Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-06 / 27. szám

2 Független Budapest Klikké tömörült a városi ellenzék, mely csak a maga érdekét istápolja és nem törődik a pol­gárság óhajaival, vágyaival. A független polgárság emlékezetébe vési a városi ellenzéknek ezt a gyászos szereplését­Mérlegen. * * Rövid nyolc nap alatt a harmadik köz­gyűlés, amit meg kell emészteni a bizottsági tagoknak. Akik ismerik ennek az emésztésnek csigalassúságát, nem kétlik egy pillanatra sem, hogy ez a lázas gyorsaság olyanképen szerepel a tisztelt városatyák előtt, mintha dúsan terített asztalt raknának az éhező koldus elé s azt kí­vánnák tőle, hogy fogyasszon el mindent egy­szerre ! A bizottsági tagok nem szeretik elron­tani a gyomrukat s a tárgysorozatok nehéz és tömeges ételeitől jobban irtóznak, mint attól a gondolattól, hogy Karlsbádban leéli rütajd meg­gyógyítani a gyomrukat. Mert az 6 Karlsbádjuk az, hogy egyszerűen nem jelennek meg a nyári közgyűléseken s ezzel már ki is kúrálták a gyo­morbajukat . . . * * * Balázs Elemér doktort, ■ aki most a tordai törvényszék elnöke, mindenképen a főváros szol­gálatába akarják lekötni. A föügyészválasztáson harmadik helyen, a főügyészhelyettes választá­sánál már második helyen jelölték s hogy leg- közelebbre első helyen jelölhessék, hetek óta lan- szirózzák, hogy szükség van egy második fő- ügy észhelyettesi állásra is. Mi a személynek, sőt értékének is minden tiszteletet megadunk, de elvileg még sem bírjuk érteni, hogy egy tizen­nyolc tagból álló szerv ,zétnél mi ,,szükségu van arra, hogy két vezetőn kivül még egy harmadik is legyen ?! Avagy a fővárosnak olyan sok ! pénze van, hogy minden pillanatban szervezhet uj és uj vezetői állásokat ?! Ha ez az elv tény­leg túlsúlyba kerül, rövidesen több lesz a bába, mint a csecsemő, amelyből még arra sem jut, hogy elvesszen — a bábák között . . . * * * A hetedik kerület volt elöljárójának, Kiss Ferencnek nyugdiját kegy utján akarták egyes bizottsági tagok felemeltetni. A közgyűlés az indítványt véleményezés végett kiadta a tanács­nak, amely magától értetődően jogtalannak mi­nősítette ezt a kérést s napirendre térést indít­ványozott felette. A dolog ezzel el is intéződ­hetett volna, mert világos ugy-e, hogy senkinek sem jár több, mint amennyit munkája után a törvény megállapít. Ám nem ez történt. A leg­utóbbi közgyűlésen újra forszírozni kezdték ezt a kellemetlen illatú ügyet, hátha netalán mégis sikerül, hogy közpénzen jutalmazhassanak meg kortesszolgálatokat. Ez a második kísérlet aztán kiváltotta a polgármesterből is a méltó felhá­borodást: Bárczy dr. Übermuthnak bélyegezte meg ezt a piócaszerü kívánságot és a közgyű­lés nyílt színe előtt egyszersmindenkorra útját vágta annak, hogy hasonló kérés vexálja a kommunitást, mondván a klasszikus szavakat: „Senkisem érdemel nagyobb nyugdijat, mint amennyi fizetést végzett munkájáért kapott.“ Sajnos az egészben csak az, hogy a törvény minden szolgálatot munkának minősít s igy ! megtörténhetik az is, hogy aki sohasem mun­kálkodott, csak a klikkek kegyéből leszolgálta az idejét, annak is ugyanakkora nyugdíj jár ki, mint a munkában megőszült tisztviselőknek. Egyébként ezt a sóhajt, akinek nem inge, ne vegye magára . . . * * * Nagy kázust csinálnak belőle, hogy a zeír- számadások felülvizsgálására kiküldött albizottság öt tagja közöl egyedül Btró Henrik jelent meg az ülésen s az ö szavazatától függött, hogy vájjon elfogadásra ajánlja-e vagy nem az albizottság a jelentést a közgyűlésnek?! Valóban nem értjük e felzúdulást: hát tényleg nincsenek tisztában a tisztelt bizottsági tagok — önmagukkal sem ? Még mindig nem tudnák, hogy a világért sem telj esi ten ék a váll alt kötelességüket? Kissé humoros az ilyen álfontoskodás, mert — hiszen — azt az albizottsági ülést részvétlenség miatt meg­tarthatták volna a rákövetkező napon is s ha már megtartották nyomban, mért fáj a bizott­sági tagoknak, hogy Biró ez egyszer a szó szoros értelmében — döntőbe jutott?! A tanács és a Kossuth Lajos-utcai villamos. Á tanács az utolsó szünet előtti köz­gyűlés napirendjére kitűzte a Kossuth Lajos- utcai villamos területhasználati engedélyének ügyét is, ami fölöttébb érdekes intézkedés. A közlekedési bizottság tudvalevőleg nem adta meg a Közútinak a területhasználati engedélyt, hanem utasította az ügyosztályt, hogy újabb tárgyalásokat kezdjen a minisz­teri protekcióval rendelkező villamos társa­sággal s ismertesse el azokat az engedmé­nyeket, amiket a bizottság a területhasználati engedélyért követel. Most, hogy a tanács mégis napirendre tűzte ezt az odiózus ügyet, két eshetőségnek kellett lezajlania a kulisszák mögött: az egyik az, hogy a tanács dűlőre akarván vinni a kérdést, a közlekedési bizottság határozatától függetlenül közgyűlés elé juttatja az iigyet^ úgy okoskodván^'hogy a miniszteri önkénnyel szemben sokkal hasznosabb az opportunitás, mert mindentől eltekintve az uj vonalra ége­tően szükség van Ha a tanács igy okosko­dott, ezzel nyilván magáévá tette a „Füg­getlen BudapestL álláspontját is, amely az alkalmazkodás elméletével sokkal reálisabb eredményeket tart elérhetőnek, mintha a fő­város provokálná azt a tudatot, hogy auto­nómiája a miniszteri hatalommal szemben csak — Írott mulaszt. Ám az sem lehetetlen, hogy az ügyosztály a bizottsági utasításhoz híven újra felvette a Közútival a tárgyalások fonalát, de ez az újabb kísérlet is csődöt mon­dott, mert a Közúti minden engedmény nélkül reflektál arra, hogy az uj vonalat felépítése után birtokba vehesse. Ilyen kiélezett helyzetben is mit tehetett volna okosabbat a tanács, minthogy egy- szersmindenkorra eliminálni akarja ezt a mérges anyagot az ügyek sorából ?! Mi csak helyeselhetjük a tanács nyílt állásfoglalását, amikor a területhasználati engedély ügyét pártolólag terjeszti a közgyűlés elé, mert semmit sem tartunk fontosabbnak, mint azt, hogy a főváros autonómiája semmi körülmé­nyek között ne provokáljon olyan ütközetet, amelyből előreláthatólag vereséggel kerülne ki. Am. ha a tanács akceptálta az opportu­nitás elméletét, fogadja el a mi álláspontunk­nak azt a másik részét is, amely a miniszteri önkénnyel szemben a főváros rendelkezésére álló keretek között keres magának bő kár­pótlást. Dolgoztassa ki és terjeszsze a köz­gyűlés elé minél előbb a tisztelt tanács a Városi T illamos fejlesztési ршgrammját, amely ma túlnyomóan a főváros üzlete, sőt egyelőre olyan deficites üzlete, amelyet deficitmentessé is csak azzal lehetne tenni, ha uj, jövedel­mező hálózatokkal ruházna fel. Pongrácz és Воск ■ ■■■■В ОИМ>ЙЯ1111111|11М1 9ЯЯ11| «^ОАЯ|1Я1И111В||||а«| fémszerelvénygyár Budapest, VI. Váczi-út 69. Kívánatra katalógussal szolgálunk. Nagy raktár elsöosztátyu kivitelű szerelvényekben viz-esgózvezeték részére. Különlegességek: Fürdő-keverökeszülékek, zuhanykathederek, zuha­nyok massage részére, skótzuhanyok, hygieníkus ivókutak. Pozsonyi Gépgyár rt. Pozsony, Pákóci-út 5. — Telefon 944. sz. Összes rendszerű központi fűtések. -- Szeliőztetési be ■ jendezések. — Vízvezetéki berendezések — Csatorná­zási berendezé.-ek. — Kórházak, gyógyfürdők és szanatóriumok modern berendezése. — Gózfóző és göz- mosó berendezési k. — Egészségügyi berendezések — Szárító telepek mindenféle ipari célokra — flütó be­rendezések - Portalanitó berendezések — Lég és vízszűrők — Vasmentesitési berendezések és készü­lékek — Különlegessét; i gyár fenti mun álatok készü­lékei és tartozékai részére ф-^tZXdr^ /fuDC. kötvények a legelőnyö­sebbek élet-, tűz-, baleset, szavatossági-, betöréses- lopás elleni, ü vég-, jég- és áliat-bizt ositásoknál Felvilágosításokkal, prospektusokkal is díjajánlattal szívesen szolgál a Jfuncuc/jf l Általános Bistositó R.-T. igazgatósága ■ Budapest, VII. kér., Károly-kőrut 3. szám. ■ Telefon : 153—98,2—11, 2—12. Kartellen kívül ■ i»a társaság leépnUelSsigei Részvénytöke 6.000,000 korona. \пя orteág minden vitaiban. Összes biztosítékok 22 millió korona^ A „Független Budapest“ felelős szerkesztője és kiadója: B. VlRÁGH GÉZA. A kiadóhivatal igazgatója: SZILAGYI MIKLÓS, KOVjy FEST,TISZTIT Щ (туяг es föüzlet,: e» liudauest. VII.. Szövetség-utczu 3ű-3 (ivű)tóteienek a székesfőváros minden részénen — Képviseletek a vidék legtöoo varosé *an Teleion l>S-T 12S-13

Next

/
Thumbnails
Contents