Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-31 / 52. szám
3 Nagy Budapest ezt el tudta kerülni. Mert szerénységem, — ki sokkal kisebb pont vagyok a protegálás terén, mint Hecht Ernő — ezt nem tudtam elkerülni, igaz ugyan — hogy eredménytelenül. Feltéve tehát, hogy nem protegált senkit, feltéve, hogy nem szavazott amellett, hogy a bérházak ne csupán a fővárosi tisztviselők számára épüljenek, miért rója fel a közgyűlés határozatát a tanácsnak bünül ? Tévedni emberi dolog! Ha azonban valaki odaáll a legkíméletlenebb szigorral Ítélkezni, nem szabad elfogultnak lennie, semmiféle irányban, mert a felületes vádaskodás lerombolja az igazságokat is. És bármit is mondanak Hecht- nek a barátai, bármennyire dicsérjék is férfias magatartását : az igazság az, hogy felszólalását ő maga fosztotta meg súlyától és értékétől. Nem csak azért, mert hozzá nem méltó formában vádaskodott, hanem azért is, mert beszédének sok részét meg lehetett cáfolni. Hecht felszólalásának a villamos szabadjegyekre vonatkozó része meg épenséggel operettszerii jelenetnek illik be. Álljunk csak meg egy percre és nézzük miről van szó ? A villamos vasút igazgatósága Hecht bizottsági tag urnák egy szabadjegyet küld. Hecht örül a figyelmességnek mellyel a vasút igazgatósága iránta viseltetik és zsebrevágja a jegyet, melyre — ha az utcára lép — minden percben szüksége lehet. Eddig rendben volna a dolog. Miután azonban — Hecht saját szavával élve —: „mentül gazdagabb az embere annál kapzsibb11, — hát eszébe jut, hogy jó volna még egy jegyet szerezni; igaz nem szabadjegyet és nem is a saját maga számára. Van az irodájában egy „tisztességes“ leány — (azért irom a tisztességes szót idézőjel között, mert Hecht ezt a szót külön hangsúlyozta) — akinek szintén elkelne egy „bérletjegy". Hecht ir tehát a szabadjegyet osztogató vasúti igazgatónak egy udvarias levelet, amelyben a leány számára bérletjegyet kér, de „kedvezményeset“. És mit tesz a vasúti igazgató? Küld Hechtnek az irodakisasszonya részére egy bérletjegyet olyr kedvezményes áron, hogy nem fizet érte semmit, Erre felszisszen Hecht igazságérzete. A vasutigazgató- ság meg akarja őt vesztegetni. Fogja tehát a tisztességes leány „kedvezményes ingyen- I jegyét“ és visszaküldi a vasúti igazgatónak. A saját szabadjegyét azonban megtartja, mert sohasem lehessen tudni, mikor lehet rá szüksége. Igen tisztelt Hecht ur! Vagy vagyok Cató, vagy nem vagyok. Ha vagyok, akkor úgy oldom meg a kérdést, hogy gazdag ember létemre — a gazdagságomat csak képletesen tessék venni — a „kedvezményes“ szabadjegyet odaadom a szegény, de „tisztességes“ leánynak és visszaküldöm a magam szabadjegyét, ha már a lelkiismeretem nem bir el két szabadjegyet. Ha pedig — mint ön — ellenkezően cselekszem, akkor egyszerűen nem lehetek Cató. Ilyenformán ezt a támadást sem lehet komolyan venni. Aki önnek, igen tisztelt Hecht bizottsági tag ur, hizelgésből azt mondja hogy mily nagy emberré lett az utolsó közgyűlés óta, az önnek nem barátja. Igaz barátja én vagyok önnek, aki — igaz, fanyarizüen — de őszintén megmondja a véleményét és azért reményiem is, hogy mi ketten — maradunk a régiek. SERÉNYI és LENGYEL lakatosáru és vasszerkezeti gyár Budapest, Vili., Kis stáció-utca II. sz. Telefon : József 2—44. Budapest külső politikája. Irta: Verbói Ármin, a „Budapester Abendblatt“ fővárosi tudósítója. Budapest külső politikája? Van-e, avagy adódhatik-e ilyen ? Általán városok csinálhatnak-e külső politikát? A felelet erre ez: Gyakran nincs ilyen, de meg kell teremteni sajátos helyzetekben, ha a haza, a külvilággal való szerves összeköttetés és a béke érdekei parancsolják. Budapest városának már csak azért is meg kell teremtenie a maga egyéni politikáját, mert Budapest az egyetlen valóban világvárosias magyar város s a felületes külföld egész Magyarországról csak épen annyit tud, hogy Budapest — a fővárosa. A további kérdés: milyen esetekben, mely eszközökkel csinálhat ez a város külső politikát? Legfontosabb erre nézve, hogy a nyilván értékes és valóban kellemes összeköttetés a külfölddel megteremtessék abban a mértékben, hogy Budapest a külföld részére teljesen összeférhető legyen. Ebben a munkában az oroszlánrész természetszerűleg a városi elemet alkotó faktorokra, az iparosokra és kereskedőkre esik. Emezeknek főfeladata, hogy akülföldi városokkal gazdasági relációkat, bevitelt és kivitelt kezdeményezzenek és ezáltal reális s mindig folyamatos érdekhálózatot szőjenek. A budapesti gyárosnak és kereskedőnek azon kell dolgozni, hogy szava az egész világon ne legyen pusztában elhangzó szó és a gazdasági relációk hiánya a külföldön ne bénítsa meg. Amit a főváros, mint önkormányzati szerv ebben a tekintetben megtehetett, — csak megelégedéssel lehet konstatálni, — a városi tanács az igazán helyes utón halad és már igen sok történt abban az irányban, hogy az egész világ figyelme felénk forduljon. Sokféle vonatkozásban a városi önkormányzat olyan intézményeket létesített, amelyek egyenesen arra kényszerítik a külföld modern városait, hogy nyilvánosan tanulmányozzák ezeket és tapasztalatokat vonjanak le belőlük. Egyes városi alkotások pedig arra is hivatvák, hogy az egész világon visszhangot , ébresszenek. És ha mindéhez megteremtődik az a fürdőváros, amelyhez *a Széchenyi-fürdő és nagyszabású szállodája csak a bevezető lépés volt, remélhetőleg egész éven át az embereknek és javaknak egész tömege fog a világ minden részéről Budapestre özönleni. A harmadik tényező, amely Budapesten nemzetközi politikát inaugurálni hivatott, — senki más, mint a városi lakosság, vagyis maga a nagyközönség. Nálunk még meg kell értetni a tömegekkel, hogy a vendégszeretet nemcsak abból áll, hogy jól ellátjuk a vendégeinket, hanem abból is, hogy minden idegenben, aki Budapestre vetődik, érző embert vegyünk észre, olyat, aki a helyi viszonyokban való járatlansága miatt kétszeresen reagál arra, ha előzékenységgel és minden viszontszolgálatot kizáró, barátságos közeledéssel minden időben szolgálatára készen állunk. Ha ez a három faktor harmonikusan fog együtt dolgozni s ha örökösen csak arra fogunk gondolni, hogy a közeli Kelet a legalkalmasabb terület arra, hogy onnan Budapest részére barátokat verbuváljunk és ha mindig csak az lesz az eszünkben, hogy Budapest már csak a Kelethez való közelsége révén is az egyedül alkalmas város arra, hogy a Kelet népeinek utazási gócpontja legyen, mondom, ha az illetékes faktorok mindezeknek a tényeknek felismerésében harmonikus munkát fognak végezni, úgy egészen bizonyos, hogy Budapest külső politikája minden vonatkozásban ragyogó eredményeket fog teremteni. Természetesen szükséges mindéhez, hogy ezt a városi politikát úgy a kormányzat, mint a magyar nemzetközi intézmények, nevezetesen a konzulátusok minden erejükkel támogassák. Nélkülözhetetlen erre nézve, hogy az árukereskedelem ezen a réven a legjobb relációkat szerezhesse meg, mert csak ilyen utón juthatnak el a magyar speciális produktumok a Balkán-államokba s csak ezekkel az eszközökkel biztosítható az export számára minden alkalmas terület. A külfölddel való szerves összeköttetés természetszerűleg azt is feltételezi, hogy nemzetközi békében éljünk, mert csak ezen a réven érhetjük el, hogy kevés ellenségünk és minél több barátunk legyen. Idegenforgalmunk akadályai. Irta: Dr. Kerekes Aladár. A „Nap“ fővárosi tudósítója, A nemzetközi idegenforgalomban egyetlen nyugati államnak sem jutott oly szánalmas szerep, mint Magyarországnak. A vezető körök indolenciája, főleg azonban a földrajzi fekvés ennek az oka. Polip karjaival szőrit bennünket Ausztria nyugatról, északról és keletről, a fiumei déli kijárók pedig a dalmát és bosnyák vasutak engedélyezésével épen most igyekszenek teljesen értéktelenné tenni. Még ha egy balkáni állam fővárosa lenne is ez a tündéri fekvésű Budapest, akkor sem állana oly szánalmas helyen az idegenforgalmi statisztika listáján, mint ma áll. A nagy nemzetközi vasúti forgalomból ma szinte teljesen ki vagyunk kapcsolva, a külföld nagyobb csomópontjaival való közvetlen összeköttetésünk pedig fölötte sok kívánni valót hagy maga után. A keleti és osztendei expressvonalak érkezési és indulási ideje a legkedvezőtlenebb. Este 11 és reggeli 6 óra után érkeznek, illetve indulnak, olyan időben tehát, mikor az utas vagy már vagy még alszik. Eszébe sem juthat tehát az, hogy kupéját elhagyja, de ideje sincs rá, mert az érkezés és indulás között alig fél órai ideje volna Budapest megtekintésére. Bécs ellenben irigylésreméltóan rendezkedett be. Az osztendei és a keleti express Bécset déli tizenkettő, illetve délutáni hat óra tájban érinti és pedig cirka egy egész órai tartózkodási idővel. A császárváros szedi le tehát a fölét a magyar területen lebonyolódó ezen egyetlen nemzetközi forgalomnak is. Érkezzenek ezek a vonatok a délelőtti és induljanak a kora délutáni órákban. Ez Budapest érdeke. A Budapest és Lemberg közötti összeköttetés balkáni módja is az osztrák moloch telhetetlenségében leli magyarázatát. Annak ellenére, hogy ezt a vonalunkat nem is gazdasági vagy kereskedelmi, de tisztán stratégiai szempontból kettős sinpárunak építtették, a gyorsvonat Lawocne határállomásnál megszűnik és az onnét Lembergig tartó 147 kilométer hosszúságú elsőrendű pályán közel öt óráig cammog a személyvonat. Az osztrák sógor nem engedi meg a normális,
