy társadalom készületlen volt, hogy mi történjék a sok sebesülttel, a sok fogollyal, hogy hol helyeztessenek el azok, mikép lássuk el őket, hogy mikép is alakidnak a legszükségesebb élelmiszerek árai, miképen elégítjük ki a hitelviszonyokat, arra az illetékes tényezők bizony nem igen gondoltak. Nem mondom én azt, hogy mindezekben való intézkedést előre ki kellett volna kürtölni, de csendben előkészíteni, hogy a szükség esetén kéznél legyen; elég hivatkoznom a moratorium tekintetében tett intézkedésekre, amelyekben kezdettől fogva a legnagyobb határozatlanságot észlelhetünk. És mindezek dacára megállapíthatjuk azt, hogy — Budapest székesfőváros — s nyomában az ország józan, higgadt belátásával, gyors intézkedéseivel a lehetőség legmesszebbmenő határáig a helyzet magaslatára emelkedett. Igazán a legnagyobb elismerés illeti meg a székesfőváros adminisztrációját, hogy ezekben a nehéz időkben megtcdálta a módját annak, hogy a legbonyolultabb kérdéseket is megoldja. A katonaügyek — amennyiben a székesfőváros adminisztrációját illetik, — a közoktatás ügye, a közélelmezés kérdése, a betegellátás és evvel kapcsolatos annyi más kérdés, a házassági jogviszonyok rendezése, a népjóléti intézkedések, a közoktatásnak ily nehéz körülmények mellett kielégítő menete, az elöljáróságok részéről a hadbavonultak hátramaradot- tainak a segítése és mindezekben a kérdésekben a nagyközönség segítő közreműködése minden bürokratizmus nélkül, oly hatásosan, oly közvetlenséggel és oly gyorsasággal történt, ami példáid szolgálhat az egész ország állami és törvényhatósági adminisztrációjának; önérzettel emlegethetjük székesfővárosunk adminisztrációját és tisztikarát s annak körültekintő vezetését. Engem, aki évek óta szemlélem és birálgatom a mi közigazgatásunkat, ez nem lep meg: mert ismerem a most olyan szépen működő hatások életerejét s ez: a főváros szervezetébe lefektetett autonómia, az egyetlen igazi autonómiája az országnak, amely önérzetes polgárságot és magas képzettségű, kötelesség haló s a polgári érdekek iránt érzékkel biró tisztikart teremtett az egyesítés 41 éve alatt a nemzetnek. Ez az igazi érettségije a jubiláns negyven esztendőnek s ez legnagyobb garanciája a jövő alakulás helyes irányának. Szebeny Antal dr. * * * (Büszkék lehetünk . . .) „Megállta-e helyét a főváros e nagy időkben?“ : Azt hiszem, erre a kérdésre nyugodt lelkiismerettel adhatom azt a választ, hogy a mi székesfővárosunk a nagy időkhöz méltóan állta meg helyét. Amig vitéz katonáink a harctéren ember- feletti munkával teljesitik a haza iránt tartozó kötelességüket, azalatt a mi fővárosunk hatósági és társadalmi szervei példás rátermettséggel végzik azt a súlyos feladatot, amely a háborús állapot folytán hárult rájuk. A napokban meglátogatott egy előkelő német gyár tulajdonosa, aki több napot töltött üzleti ügyekben Budapesten. Az illető behatóan érdeklődött fővárosunk háborús tevékenysége iránt és véletlenül tanúja volt egyik segélyző szervünk működésének is. „Önök büszkék lehetnek erre a munkára 1“ — mondotta az idegen. Ripka Ferenc dr. * * * (A demokrácia ereje.) Sok mindent kellene felsorolnom, amit mindannyian tudunk és amiben mindnyájan részt- veszünk, ha elmondanám, amit végeztünk, hogy a háború ütötte sebeket enyhítsük. Budapest hatósága és lakossága megtette a kötelességét a nagy napokban. Ez a legnagyobb dicséret, ami az 'itthonmar adottaknak kijár, akik csak igy vehetnek részt a haza ujravaló megalapitásáben. A mi- elöbbre várt békés munka folytatásánál fog a kritika megszólalni és annak иду kell hangzania: részt mindenkinek az állami és társadalmi jogokban, akik értünk harcoltak vagy itthon áldoztak és dolgoztak és gondoskodás azoknak özvegyeiről és árváiról, akik a hazáiért haltak meg. Feleki Béla dr. * * * (A hatóság és polgárság harmóniája). Arra a kérdésre, hogy Vájjon »megállta-e helyét a főváros e nagy időkben«, azt hiszem, felelni tudna és pedig az elismerés, de sőt, az elragadtatás meleg hangán minden egyes polgára, lakója e városnak és talán nem lennének utolsók a sorban azoknak a nemzeteknek a fiai, akik velünk ellenséges viszonyban állanak és akiket sorsuk idekötött hozzánk. A kérdést két nézőpontból vizsgálhatjuk: a hatóság ténykedésének és a polgárság viselkedésének szempontjából. Az elsőt illetőleg minden igazságszerető ember megállapíthatja, hogy a gondviselés kegyelméből ma oly férfin áll annak élén, akinek megértő szive, ritka tehetsége, tág látóköre és nyugodt Ítélő képessége valósággal szuggeszv evővel halja át különben is jól megválasztott munkatársait, akik vele együtt egy oly tökéletes és harmonikus szervezetet képeznek, amelynek működése valóságos Isten áldása ezdkben a világtörténelmi nagy időkben, nemcsak a főváros, hanem az egész országra nézve. Mert az kétségtelen, hogy e nagy idők első percétől kezdve az egész nemzet figyelme a főváros felé irányult. Onnan várt és — Istennek hála — kapott is megfelelő irányítást a felvetődő kérdések minden vonatkozásában. Mindjárt kezdetben a mozgósítás, azután a munkások, lovak ós járómüvek rekvirálása bámulatos pontossággal ós minden fennakadás i KOVÁID FEST, TISZTIT! Ä5L ■-* I llv ■ ■ шяяшЛ Gyűjtőtől epek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45 128—13.
