Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-04 / 18. szám

1914. május 4.

18. számit

NAGY BUDAPEST

A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST’’ ÁLLANDÓ MELLÉKLETE

Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv,

Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső.

A revíziós törekvések története.

Mikor követelték

a fővárosi törvény revízióját ? !

Több mint negyven esztendővel a fővárosi törvény meghozatala után csakugyan aktuális lett a revizió. Alig néhány évre rá, hogy az 1872-iki törvény életbelépett, máris követelni és sürgetni kezdték a revíziót, mert már akkor beigazolódott, hogy a fővárosi törvény nem mindenben felel meg a főváros érdekeinek. E cikk nem akar mást, mint áttekintését adni a reviziókövetelés negyven esztendős történetének: ez a visszapillantás sohasem volt aktuálisabb, de tanulságosabb sem, mint éppen ma.

1876.

A fővárosi törvény revíziójának óhajtása már 1876-ban jelentkezett, mikor a közigazgatást óhajtották megreformálni. A közgyűlés akkor egy szervező-bizottságot küldött ki, amely a fővárosi törvény kiegészítésére, illetve hiányainak megjelöléseire a következő fontosabb javaslatokat tette:

1. Felsőbb jóváhagyás alá csak olyan tárgy terjesztendő, melynek fedezetéről a költségvetésben gondoskodva nincs.

2. A törvényhatósági bizottság tagjainak száma 200-ra szállittassék le és bizottsági tag nem lehet az, aki a fővárossal vállalkozási, szállítási vagy javadalombérleti viszonyban van, valamint az, aki a főváros szolgálatában áll.

3. A választói jog feltételei közül a két évi ittlakás elejtendő.

4. A bizottsági tagok fele a 600 legtöbb egyenes állami adót fizetők sorából választassák. Az összes választóképesek sorából választandó bizottsági tagok válasátása is ne kerületenkint, hanem az egész fővárosra nézve együttesen történjék.

5. A közgyűlésnek jogában legyen olyan önálló indítványok felett, amelyek legalább 25 bizottsági tag által aláírva, a közgyűlést megelőzően legalább 24 órával beadattak, azonnal határozni anélkül, hogy azokat előbb előkészítés végett a tanácsnak kiadni kelljen.

6. A főpolgármesteri és polgármesteri állások főpolgármesteri címmel egyesittessenek.

7. A két alpolgármesteri állás közül az egyiket meg kell szüntetni

8. A jegyzői állásokat ne a közgyűlés, hanem a tanács töltse be.

9. A főpolgármesteren, az alpolgármesteren kívül a tanács tagjai legyenek mindazok, akiknek tanácstagi és szavazati joggal való felruházását a közgyűlés esetről-esetre szükségesnek tartja.

A tanács nagyjában magáévá tette ezeket a javaslatokat — kivéve az egyik alpolgármesteri állás eltörlésére vonatkozót —, a közgyűlés azonban nem. Sőt kimondotta, hogy

a szervező-bizottság további munkálkodását feleslegesnek tartja.

1879.

Három évvel később, 1879-ben a belügyminiszter két bizottsági tagot, Steiger Gyulát és Busbach Pétert felhívta, hogy a főváros közigazgatási szervezetének reformja dolgában véleményt mondjanak. Steiger Gyula 17 pontban foglalta össze véleményét. A fontosabbak a következők:

1. Városi tisztviselő nem lehet a közgyűlés tagja.

2. A közgyűlés hatásköre és száma a minimumra szállítandó le.

3. Az önkormányzati ügyek túlnyomó részét egy közigazgatási bizottságnak nevezett választmány végezze, mely a polgármester elnöklete alatt 30 tagból áíl, akiket a törvényhatósági bizottság azon tagjai közül választ, akik legalább 100 forint évi községi adót fizetnek. E bizottság a közigazgatási bizottságot is pótolja.

4. A tanácsba a szakhivatalok főnökei, mint tanácstagok bevonandók.

5. A kerületi elöljáróságok, tanácsnokkal az élükön, fejlesztendők.

6. A főpolgármesteri állás a polgár- mesterivel egyesítendő.

Busbach Péter a közmunkák tanácsának megszüntetését és a közigazgatási bizottság reformját kívánta.

1889—1890.

A belügyminiszter 1889 novemberében felhívta a fővárost, hogy terjessze fel hozzá a revízióra vonatkozó kívánságait. A közgyűlés egy 20 tagú bizottságot küldött ki s e bizottság elé a tanács a következő javaslatot terjesztette:

1. A tisztviselők, a polgármester kivételével élethossziglan választan dók.

2. A fegyelmi hatóság független bíróság jellegével felruházott testületre bízassák.

3. A költségvetés csak annyiban legyen a kormány felülvizsgálásának és jóváhagyásának tárgya, vájjon abba fel vannak-e véve mindazok a kiadások, amelyekre a főváros törvény szerint kötelezve van.

4. Ha a kormány 30 napon belül a jóváhagyást meg nem tagadja, a határozat jóváhagyóiknak tekintendő.

5. A községi illetőséget rendezni kell.

6. Az összeférhetetlenség szigorítandó.

7. A közgyűlés csakis a főváros vagyonkezelésére vonatkozó ügyekben legyen felebb- viteli fórum.

8. A főpolgármesteri állás legyen egy a polgármesteri állással.

9. A főpolgármestert a közgyűlés válassza s őt állásában a király erősítse meg.

10. A tanács testületi működése a lehető legszűkebb körre szorítandó.

11. A közigazgatási bizottság megszüntetendő.

Ezek voltak a javaslat főbb pontjai. A közgyűlés 1890-ben ezzel szemben ezt határozta el:

1. A bizottsági tagok száma jövőre is 400 legyen.

2. A főtisztviselőnek ne legyen szavazati joga.

3. A virilizmus mai formájában fen- tartandó.

4. Az összeférhetetlenséget nem terjeszti ki a fővárossal állandó szerződési viszonyban álló társaság, vállalat vagy ipartelep igazgatói, felügyelő-bizottsági és választmányi tagjaira, valamint az állami alkalmazottakra, de kimondja, hogy ügyvédek, akik a fővárosnál felet képviselnek, bizottsági tagok nem lehetnek.

5. A tisztviselők eddigi választási rendszere fentartassék.

6. A fegyelmi hatóság a főpolgármester elnöklete alatt álló fegyelmi bizottságra ruház- tassék, amely felerészben ezáltal kinevezett, felerészben a közgyűlés által választott bizottsági tagokból álljon.

7. A főpolgármesteri állás fentartassék.

8. A közigazgatási bizottság s a közmunkatanács reformáltassék.

Ez a közgyűlés lehát egyáltalán nem akart alapos változást s az akkori bizottsági

tagoknak a mainál is rosszabb törvény kellett volna 1890-ben,

1901.

1893-ban lépett életbe az elöljáróságokról szóló törvény. A revizió persze késett s tulajdonképen nem is ide tartozik, hogy 1901-ben egy harmincas bizottságot küldött ki a közgyűlés a főváros pénzügyeinek rendbehozatalára s általában a közigazgatás olcsóbbá tételére. E bizottság munkájának eredménye egy memorandum volt, amelyre p 3rsze máig Sem jött válasz.

1907.

Az 1907-iki költségvetés tárgyalása kapcsán dr. Feleki Béla indítványára kimondta a közgyűlés, hogy a polgármester elnöklete alatt 30 tagú bizottságot alakit, melynek az lesz a feladata, hogy a revízióra vonatkozó kíván ság о ka t egyb efogla Ij a.

1908-ban a bizottság megalakult s nyomban egy albizottságot küldött ki, amely tárgyalt is a kérdés felett. Az albizottság javaslatait azonban máig sem terjesztették a harmincas bizottság elé, úgy hogy azóta egyáltalán semmiféle lépés sem történt a főváros részéről a revizió érdekében, mert 1908 óta össze sem

hívták többé ezt a harmincas bizottságot . . . *

Ez a rövid története a revízióra való törekvéseknek. Ezek után csoda-e, meglepő-e, ha most, amikor a reform valóban aktuális lett, egyáltálán nem kérdezik meg a fővárost és megcsinálják ünállóan, autokrata hajlamokkal az uj fővárosi törvényt?

A kisebbség jogai.

A főváros és a Városi-részvények.

Közöltük, hogy a városi villamos vasút minapi közgyűlésén dr. Österreicher Samu részvényes szóvátette a kisebbség érdekeit s felvilágosításokat kért arra nézve, vájjon a fővárosnak vannak-e agresszív szándékai a minoritás ellen ? A felszólalásra Bárczy polgármester válaszolt s megnyugtató kijelentést tett: a főváros nem akar fellépni a kisebbség ellen.

Österreicher beszédét,, melyben érdekes világításba helyezte a részvénymajoritást — a fővárost — és a kisebbséget, főbb részleteiben itt ismertetjük:

Beszédét azzal kezdte, hogy olyan hirek vannak elterjedve, hogy a kibocsátandó uj részvényeket névértéken a részvénytöbbséget biró fiivárosnak fogják átengedni. Azt hiszi, hogy ezek a hirek nem komolyak, mert ezt a tervet kizárják a kereskedelmi törvény rendelkezései. Beszédét ezután igy folytatta:

Nagy tévedés ugyanis azt hinni, hogy a többségi akarat hatalma korlátlan a kisebbséggel szemben. Ennek az akaratnak korlátot szab mindenekelőtt a tulajdonjog szentsége és a részvényesi jogok paritása. Mindenki tudja például, hogy bármily szuverén legyen a közgyűlés, nem hozhat oly határozatot, hogy egyforma részvények esetében csak a többségbirtokos kapjon osztalékot, a kisebbségi részvények ellenben nem kapnak, vagy hogy csak a kisebbségi részvények bélyegeztessenek le, ellenben a többségi részvények névértéke fenmaradjon. És ép oly kevéssé szabad a kisebbségi részvényeseket más palástolt formában depossedálni.

А К. T. 163. §-a azt mondja, hogy minden részvényest a társasági vagyon arányíagos része illet. No már most nézzük a fontmondott törvényeket s alapszabályokat. A társaság alaptőkéje kerekszámban beszélve 27.000,000 K, tartaléktőkéi pedig körülbelül 10.000,000 koronát tesz-