Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-25 / 12. szám
NAGY BUDAPESI 9 A Sárosfürdő hiteltullépése Ha e kérdést szenvedelem és elfogultság nélkül tárgyaljuk, akkor rájövünk arra, hogy a tanács és néhány világosabban látó bizottsági tag már régen tisztában voltak azzal, hogy a Sárosfürdőt az előirányzott összegből fölépíteni nem lehet. De nem tartották a közgyűlést olyan nagy stílusúnak, hogy ebbe az impozáns tervbe egyszerre belemenjen: a közgyűlést részletekben kellett belevinni abba, hogy egy monumentális világfürdő épüljön a Geilért-téren. Szigorúan vizsgálva a dolgot: a tanács első terve, amelyre a közgyűlés megszavazta az ötmillió korona költséget, egyáltalán nem volt jó. Ha a főváros ezek szerint az összegek szerint építi fel a Sárosfürdőt, nagy fiaskó lett volna a dolog vége, hiszen hogy képzelhető, hogy ötmillióból olyan világfürdőt s hozzávaló elsőrangú szállót építsenek, amely megfelel egy európai kulturember — s jómódú ember — igényeinek? Fürdőt is, szállót is föl lehetett volna építeni ötmillió koronából, de ezért az ötmillió koronáért valóban kár lett volna. Idegenforgalmat majd csak a mi páratlan gyógyhatású fürdőink tudnak teremteni Budapesten. Amikor megtörténik az, hogy budapesti emberek nyáron Budapesten maradnak, mert rájöttek arra, hogy a mi fürdőink bizonyos betegségekre a legkitűnőbb hatásúak, akkor bűn volna, ha a fürdők leg- hatásosabbját, a Sárosfürdőt nem európai arányokban építenék föl. Bizonyos, hogy ötmilliós iulkiadást megszavazni nem kellemes dolog, de ha végig nézzük a hiteltullépési tételeket, be kell látnunk, hogy tulnvomó- részt előre nem látható és elengedhetlenül szükséges dologra fordították a pénzt. Miről volt szó? Arról, hogy ötmillióért épüljön egy meg nem felelő, egy elhibázott fürdő vagy tíz millióért egy tökéletes fürdő. Ha e kettő között választani kell, mi mindenesetre az utóbbi mellett vagyunk, az igazi felületesség,uz igazi meggondolatlanság akkor történt volna meg, ha a tanács megengedi, hogy a fürdő és szálló az ötmilliós összeg keretében épüljön föl, holott látta, hogy ebből az összegből nem lehet olyan fürdőt építeni, amilyenre a közgyűlés számit. Mindenesetre úgy kellett volna azonban történni, hogy a tanács megelőzően tesz jelentést a hiteltullépésekről. Most már kényszerítő színe van a dolognak, most már bele kell nyugodni a megváltozhatatlanba, ha csak ! el nem akarják veszíteni az első ötmilliót is s ez a kényszerítés — ha szükséges is — kellemetlen. Mindenesetre valamilyen szabályt kell statuálni, hogy a jövőben ilyenek elő ne fordulhassanak. Az irodalom — Budapestről A fővárosi könyvtárigazgatója elrendelte, hogy a levéltár helyett ezentúl a könyvtárban keli összegyűjteni azokat az irodalmi műveket, amelyek Budapesttel foglalkoznak. Dicsé- retes rendelet, de nem irigyeljük a végrehajtóját: egy egész fiók-könyvtárat kell majd létesíteni, ha azt akarjuk, hogy ez a gvüjie mény tökéletes legyen. falán nem is jelenik meg már irodalmi munka, amely ne foglalkozzék Budapesttel. Mert tévedés azt hinni, hogy csupán a köz- igazgatási Budapesttel foglalkozó müvek azok, amelyekre az ilyen gyűjteménynek szüksége van: mi épen ilyen fontosaknak tartjuk azokat a könyveket is, amelyek Budapest társadalmi életét írják le. Ezekazoka könyvek, amelyekből az utókor a maga valójában fogja megismerni a hirtelen nagyra nőtt magyar fővárost s ezek a maguk megfigyeléseiben és megállapításaiban sokszor, igen sokszor értékesebbek és becsesebbek, mint a pontos statisztikai adatok. Az alakuló, a forrongó Budapest társadalma: nincsen ennél szebb, érdekesebb és izgaló.nb tárgy. Ha sikerül a fővárosi könyvtárnak olyan gyűjteményt összeállítania, amely lehető tökéletességgel ilyen müvekbből áll, akkor- végezte el a legszebb és legnagyobb munkák egyikét. Az autonómia sérelme. A szakfelügyelők és a tanfelügyelő. Hiába szépítsék a dolgot: a kultusz- miniszter csakugyan megsértette a főváros 1 autonómiáját s ebben segített a miniszternek a főváros tiz alkalmazottja is. A szakfelügyelők kinevezéséről van szó, amelyeket a főváros terjesztett fel a kultuszminiszterhez, de a miniszter a kinevezéseket nem a tanács utján tudatta a szakfelügyelőkkel, hanem — a királyi tanfelügyelőnek küldte le az okmányokat. És a tanfelügyelő egyszerűen értekezletre hívta össze a szakfelügyelőket, akik meg sem kérdezték a főváros tanácsát, hogy elmehetnek-e, hanem egyszerűen elmentek az értekezletre s ott a tanács beleegyezése nélkül határozták el a főváros közoktatására vonatkozó dolgokat. Vájjon nem súlyos sérelme-e ez az autonómiának? Van-e vájjon a tanfelügyelőnek joga arra, hogy a tanács tudta nélkül értekezletet hívjon egybe, amelyen a községi iskolákról tárgyalnak? És szabad-e a fővárosi igazgatóknak elmenniök, anélkül, hogy a tanácstól engedelmet kaptak volna? xYzt hisszük, minden elfogulatlan embernek be kell látnia, hogy itt sérelem történt, amelyet ki kell korrigálni, különben veszedelmes precedens válik belőle. A főváros nem azért költ milliókat az iskoláira, hogy az állam dirigáljon bennük. S ezt elsősorban azokkal a fővárosi igazgatókkal kell tudatni, akik a szakfelügyelői fizetéssel a zsebükben egyszerre elfelejtkeztek arról, hogy tanács is van Budapesten . . . Ä Gschwindt-féle telek. Kinek kell az új utca? Az Üllói-ut és József-körút sarkán levő Gschwindt-féle telek nemsokára szabadon ált: még néhány nap és az egész rajta lévő épületet lebontják. A legközelebbi közgyűlések egyikére tehát napirendre fog kerülni a telek szabályozási kérdése, amelyet értesülésünk szerint igen kedvezőtlenül oldott meg a főváros. A telek tulajdonosa azt kéri, hogy a telken utcát nyithasson. Az utca a József-körút- ról a Kisfaludy-nteáig terjedne s azon a címen, hogy ez közérdek, a telek tulajdonosa a fővárossal akarja végeztetni az utca összes költségeit. Tehát a főváros köveztesse ki, a főváros világítsa, a főváros lássa el csatornázással és minden más egyébbel, ami az utcában szükséges. Állapítsuk meg mindenekelőtt, hogy az utcanyitásra nem a közönségnek, hanem a telektulajdonosnak van szüksége. A telek túlságosan nagy s jövedelmezően kihasználni csak úgy lehet, ha két, esetleg három részre osztják: ha utcát vezetnek rajta keresztül. De ez az utca nem feltétlen érdeke a közönségnek. Még ha arról volna szó, hogy forgalmat bonyolít le, akkor lehetne valamilyen kedvezményről beszélni, de utcára azon a helyen semmi szüksége sincsen a közönségnek. A Kisfaludy-utca teljesen forgalommentes s alig néhány lépésnyire van a telektől a Práter-utca, amely teljesen elég arra, ha az ember a Kisfaludy-utcába akar jutni, nem is szólva az Üllői-utról, amelyet csak néhány méter választana el az új utcától. Erre az utcára tehát nincs szükség a közönség szempontjából S mégis az az előterjesztés, amelyet ebben az ügyben a város- építési ügyosztály készített, azt ajánlja, hogy engedjék meg az utcát s annak összes költségeit a főváros viselje. Nem tudjuk, hogy jön a főváros ahhoz, hogy ajándékot adjon egy telektulajdonosnak, még pedig nyilvánvalóan az adófizető polgárok rovására? Talán valami befolyásos kijáró van a háttérben? Reméljük, hogy a közgyűlés nem fogja megvilágitallanul hagyni a hátteret s kiváncsi lesz arra, hogy lulajdonképen mégis kinek az érdeke ez az utca? Templomot a Kelenföldnek. Teljesen jogos és igazságos a kelenföldiek kérése, amikor esztendők hosszú sora óta templomot sürgetnek maguknak. Végre is a Kelenföld egészen külön városrész, természetes határokkal elkerítve a többi kerületektől —■ még az elsőtől is, amelybe jelenleg beletartozik — s előbb-utóbb el kell következnie annak az időnek, amikor Kelenföld külön közigazgatási kerület is lesz. Most külön plébániát szerveznek a Kelen- földön, -amelyet a cisztercita-rend vezetne, ha a főváros hozzájárulna ahhoz, hogv a plébánia-templomot fővárosi telken építenék föl s ha a főváros bizonyos átlagösszeget — nem sokat — biztosítana a rendnek. A templom építésére már eddig vagy 100.000 korona gyűlt egybe s valószínű, hogy a gyűjtés eredménye még kedvezőbb lesz. Azt hisszük, hogy a fővárosnak teljesítenie kell a cisztercita-rend kérését, már csak azért is, mert a rend kérése azonos a kelenföldi lakosság régi óhajtásával. Bizonyos nehézséget fog talán támasztani az a körülmény, hogy a fővárosnak nem lesz alkalmas telke a Kelenföldön, hiszen ez a városrész úgyszólván a hivatalos Budapest tudta nélkül fejlődött ki ennyire. De még ez sem ok arra? hogy ne teljesítsék a lakosság kérését: egy ekkora városrésznek joga van ahhoz, hogy templomot kapjon s hogy ebben a törekvésében a főváros segítse. Croker regényei Croker regényei nem társadalmi problémák boncolása, hanem érdekí'eszitő történetek izgató előadása. Az indiák titokzatos világában, a Gaugesz napfényes vidékén játszódnak le regényei, amelyekről bátran el' lehet mondani, hogy aki belefogott az olvasásukba, nem tudja mindaddig letenni, amig a könyv végére nem ér. Croker regényei: Gwen A másik Két férfi Váratlanul A milliomos Női diplomata Jasragyöngyök A hamupipőke A vándormadár Barington Diana Jogos büszkeség Asszony a bakon Családi hasonlatosság Asszony-e vagy leány Ahol a boldogság terem A szép Neville kisasszony Balmaine kisasszony múltja A 32 kötet ára Ízléses és tartós bekötésben 38 korona 40 fillér, fizethető 2 koronás havi részletekben is. Itt kérjük kitölteni és az alanti cégnek beküldeni. SINGER és WOLFNER könyvkiadóknak Budapest, VI., Andrássy-ut 16. Alulírott ezennel megrendelem Önöknél Croker regényeit- ----------------3S korona 40 fillérért, fi zetendő 2 koronás liavi részletekben. A részletek az első szállítástól kezdődőleg minden lió 1-én Singer és Wolfner könyvkereskedésében Budapesten lize- tendők mindaddig, mig a mű teljes vételára kiegyenlítve nincsen. Az esedékes és le nem fizetett részleteket a cégnek jogában áll költségemre postai megbízással bevonni. A részletek be nem tartása az egész mü árát azonnal esedékessé teszi. A szállításnál kérem az első részletet utánvenni. Név és állás__________ _________—------------------------------------Lak hely
