Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-03 / 9. szám
1913. március 3. Nyolcadik évfolyam Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit 9/ szám. felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is, Előfizetési ára : Egész évre ... ... ................ ... 10 korona Fé l évre ... ... ... ......................... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VÍRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivafcali telefon 169—38 A forradalom. Mikor e sorokat Írjuk, még nem tudni ; meglesz-e a nagy sztrájk, vagy sem ? Ez a kérdés izgatja mindennél jobban a fővárost és sok százezer ember aggódva lesi, szorongva várja: mikor üt ki a pesti forradalom. Mert senki sem tudja másként elképzelni a választójogért való küzdelemnek ezt a legegyszerűbb fejezetét, mint vészesnek, véresnek. Körülöttünk, előttünk folyik a fegyveres hatalom nagy készülődése. Csendőrök, rendőrség felvonulása, katonaság érkezése, készenléte valóságos hadi állapotot visszatükröző napiparancsok ütik meg a fülünket. Ordre de bataille sorolja fel a béke és nyugalom helyreállítása és fenntartása érdekében tett erő- hatalmi óvóintézkedéseket. Sortüz, szurony- roham, géppuska, golyószóró, lovasattak, vérengző rémei vonulnak el lelki szemeink előtt és a levegőben friss vérszagot érzünk. Ki tudja, hol merre fog holnap az elesettek és sebesültek halálhörgése belevegyülni a fővárosi élet forgatagának pokoli zsivajába. Mi lesz, hogy lesz? Bemegy-e az ellenzék a Házba, hogy megvívja csatáját a mindenre elszánt hatalommal ? Es ha nem megy, eláll-e a munkásság az utolsó nagy küzdelem szándékától. Bizonytalanság, kétség gyötri a sziveket és lelkeket. Nemcsak a munkásságra, a sztrájk harcos katonáinak sorsára nézve döntő jelentőségű a nagy sztrájk. Az egész polgárság, a dolgozó osztályok, a kereskedelem és ipar emberei, a lateinerek és az intellektuellek szempontjából is végzetesen fontosak a legközelebbi napok. Mert a polgárság végre tudatára ébredt, hogy a demokratikus választójog éppen úgy előfeltétele a boldog, gazdag polgári Magyarországnak, mint amilyen követelménye a proletárság anyagi és szociális boldogulásának, hogy jólét, kultúra, haladása legszélesebb alapon nyugvó választójog nélkül ebben az országban nem lesz. Éppen ez a köztudat és általános meggyőződés keltette fel az érdekeknek azt a szokatlan közösségéi, mely egy politikai cél szolgálatában forrasztja össze a munkásságot a munkaadóval, amely elfeledted a gazdasági harcban ellenfelekként egymással szembenállók különböző érdekét és csak egy célra, egy kívánságra, egy gondolatra összpontosítja az egész dolgozó népesség és polgárság figyelmét: az igazi demokratikus választójogra. A polgárság harmadik rendje karöltve küzd e célért a munkásság negyedik rendjével, és megrögzött nyárspolgárok, régi munkaadók tapsolnak a sztrájknak, támogatják azt érzésben és tettekkel. Mekkora igazságnak kell rejlenie abban az elvben, amely ilyen széthúzó, ellentétes érdekeket ki tud egymással egyenlíteni és mely a munkásság legerősebb és legfélelmetesebb fegyverével: a sztrájkkal ki tudja békiteni a munkaadók táborát! Lesz-e sztrájk és ha lesz, milyen lesz? Nem a pillanatnyi kényelem feláldozása izgatja a nagy város polgárságát, nem a mindennapi életben beálló zavar kellemetlensége riasztja ma Budapestet. Az izgalom, a félelem egészen másnak szól. Annak, vájjon nem fogja-e a munkásság nagyszerű harcát testvéreink vére, élete megpecsételni, vájjon abban a tiiáni küzdelemben, amely az egész jövendő Magyarország boldogságáért tört ki, munkástestvéreink nem fognak-e áldozatul esni ? Ez a kérdések kérdése. Ha kiüt a forradalom, nem lesz-e véres, nem fog-e nagy emberáldozatot szedni. A polgárság szimpátiája, támogatása és fohásza kiséri küzdő proletártestvéreinket az emberiség legszentebb jogaiért folyó e küzdelmükben. Tudja, érzi a polgárság, hogy a csendőrszurony és a Manlicher most nem az ő védelmére szolgál, hanem egy korhadt, bukó rendszer fen- tarlására. A polgárság nem fél a nagy sztrájktól, hanem retteg a felvonuló nagy fegyveres hatalomtól és nem ellenségként, hanem barátja és testvérje gyanánt öleli keblére a harcos proletár testvéreket. Nem a polgárságnak kell a szuronyos védelem, hanem a bukó régi rendszernek, melynek romjain minden puskán és ágyun keresztül az uj Magyarország hajnala fog hasadni. Bárczy Parisban. Kipattant a nagy titok. Bárczy már megint nem Lovranába utazott, hanem Párisba. A kommunális finánczseni állítólag megint pénz után néz körül a világpiacon. Hogy pénzre van szükség, azt tudjuk és az is köztudomású, hogy a nemzetközi ügynökök és fezőrök elszánt gárdája állandóan ostromolja a fővárost, a városházát a legexotikusabb pénzajánlatokkal. Nincs tehát kizárva, hogy Budapest székes-főváros pénzszükségtől fejetlenné vált feje, beugrott valamelyik vándor pénzágensnek és csakugyan kiment Párisba kávéházi tárgyalásokat folytatni valamely obskúrus szajnaparti pénzcsoporttal. Teljesen lehetetlen, hogy Párisban Budapest főváros most elfogadható kölcsönt kaphasson. Csak az imént csapták el a „Sociale Géneral“ vezérigazgatóját és egyik bécsi származású igazgatósági tagját kizárólag azért, mert ezek az urak az osztrák-magyar bankvilággal élénk kapcsolatot tartanak fenn. D’Orrisson és Spitzer urak eltávolítása, legelső következménye volt Poincaré elnöki ténykedésének, amely a francia chauvinista és revanche politika feltámadását jelenti és amely a revanche csata-kiáltását nemcsak Németországgal szemben hangoztatja, hanem kiterjeszti a hármasszövetség minden tagjára. A lövöldözést pedig pénzügyi téren kezdik meg- D’Orrisson igazgatósági tagja nagy magyar bankoknak, Spitzer pedig összeköttetést tart fenn Bécs bankköreivel, tehát az exponált osztrák-magyar barátoknak nincs mit keresniük a nagy francia bank élén. És ez osztrák-magyar ellenes hangulat legviharosabb napjaibanPárisba toppanBárczy István a francia tőke felé tartogatva nyitott tenyerét. Nem kell hozzá jós tehetség, hogy a választ eltaláljuk. Vagy becsapják az orra előtt a Wertheim-szekrények páncél ajtaját; vagy szóba ereszkednek vele és kínálnak olyan drága pénzt, amínőt Bolíviának és Texásnak szoktak kölcsönözni Párisban. A pénzügyminiszternek eszébe sem jut külföldön kopogtatni pénzért. О mái előre EEfcörhetetien 75°/o áramot fakarit meg. Csak az Osram felírás az üvegen szavatol az Osram drótlámpa eredetiségéért Deutsche Glasglühlicht A.-G. Kénviselet és raktár Magyarország részére : FTNGER ÉS FIA, Budapest, Ví. kér., Hajós-utca 41. szám.
