Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-11 / 19. szám
1914. május 11. 19. szám. NAGY BUDAPEST A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. A Kossuth Lajos-utcai villamos. Valahára megértük tehát, hogy a Kossuth Lajos-utcai villamos kérdését csakugyan megoldják. Ez a kérdés állandóan ott kísértett, ahol közlekedési problémákról volt szó s ha most, a végleges megoldás küszöbén visszagondolunk e vonal követelésének történetére, nem tudjuk megérteni azokat, akik e vonal megépítését megakadályozták. Ma ! szinte hihetetlen — pedig alig néhány éve i volt — hogy akadtak, akik meg akarták óvni a Kossuth Lajos-utcának korzó-jellegét s ezért állást foglaltak egy ilyen fontos, az élet követelte vonal megépítése ellen. Hogy mit érezünk, mikor elgondoljuk, hogy a Nemzeti Kaszinó tiltakozott e vonal ellen s e tiltakozásnak olyan súlya volt, hogy egy zártkörű klub szeszélye miatt százezrek érdekei, még pedig igen fontos érdekei, háttérbe szorultak ? Vagy miképen gondoljunk a kereskedőkre, akik üzleteiket féltették a villamostól s nem akarták belátni, hogy épen a villamos fogja hozni a vásárló közönséget? Úgy érezzük, mintha hajdani eseményeket elevenítenénk fel, visszapillantva Budapest közelmúlt éveibe, pedig -- alig néhány esztendő választ el bennünket a véleményektől. A város már nagy volt, hatalmas volt, a közlekedése szinte tuifeszült s a város helyes, rendes vérkeringését akadályozta meg ez a holt rész: a Kossuth Lajos-utca. Azok, akiknek soha egyetlen eredeti ötletük sem volt, akik Budapest külsejét a közeli Bécsről lopták le : e kommunális kleptománikusok még a legutóbbi időkben is ragaszkodtak a Kossuth Lajos-utca villamos-mentességéhez, mert a bécsi Kártner-strassén sem jár villamos. De el lehetne sorolni még egy csomó okot, mellyel folytonosan akadályozták ezt a fontos vonalat, de talán elég lesz ennyi is — történeti visszapillantásul Budapestnek e bárgyú esztendeire. * > A szerdai közgyűlés valahára tárgyalja tehát a Kossuth Lajos-utcai villamost. A feltételek, amelyek mellett a Közúti, villamos megépíti a vonalat, nagyrészben túlontúl ismeretesek, hiszen a közönség régi követeléseit kívánta a főváros a Közúti villamos társaságtól. Ha röviden sorra vesszük e feltételeket, elsősorban a Dohány-utcai vonalat kell helyeselnünk, mely a Rákóci-ut tehermentesítésére szolgál. Talán jobb is, mint a Wesselényi-utcai vonal. Ez maradjon az autóbusz számára, annál is inkább, mert igy a főváros várhat azokkal a kisajátításokkal, melyeket egy villamosvonal épitése feltétlenül szükségessé tett volna- A farkasréti vonal második sínpárja — bár a fővárosnak sok pénzébe fog kerülni az Ördög-árok betömése — igen helyes, nem is szólva a régóta sürgetett VilJányi-uti vonalról. A Csáky-utcai vonal, az óbudai temetői vonal mind olyan, amelyre szükség van. Nagy eredmény, hogy végre aktuális a földalatti vasút kibővítése, mert e játékszerből talán tényleg közlekedő-eszközt lehet csinálni. A Gizella-tér nem gócpont, nem forgalmas hely s csak az a rövid meghosz- szabbitás, mely a Lánchíd pesti hídfőjéig vezet, igen nagyon megnövelné a földalatti használhatóságát. A városligeti végállomástól a szénpályaudvarig való meghosszabbításnak értékét egyelőre nem tudhatjuk, hiszen nincs tudomásunk arról, hogy miképen tervezik a pályaudvarok végleges rendezését. De talán nem is ez a fontos, hanem az, hogy valahára csakugyan hozzáfognak a földalatti kibővítéséhez. Amint ez eredménnyel jár — s bizonyára azzal fog járni — a helyes üzleti politika fogja követelni a további fejlesztést. Ami a tarifális eredményeket illeti, azok mindenesetre jelentékenyek s felérnek egy uj vonal építésével. A főváros e kedvezményeket elfogadja, azonban a tanács felhatalmazást kér, hogy egyéb tarifa-reformokról tárgyalhasson. E reformok nem jelentenének mást, mint egységes jegykezelést a közúti összes vonalain. A felhatalmazást mindenesetre megadhatja a közgyűlés — az eredményről, a megoldásról még úgyis sok vita lesz. * 1915 január elsején óhajtaná a tanács már életbeléptetni az uj jegy kezelési rendszert, ami annyit jelent, hogy a Városi Villamos sorsa is el fog dőlni addig. Nem is képzelhető el, hogy a főváros reformokat, még pedig igen jelentős reformokat érne el a Közútinál és a Városit meghagyná a maga mai állapotában. Ez bizonyos egységet fog teremteni a két vállalat közt, ami szükségszerű, mert sohasem volt bizonyosabb, mint ma, hogv a két vállalat nagyon egymásra van utalva. A Közúti peage-t ad a Városinak az Erzsébet-hidra egészen a Hadnagy-utcáig, amiből önként következik, hogy a városi benn lesz a Tabánban. De peage-t ad a Lipót-körutra is, ami azért jelentős, mert a Nyugati pályaudvar megszűnik túlterhelt végállomás lenni, másrészt pedig nemcsak a Dunaparttal nyer közvetlen össseköttetést, de útja van a Margit-hidra is. Még az Aréna-ut egységes közlekedése van hátra, melyet a két vasút bizonyára együttesen fog megatkotni s akkor egyelőre befejezést nyernek a közlekedés kisebb problémái. Nem lesznek „égetően sürgős“ reformok, amilyen a Kossuth Lajos utcai vonal s alkalom lesz rá, hogy a nagyobb problémák megoldásához fogjunk hozzá. Ha végignézzük a két vassuttársaság mérlegét, nem a legkedvezőbb auspiciumokat olvassuk ki azokból. Nagy, alapvető reformokra van szükség a közlekedés biztossága szempontjából s ezeken nyugodtan, higgadtan fognak dolgozhatni ezentúl az illetékes tényezők. 1915 január elseje, amikor a fővárosnak nyilatkoznia kell a Városi Vasút megváltására vonatkozóan, nemsokára itt van: addig legalább is elvileg tisztázni kell igen sok nagyjelentőségű kérdést. Békés megegyezés a Magyar Villamos- ságival. LTgy értesülünk, hogy a fővárosnak a Magyar Villamossági részvénytársasággal való békés megegyezése csak napok kérdése. Már akkor, amikor a megváltást ajánló előterjesztést a pénzügyi bizottság elfogadta, a bizottság tagjai között az az óhaj merült fel, hogy a főváros ne pereskedjék, hanem találjon olyan megoldást, amely mellett békésen juthat a Magyar Villamossági részvénytársaság telepének birtokába. A bizottság e határozata után néhány nappal már megindultak a tárgyalások Bárezy polgármester és Barta Arnold, a Magyar Villamossági részvénytársaság igazgatósági tagja között. Barta az Agrár- és Járadékbank igazgatója volt, csak nemrégen került Bécsbe az Unionbankhoz s rövid ideje, hogy a Magyar Villamossági igazgatóságába beválasztották. A tárgyalások, amelyekre Barta Bécsből utazott le Budapestre, kedvező eredménnyel biztatnak. Az elvi kérdésekben vannak még differenciák, de bizonyos, hogy a megváltásból kifolyólag nem lesz per a Magyar Villamossági s a főváros között. Az az ár, amelyért a főváros per nélkül átveszi a Magyar Villamossági telepét, körülbelül húsz millió korona. Ezenkívül a Magyar Villamosságinak vannak olyan tartalékjai, amelyek nem kerülnek a főváros birtokába. Körülbelül három millió koronát tesz ki a felosztásra kerülő tartalékok összege, úgy, hogy abból miden részvényre 75 korona esik. A főváros által fizetendő egyezségi összegből 500 korona jutna minden egyes részvényre; a békés megegyezés után tehát 575 korona jár minden részvény után. A békés megegyezést egyelőre a Magyar Műhely és Raktártelep ismeretes kérdése nehezíti meg, de van rá remény, hogy erre nézve is tudnak megoldást találni. Lehetséges, hogy az egyezség a jövő héten már készen is lesz. UJ IDŐK szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap. SZERKESZTI: HERCZEG FERENC. A magyar családok legelőkelőbb képes hetilapja. Munkatársai a legkiválóbb magyar írók. Kiadóhivatal: Budapest, VI., Andrássy-út 16. — Előfizetési díj: — évnegyedre 5.— Kor. félévre. . . • 10.— Kor. egész évre . 20.— Kor. , uj |dök minden előfizetőjének megküldjük a irradalom és Császárság című hatalmas, ndkivül érdekfeszítö 8 kötetes munkát telje- n díjtalanul. Csakis a bekötés es szerző díjáért kérünk kötetenként 80 fillért. — Idíg már 3 kötet jelent meg a gyűjteményből. Ezentúl minden negyedévben egy-egy ■liahh KötPt íplpnik men.
