Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-22 / 25. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. junius 22. 25. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hótfön, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 13 kor. Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. V8RÁ6H GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádiéul. 40. • • TELEFOMSZÁsvt: 189 — 38. .. A pesti uzsora. Hiszen ez nem uj fogalom, de nem lehet elcsépelni annyira, hogy az ember újat ne tudjon megfigyelni róla. így nyár kezdetén, amikor ez a kedves, szép, sőt némelyek szerint ragyogó főváros kitárja a maga pompázó szépségeit, Istenkém, mennyi gyönyörűség kéjes illata árad belőle anélkül, hogy — gazdája akadna! Budapest — hiszen ezt sem kell bizonyítani már — úgy tobzódik a természeti kincsekben, mintha Dáriusa volna a világnak s csak ki kellene nyújtania a kezét s marékszámra hullana belé a töméntelen arany. Hullana? Hát mért nem nyújtja ki a kezét, hogy hullhasson belé? Miért? Nos, egyszerűen azért, mert gúzsba van kötve a keze s bilincsek csörögnek az istenadta egészséges lábain . . . Igen, igen, ezek nem metaforikus frázisok, ez a puszta, véresen komoly valóság. A főváros kezét gúzsba köti a pesti uzsora. Mert Budapesten többek között ez is a leges- legnagyobb hatalom. Van más hatalom is, sokkal több is, mint kellene, de ez a legeslegveszedelmesebb, mert ez belegyökerezett a főváros életébe, mint a gaz a vetemények közé s nincs emberi hatalom, amely kigyomlálhassa belőle. Ez a pesti uzsora tulajdonképen a legfélelmetesebb kerékkötője is a főváros egészséges, igazán világvárosias fejlődésének. Mert ha két idealistának eszébe jut, hogy fürdővárost csináljon Budapestből, rögtön akad kétezer vállalkozó, aki mindjárt arra spekulál, hogy a külföldi fürdővendégeket az első alkalommal a csupasz bőrükig ki kell fosztani. S a spekulációt végre is hajtják kegyetlenül. íme igy fest a pesti uzsora: minden téren és minden kereseti ágban egy feneketlen mélységű bordó és jól nem lakatható gyomru pióca, amelynek a kiszemelt áldozatok vére kell, hogy egyszerre hizbassék halálra. S ha megdagadt kövérre, helyükbe lépnek újabb soványak s kezdődik az uzsora a hecc elölről. Budapesten nincs krajcáros számitás. Ez a vakmerő uzsora, amely kiszívja az emberből az utolsó csepp vért is, csak egy bizonyos összegen felül kezdi az értékszámitást. Egy pohár tej a kávéházban: hát lehet-e kevesebbet kérni érte, mint — egy koronát ? Hát pénz az az egy korona egyáltalán? Hát lehetne-e érte kevesebbet kérni, mint kettőezer koronát? Avagy pénz-e ez a kétezer orona valóban ? Az uzsora azt mondja rá: bagatell. Kevesebbet nem lehet adni sem. S az idegenek, fürdőzők és pénzes emberek? Elkerülik a fővárost messzire, mintha csupa bélpok- losok laknának itt. Mert valóban még ennél is dögletesebb ez a vérszomjas kapzsiság. S a Svábhegyen üresen áll a nyári lakásnak legalább a fele s külföldiek, akik munkával szerzik a pénzt, tehát meg tudják becsülni az értékét is, inkább lemondanak Budapest szépségeiről, minthogy bőrükig megkopasz- tottan évekig viseljék egy-egy pesti kirándulás terheit. Nyomasztóan keserű igazságok ezek, de senkisem mer irtó hadjáratot indítani ellenük. A bizottsági tagok, akik majd meghalnak a „világváros“-ért, ezzel a problémával nem érnek rá bíbelődni sem. Pedig nyilvánvaló, hogy mindaddig nem lesz egységes ennek a valóban gazdag, sőt kincses városnak a fejlődése, amíg a pesti uzsorát A zárószámadással kapcsolatosan nyilvánosságra kerültek a községi üzemek mérlegei is. A mérlegből sajnosán konstatálható, hogy a községi üzemek korántsem jövedelmeznek annyit, mint amennyire a község és a hivatalos főváros számított a községesités politikájának megkezdése előtt. Épen ezért azt a tapasztalást szűrhetjük le, hogy a fővárosnak bizonyos mérsékeltebb tempót kell követnie s inkább a meglévő községi üzemeket kell fejleszteni, mint újakat alapítania. Ha végig tekintünk a községi üzemek zárószámadásain, azt látjuk, hogy egy-kettő kivételével nem igazolták azokat a reményeket, melyeket hozzájuk fűztek. Még a kedvezőtlen eredményekből sem akarjuk azt a következtetést levonni, hogy a községi üzemek nem jól dolgoztak, hiszen a tavalyi esztendő mindenképen abnormális volt. De a kedvezőtlen eredményeknek figyelmeztetőknek kell lenniük a jövőre vonatkozóan. Nem szabad uj községi üzemeket alapítani addig, mig a meglévők nem mentesek minden kifogástól. Mi mindenkor hívei voltunk a községesités politikájának és épen e politika teljes sikere érdekében keli figyelmeztetnünk a fővárost a közvetlenebb munkára. Ma néha úgy fest a helyzet, hogy egyes bátortalanokat elriaszt egy-két üzem nem kielégítő eredménye, már pedig Budapestnek kell tudnia példákat teremteni. Meg kell állani egyelőre a községesitésnek, hogy a mai községi üzemek intenzivebben tudjanak dolgozni. A községi üzemek közül a legnagyobb és legszebb eredményt mindenesetre a gázgyár produkálta. A gyár tiszta nyeresége az 1913. ki nem ölik belőle egészen. Rideg tények ellen, csak még ridegebb tényekkel lehetne harcolni, úgy hogy győzzön a józan és becsületes felfogás s mindenki munkája és szolgáltatása ellenértékéül elégedjék meg annyival, amennyi a pénz munkaérték-elmé- lete alapján megilleti. A pénz gavallériájára épitett az az elmélet, amely Budapesten, mint leplezetlen uzsora dívik és áldozatokra les, még akkor is áthághatatlan hegyeket gördítene a főváros fejlődésének útjába, ha a világ minden tájékáról egyedül csak ide költözne át minden természeti csoda, sőt ide hurcolkodna maga a pápa is, akit látni Rómában —- ugy-e, — a megbalással egyenértékű fogalom! ? 1 évi zárószámadás szerint 3,782.250 korona, amelyből készpénzben 600.000 korona folyt be a város kasszájába. Ezt az eredményt mindenesetre kedvezőnek mondhatjuk; különösen akkor, ha tekintetbe veszsíik, bogy a múlt esztendő gazdasági viszonyai épenséggel nem voltak olyanok, amelyek mellett az ilyen üzem valami nagy haladást mutathatna fel. Annyi kereskedő sohasem csukta be az üzletét, mint tavaly s ehez még hozzájárult a kötelező nyolc órai záróéra. De a gázgyár — igen helyesen — propagandát csinált a gáznak fűtési és főzési célokra való felhasználására s ez a propaganda már 1913-ban is éreztette hatását. Tekintve azt, hogy a gázgyárat valóban kereskedelmi szellemben vezetik, remény van arra, hogy a gyár évről- évre többet fog produkálni. Különösen most, amikor üzemben van az óbudai uj gázgyár, melynek modem felszerelése jelentékenyen leszállítja a gáz termelési költségét. Ugyanígy kitünően prosperált a hirdető vállalat is. Ez a vállalat, melybe mindössze 300.000 korona tőkét fektetett be a főváros, az 1913- iki zárószámadás szerint 150.000 korona tisza hasznot hozott a városnak. Emellett hirdetési árai aránylagosan még mindig olcsóbbak, mint akár a bécsi, vagy a berlini hirdetővállalaté. Az eredményt nem szabad tisztára az üzem monopolisztikus jellegének tulajdonítani. Szükség van arra, hogy ilyen vállalatot kereskedelmi szellemben vezessenek s ez a szellem hiányzott a hirdető vállalatnál. Nem ilyen kedvező már az ál lat kert zárószámadása. Ez az üzem, amelybe négy r==== ........... ~ • ........................-===1 A főváros üzemei. Hogyan dolgoztak а ко minimalizált vállalatok?
