Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-31 / 52. szám
2 Nagy Budapest Wekerle Sándor a főváros fejlesztéséről. Minden elfogulatlan embernek el kell ismernie, hogy a Wekerle-kormány volt az egyedüli, amely csakugyan tett a főváros érdekében. Mig a többi kormányok valóságos ellenséges szemmel nézték Budapestet, addig Wekerle elkészítette a főváros fejlesztéséről szóló törvényt, amely alapja és indítója volt a közelmúlt nagyszerű fellendülésének. Bizonyos, hogy Wekerle Sándoi — a múltja s a tettei bizonyságok reá — őszinte barátja Budapestnek s ezért kétszeres fontosságot kell tulajdonitanunk az ő vélekedésének. Wekerle „Olcsó élet a jó élet“ cimmel vezető cikket irt a „PestiNaplóJ karácsonyi számában s ebben főképpen Budapesttel, az itteni élet drágaságának okaival foglalkozik. Wekerle mindenekelőtt sürgeii az épit- kezés könnyebbé, olcsóbbá tételét, majd alakás- épitő-programmról a következőket mondja : „A fővárosi építkezéseknél azt a felállított programmot nem szabad sutba dobnunk, hogy az állam és főváros együttesen létesítsen sok olcsó lakást, hogy ezek állandóan nyomasztólag hassanak a lakásáréinak óriási emelkedésére. Ha az állam nem hajtja végre az e tekintet- 1 ben felállított programmot, vagy a főváros a befektetett töke magasabb kamatlába alapján magasabban szabja meg a lakások árát, kárba vesznek az eddig elköltött milliók is, mert félrendszabályokkal nem lehet eredményeket elérni. Csak az általában érintett szempontoknak valódi figyelembevétele s következetes érvényre juttatása szüntetheti meg azt a visszásságot, amely a lakások árának folytonos emelkedésében és sok helyütt abban nyilvánul meg, hogy vidéki helyeken drágábbak a lakások a fővárosiaknál is. Az épitkezö vállalkozás élénkítése, az olcsóbb építkezés nemcsak a legelsörendü életszükségletet teszi olcsóbbá, hanem hatalmas rugója, hogy ne mondjam kiindulópontja a gazdasági konjunktúrák emelésére s ezáltal a keresleti viszonyok javítására nézve immár eloclázhatatlanul folyamatba teendő akciónak.“ A lakáskérdésről áttér Wekerle a fűtőanyagok kérdésére is. Erről a következőket mondja: „A közhatósági gondoskodás felöleli a fővárosban s több vidéki helyen is a kőszén- szállitmányok súlyának ellenőrzését, de ár- szabályozó intézkedésekkel alig találkozunk. Két feladat vár itt szabályozásra. Először közönségünknek azzal az előítéletével kell szembe- szállanunk, hogy a hazai kőszenet nem tartja alkalmasnak a házi fogyasztásra s másodszor nagybani beszerzés, minden nagyobb költség nélkül berendezhető s kezelhető raktárak utján kell árszabályozólag hatni azokra az egyezményes áremelkedésekre, melyek a detailfogyasz- tásban az árakat mód nélkül emelik s a, kőszén szokásos keverése által a vegyes áruban is az értékesebb áru magasabb minőségét fizettetik meg a fogyasztóval Foglalkozik Wekerle, meg pedig igen részletesen az élelmiszer-drágasággal is, amelynek okát nagyrészben a lakás- és bolt-bérének nagyságában látja. Erről a következőket mondja: „ Tarthatatlan állapot, hogy akkor, midőn — mint például jelenleg — a vágómarha és sertés ára a korábbi állapothoz képest jelentékenyen alászállott, még pedig állandóbb jelleggel szállott alá, ez az olcsóbbodás a hús, zsír és szalonna detail-árában alig néhány fillérrel jut érvényre. Annak bizonyítéka ez, hogy a drágaság okai nem annyira e cikkek termelési költségeiben, hanem inkább a mellékkiadásokban, főleg az ipari feldolgozásnak, a boltbéreknek, a közvetítési kiadásoknak költ- , séges voltában keresendők, amelyek változatlanok maradnak árhanyatlás esetében is. Hasonló okokra, de különösen a piac szervezetlen voltára, megfelelő raktárak hiányára vezethető vissza az, hogy elsőrendű élelmicikkéink, mint a burgonya, zöldségfélék, főzelékek stb. enyhén szólva kétszer akkora áron hozatnak az élelmezési piacokon forgalomba, mint a termelőknél kaphatók. S hogy a fograsztási cikkeh egyik legfontosabbikáról, a tej- és tejtermékekről is megemlékezzem, ezeknél is a hatósági eljárás legfölebb a hamisítások meygátlására szorítkozik, de az árképzödésre befolyással bíró intézkedésekre nem terjed ki. Az élelmezési viszonyok előnyösebbé tételének kulcsa a piaci viszonyok rendezésében áll. Ezalatt természe- szetesen nem egyedül a rendészeti és egészség- ügyi intézkedéseket s a hCypénzszedési jog gyakorlását kell értenünk, amelyek gyakorlati jelentőségűek arra nézve, hogy az árképződést mérséklöleg befolyásolják. Kiváló fontosságúak ezek különösen nálunk, ahol az élelmicikkek árusítása kis kezekben, nem ritkán nagyobb vállalkozók által a közvetítés céljából nemcsak befolyásolt, hanem való jóiban kizsákmányolt \ kis kezekben van s ahol óriási munkaerőt emészt fel ez a kisköz vetít és, auelynek értéket szintén az árakban fizeti meg a fogyasztó Ezekben Wekerle, aki kétségkívül legkiválóbb közgazdásza az országnak, úgyszólván kimerítette a drágaság kérdésének nagy komplexumát. Sok olyan szempontot adott, amelyek a főváros eddigi intézkedéseinél nem jöttek figyelembe, természetes tehát, hogy a városnak foglalkoznia kell Wekerle véleményével, j Nemcsak Wekerle közgazdasági tekintélyénél fogva, hanem mert kétségtelen, hogy Wekerlét a szeretet vezeti akkor, amikor érdeklődésével a főváros ügyei felé fordul. M.odern purifikálás. Irta : Salgó Ignác, a „Neues Fester Journal“ fővárosi tudósítója. A budgetvita régen lezajlott, igy most már nyugodtan végig lehet tekinteni azokon az eredményeken, melyek az uj városháza díszes termében négy napon keresztül történtek. És amikor megállapítom, hogy az elhangzott szürke felszólalásoknak kimagasló momentuma nem volt: ezzel a megállapítással a budget- vitáról való elmélkedést be is fejezhetném, ha egy nóvummal nem akarnék foglalkozni, mely kapcsolatos volt a vitával. Azzal a nóvummal ugyanis, hogy a közgyűlés termébe olyan hangnem vonult be, amelyet ott eddig nem ismertek és amely a hallgatóságot szinte megdöbbentette. Ha e hangnem miatt dr. Hecht Ernő bizottsági tag úrral most vitába bocsájtkozom, teszem azt két okból. Először is azért, mert dr. Hecht Ernő urnák nagy tisztelője vagyok és mint őszinte barátja, meg merem neki mondani az igazságot; másodszorban pedig azért, mert senki sem foghatja reám, hogy csatlósa volnék akár a polgármestereknek, akár a tanácsnak. Iiivatkozhatom arra, hogy Hálámnál jobban senki sem támadta a városházán dívó rendszert és hogy senki sem volt ebben következetesebb mint ón. A mondandókban tehát nem vezet semmiféle animozitás dr. Hecht Ernő ellen ; a tanács kegyét is hiába keresném, mert hiszen lehet, hogy már holnap valamely ügyből kifolyólag meg fogom a tanácsot támadni; persze nem azon mód és nem azon hangon, mint azt dr. Hecht Ernő barátom — ha szabad ezt a kifejezést használnom — tette. És most elérkeztem ahoz a ponthoz, amelyből kiindulva, őszinte szóval akarok élni. Hecht Ernő feltette magában, hogy megkezdi a városházán a purifikálást. Jó alkalom erre a budgettárgyalás, melynek általános vitájában az ember kiterjeszkedhetik a kommunális élet minden ágára, anélkül, hogy az elnök csengetyüje a torkára forraszthatná a szót. Őszintén megvallom, nagy várakozással néztem Hecht szereplése elé, mert hiszen tudott dolog, hogy az ő minden irányban való függetlensége nem feszélyezi a szókimondásban és tudják róla, hogy elhatározásaiban megmásíthatatlan. Beszédével igazolta is e föltevést. Kíméletlenebb beszéd a közgyűlés termében még sohasem hangzott eh De nagyobb csalódás sem érte még azokat, akik a jó előre beharangozott beszéd nyomán azt remélték, hogy a szigorú, de őszinte szó magasabb szempontból kiindulva fogjabizonyitani a gazdálkodás helytelen irányát. Ehelyett mit tett Hecht? Vagdalkozott jobbra-balra ; nem a tanácsot támadta, hanem kipécézte annak egyes tagjait és számszerűleg kimutatta, hogy mennyibe került egy már meghalt alpolgármester fürdőszobájának minden aprólékos berendezése. Ha a közgyűlés egyik-másik tagja kifejezte nemtetszését, egy közbeszólást kockáztatott: Hecht erélyesen ráförmedt a közbeszólóra és büszkén a mellét verve vágta oda: „én független, becsületes ember vagyok!“ Helyes. Ezt nem is vonom kétségbe, noha nem nehéz annak becsületesnek lennie, aki minden irányban független és akinek a függetlensége nem a szegénységen alapszik. Nem tagadom, Hecht beszédében sok volt az igazság, erre az igazságra azonban ő maga sem vetett nagy súlyt, hanem inkább kéjelgett a személyeskedésben. Hecht Ernőtől elvárhatta volua mindenki, hogy nem ott kapaszkodik a főváros adminisztrációjába, ahol voltaképen garasokról van szó, hanem, hogy a dolgoknak a mélyükre néz: kimutatja azokat az okokat, amelyek az elleplezett deficitet idézték elő és megbírálja a helytelen beruházásokat. De úgy, ahogy cselekedett, könnyebb volt a munkája, mert hiszen az adatokat szállították neki. mig ellenkező esetben el kellett volna merülnie a budget tanulmányozásában. És bizony nem kis munka lett volna, megkeresni — a lólábat.. . A részletes vitánál sem operált szerencsésebben. Kifogásolta, hogy a fővárosi bórhá- zakban. a fővárosi tisztviselő-lakó a legkevesebb. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy itt is a protekció érvényesült. A lényegben igaza is van, de nagyon sajnáltam, hogy rá lehetett olvasni, hogy a közgyűlés a tanácsnak épen azt a javaslatát szavazta le, amelyben azt indítványozta, hogy elsősorban a főváros tisztviselői számára építsenek bér- házakat. Hát persze, hogy ilyenformán érvényesült a protekció és kapott lakást mindenki, akinek erős volt a protektora és senki, aki e nélkülözhetetlen kellék fölött nem rendelkezett- Nem tudom, nem is állítom, vájjon Hecht Ernő, amikor a fővárosi lakásokért valóságos tülekedés folyt, nem protegált-e szintén lakáskeresőket, kik történetesen nem voltak fővárosi tisztviselők ? Mondom : nem tudom és nem állítom, de szerencsés embernek tartom, ha
