Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-25 / 12. szám
PÉNZÜGY К KERESKEDELEM ________________________NAGY BUDAPEST_______________________ PÉ NZ ÉS HITELÜGY MEZŐGAZDASÁG K IPAR Közgazdaságunk ünnepe. Irta: Domány Gyula. Budapest, március 22. Három hónappal ezelőtt, mikor a karácsonyi ünnepek állították meg két napi pihenőre a nagy mechanizmust, annak a reményünknek adtunk kifejezést, hogy a súlyos gazdasági helyzet az év elején kitisztul s tavaszra már a jó konjunktúrák ideje következik el. Az eltelt három hónap alatt a várva- várt javulás nem következett be, a külpolitikai bonyodalmak sem simultak el, sőt még a háború zaja sem ült el. Az európai nagyhatalmak előtt még sok kérdés nincs tisztázva s a Balkán hosszú háborúja miatt a válság vége meg nem jósolható. Érzi a gazdasági élet minden szerve, hogy szokatlanul nehéz gazdasági viszonyok között vagyunk. A legnagyobb pénzintézettől n legkisebb szatócsig mindenki szenved a nyomasztó krízis hatása alatt s ugv rendezkedik be, hogy a hosszú válsággal megtudjon birkózni. Ez a berendezkedés nem sikerül mindenkinek, mert a fölmondotl váltó és kötelezvényi hiteleket máról-holnapra készpénzben lehetetlen beváltani. A gazdasági bizonytalanság napról-napra szedi áldozatait, mert ma sem csökkennek a fizetésképtelenségek, a tönkrejutások, a bankbukások. Kétségtelen, hogy iparunk és kereskedelmünk kapta a legtátongóbb sebeket a hosszú hitelkrizis alatt. A redukált üzemü gyárak, a segédszemélyzetet elbocsátó kereskedő házak, a kisipar pangása jellemzik a gazdasági szervezet lassú vérkeringését. Más években ilyenkor már az alapítási tevékenység is éreztette hatását. Uj iparvállalatok keletkeztek, pénzintézetek tőkeszaporitó tranzakicókat bonyolítottak le, a mezőgazdaság hiteligényei kielégítést találtak, mig ma mindez hiányzik. A bankok uj üzletekbe nem bocsátkoznak, ellenben nagy szorgalommal gyűjtik készpénz készletüket, hogy semmiféle újabb meglepetés ne érje őket. A mezei munkálatok lassankint megkezdődnek, de az invesztícióhoz szükséges tőkét a jelzálogos kölcsönt a bankok nem folyósítják. A jelzálogos kölcsönüzlet kialakulását a záloglevél-piac pangása akasztja meg. Jelzálog- papírt sem külföldi,sem hazai piacon elhelyezni nem lehet s a pénzintézetek e mialt zálogleveles kölcsönt nem folyósítanak. Ez az oka annak, hogy ma az építési mozgalom teljesen szünetel s a főváros egész területén alig látni épülő házat, ellenben annál több az üres telek, sőt félig felépített palota, melyeknek építési munkálatait a rossz hitelviszonyok miatt nem lehetett befejezni. A gazdasági krízis szimptómai tehát ebben az évben sem tűntek el, sőt fokozottabb mértékben jelentkeztek. Egy nagyobb pénzügyi müveiét esik az első negyedévre s ez az uj államkölcsön. Jóllehet a pénzügyminiszter és a pénzcsoport között történt megállapodás még nem publikáltatott, de az már bizonyos, hogy a kölcsön újabb s az eddiginél is súlyosabb terheket rak az állam nyakába s a felemelt kamatozású érték miatt majd a magánintézetek emissziói fognak kárt szenvedni. A záloglevelek és községi kötelezők különben is alacsony árfolyamon állanak s a tőzsde csöndes forgalmában épugy hanyatlottak, mint a többi értékpapír. Verőfényes tavaszi nap üdvözli az finnedet, de a természet jóleső melegsége nem tudja eloszlatni a számtalan gazdasági bajt, s nehezen tudja az ünnepet a pihenés napjaivá varázsolni. Épen úgy fekete ünnepel kapunk, mint ahogy másfél esztendő óta eddig minden ünnepnapunk fekete volt. HÍREK. Egy felszámolás körül. Amíg egy bank mobil, tehát aktíváit könnyen tudja pénzíteni, addig akár van krízis, akár nincs krízis, fennakadás nem fordul elő nála. Amint azonban egy pénzintézet erején fölüli vállalkozásokba bocsátkozik, a saját és az idegen tökéket vállalatokba fekteti ugyannyira, hogy egy nagyobb betét visszafizetésénél már fennakad, annak a pénzintézetnek napjai megvannak számlálva s sírját az immobilitás óvta meg. Ez volt a végzete az Ehrlich G. Gusztáv elnökösködése alatt működő Budapest Erzsébetvárosi Bank Részvéni/társáságnak, amelynek vezetését páratlan könnyelműségek, a szaktudás teljes hiánya, a könnyelmű és lelkiismeretlen spekuláció, a kisbetevők pénzével való üzérkedés jellemezik. Egy hat millió koronás alaptőkéjű pénzintézet 2 millió koronás bankpalotát épit, egy millió koronával vaskereskedelmi »trösztöt« akar létesíteni s a hátralevő 3 millió koronával edénygyárat vásárol, л legexotikusabb üzlet- körű bankocska jól megérdemelt sorsára jutott s részvétünk nem a csúfosan véget ért bank vezetői felé irányul, hanem a kisemberek százai felé, akik munkájuk gyümölcsét, az összekupor- gatott koronákat hordták a márványpalotát építő bank trezorjaiba, hogy azokat a legtudatlanabb s a bankigazgatói titulust csak bitorló alakok zománci edénygyárakba öljék, hogy : nagyzási hóbortjuknak eleget tehessenek. Okuljanak az emberek, hogy kit tisztelnek meg betétjük kezelésével s ne bízzák azt kétes alapokon nyugvó, kerületi potentátok családi alapításaira. A tartós pénzdrágaság’. Mintha megbabonázták volna a gazdasági életet, olyan nagy a sivárság gazdasági életünk minden vonalán. Nincs pénz, nincs vállalkozási kedv s még csak halovány reménysugár sem látszik, hogy a közeljövőben a viszonyok gyökeresen meg fognak változni. Tizennyolc hónapja tart a nagy pénzdrágaság s e hosszú idő alatt minden gazdasági szerv érzékeny veszteséget szenvedett. A pénzintézetek igen óvatos hitelpolitikát űznek, ami arra vall, hogy a pénzpiacon még magánpénz nincs s minden hiteligény egyedül a jegybanknál talál kielégítést., A kamattételek állandóan magasak, értéktőzsdén az üzlet minimális s a külföldi fizetési eszközök árfolyamai a felső arany pontnál állanak. Amennyire óvatosak a pénzintézetek a hiteligények kielégítésénél, hasonló elővigyázatosságot kel! a kereskedőknek és iparosoknak is tanusitaniok a kihitelezésnél, mert a mai súlyos viszonyok 1 mellett igen nehéz az inkasszó. Ultimótól még tiz nap választ el bennünket, de a súlyosnak ígérkező hónap utolja már előreveti árnyékát, amennyiben szolid, erős alapokon nyugvó kereskedő házak ultimo pénzért a 9—10 százalékot szívesen megfizelik, de még igy is alig tudják összes kötelezettségük rendezéséhez szükséges tőkeösszeget előteremteni. Kartellek szaporodása. Mindennap uj és uj kartell nő ki a földből. A termelés minden ága szervezkedik, hogy a fogyasztóval szemben egységesen léphessen föl. Minden iparág gyárosai központi eladási irodát állítanak föb s igy a kisiparos kénytelen a karlelliroda által megszabott árakat elfogadni. A fogyasztók érdekeit is sérti a kartell, mert a fogyasztók teljesen ki vannak szolgáltatva a kartell árszabásainak. A kartellek szaporodása a mai termelési rendszer következménye, azaz a termelők szervezkednek, monopolizálják a piacot, egységes árral lépnek föl, mig e fogyasztó tétlenül áll a kapitaliszlikus termelés leghatalmasabb I faktorával, a kartellel szemben. Egy-egy kartell megszületését az illető iparág képviselőinek sokszor hónapokig tartó tanácskozása előzi meg. így volt ez a petróleum finomítók és a téglagyárosok kartelljainak megalakulásakor. De akármilyen hosszúra nyúljon is a kartellt megelőző tanácskozás, mégis létrejön az egységes megállapodás, mely a termelők részére számtalan előnyt biztosit. A kartellek elszaporodását nem nézik mindenütt jó szemmel, mert sokszor a termelők a kartell révén túlságos anyagi előnyökhöz jutnak. Ausztriában másfél évvel ezelőtt a kereskedelemügyi minisztériumban heteken át tanácskoztak a kartellekröl, s e tanácskozások során egy-egy kartell mükö- ! désébe élesen bevilágítottak. Amerikában a megbukott elnökjelölt, Roosevelt, a kartellek ellen irtó hadjáratot intézett, de fulmináns beszédei egyelőre keveset ártottak a kartelleknek. Nálunk csendes rezignációval szemlélik az újabb, kartellek létesülését, s a fogyasztók csak nagy ritkán merik szavukat a kartellek ellen fölemelni. Bankigazgatók menesztése. Egy csomó közép és kis bank direktorának a markába obsilot nyomtak, s szélnek eresztették őket. Ilyenkor, közgyűlések idején napirenden van a kinevezés és e őléptetés, az idén épen ennek az ellenkezője aktuális, mert most a menesztés a tömeges. A közép alaptőke fölött rendelkező fővárosi pénzintézetek a 4—6 milliós bankok büszkén hirdették, hogy ők ugv föl voltak vértezve a hitelkrizisre. hogy róluk a válság lándzsái lepattannak. Eljött azonban az esztendő vége, amikor a nyereséget kell összegereblyézni, mérleget és záró számadást kell fölállítani, s akkor a bankigazgatók egy része arra a szomorú tapasztalatra jutott, hogy a részvényeseknek nem juthat annyi, mint egy év előtt, mert a válság miatt tömérdek leírást kellett eszközölni ök, ami csak csökkentette az összezsugorodott nyereséget. A rosszabb üzleti év megpecsételte néhány bankigazgató karrierjét. Elbocsátották őket, jóllehet ők a visszafejlődésről épenséggel nem tehetnek. Maga a gazdasági élet a hibás, minthogy azonban itt felelősségre senkit nem lehet vonni, a szegény igazgatók az áldozatok, akik a végkielégítést szorongatva a zsebükben, átkozzák a végeláthatatlan hitel- I válságot. Agrárius riadó. Nagy érdeklődéssel várta a gazdasági élet az OMGE 17-én tartott gyűlését, mert a tanácskozás pontjait csupa aktuális gazdasági kérdések képezték. A gyűlés behatóan foglalkozott az uj vám és kereskedelmi szerződések ügyében a kormány elé juttatandó álláspontjával. Az ősz agrárius vezér Darányi Ignác belefujt harsonájába és küzdelmet, az összes agrár egyesületek elszánt küzdelmét hirdette az agrárvédelem fenntartásáért megindult mozgalomban. Agrárius vezérhez illő szenvedélyes hangon támadott mindenkit, aki akár a vámvédelemben, akár az élő állat behozatalban más véleményt nyilvánít, mint az agráriusok. Haragja nemcsak a merkantilisták ellen irányult, hanem tompa nyilait Wekerle Sándor volt miniszterelnök ellen is kifeszitette, aki elég bátor volt ismert bécsi előadása keretében megmondani, hogy a túlzott agrárius kereskedelmi politika az egész monarchia gazdasági érdekét megnyomorítja. Wekerle sokat remél az állatbehozatal emelésétől, az őrlési forgalom visszaállításától, Darányi ellenben épen ellenkező húrokat pengetett. Ha a jövőben jobban akarjuk gazdasági érdekeinket védeni, az agráriusok ellen a fogyasztók és kereskedők egységesen lépjenek föl, mert a mai tarthatatlan agrár vámvédő politika egyedül a mezőgazdaság érdekeit tartja szem előtt, s a fogyasztók millióira nincs tekintettel.
