Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-10 / 49. szám
1915. december 10. 49. szám NAGY BUDAPEST a „Független Budapest« állandó melléklete Munkatársak : GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, KEREKES ALADAR, POSSEL GUSZTÁV SALGÓ IGNÁC, SERÉNYI GUSZTÁV TOMA SZILARD, VBRbOl ÁRMIN, VUKGVÁR1 ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. TELEFON : 169 - 38. _________________________________________________________________________Szer ktsztbseg és kiadóhivatal; BUDAPEST, VISEGRÁDI UTCA 40 Az autóbusz. A tanács végre alkalmat ad a közgyűlésnek, hogy az autóbusz közlekedés megvalósításával foglalkozzék. Hosszas sürgetések s a lakosság állandó türelmetlenkédésének eredménye ez, amely ha lassan is, de mégis eljutott ahhoz a perchez, amelyben Budapest utcám végigrobognak az autóbuszok. Ma még igen messzire vagyunk attól az időponttól, de mégis örülnünk kell, hogy valahára elvi határozatot hoznak, amely a megvalósulást közelebb hozza. A pénzügyi bizottság hozzájárult a tanács javaslatához s úgy hisszük, hogy a közgyűlés akkor védi meg legjobban a közönség érdekeit, ha nem huzza el a tárgyalást, hanem magáévá teszi a tanács javaslatát ugv, ahogy azt a pénzügyi bizottság ajánlotta. A közönségnek autóbusz-közlekedés kell s a mai körülmények között ez a leggyorsabb módja a megvalósulásnak. Bizonyos, hogy hamarább meg kellene csinálni az uj közlekedést, mint ezt a tanács akarja, de elhalasztja a megvalósítást az omnibusz megváltása, amely egy eszlendős felmondást vesz igénybe. De leszámítva ezeket a gátló körülményeket, mégis másfélesztendó alatt megvalósíthatják az autóbusz-közlekedést s a közgyűlésnek ezért csak azt kell precizirozni, hogy állandóan ellenőrizhesse a tanács munkáját. A közgyűlésnek nem szabad kiadnia a kezéből semmiféle jogot, amely a közlekedés gyors megvalósítására, az üzem ellenőrzésére vonatkozik, mert csakis a közgyűlésen keresztül érvényesülhetnek a nagy- közönség jogos kívánságai. A tanács javaslatában az a fontos, hogy úgyszólván határidőre Ígéri meg az autóbusz- forgalom életbeléptetését s ezt a határidőt semmiféle vitával sem szabad eltolni a közgyűlésnek. Hogy azután miképen oldják meg a kérdést : milyen kocsikat használnak, bérbe adják-e az üzemet, mindezek nem olyan fontosak. Ezeket a kérdéseket eldönthetik azután, amikor már fixirozták az időpontot, amikorra Budapesten autóbusz-közlekedésnek lennie kell. Valószínű, hogy az üzem bérbeadása a helyesebb megoldása a kérdésnek ugv pénzügyi, mint közlekedési szempontból, de most nem erről kell folynia a vitatkozásnak. Ez ma másodrendű kérdés, hiszen az az első, hogy a közgyűlés egyáltalán biztosítsa az autóbusz-közlekedést. Épen ezért a tanács javaslatát el kell fogadni, mert ez jelenti az autóbusz-közlekedés megvalósítását. Lehetne erről is beszélni, hogy az alatt az egy esztendő alatt, mig az omnibusz felmondása lejár s mig a a becslő-bizottság munkája tart, a tanács készüljön el teljesen a közlekedés megvalósítására vonatkozó munkájával. A pénzügyi bizottság elfogadta azt az indítványt, hogy a tanács előterjesztésének leykésőbb majus végére meg kell jelennie : a közgyűlésnek is kifejezetten, sőt erős hangsúlyozással kell hozzájárulnia e határidő megállapításához. Egy esztendő olyan nagy idő, amely alatt a főváros tökéletesen berendezkedhetik az autóbusz-közlekedésre. Ha tehát 1914. január elsején megtörténik a felmondás, 1915. január elsején már forgalomban lehetnek az autóbuszok. Ezt kell fixirozni a közgyűlésnek, amikor hozzájárul a tanács jazaslatához. Nemcsak azért, hogy tökéletesen biztosítsa az autóbusz- közlekedést, de azért is, hogy teljesen megnyugtassa a közönséget, amely türelmetlenül várja az autóbuszt. A kéményseprőjog megváltása. Régóta fájó kérdés oldódik meg legközelebb úgy, ahogyan azt a közérdek kívánja. A tanács a legkomolyabb formában foglalkozik azzal, hogy megváltja a kéményseprőjogot s azontúl házi kezelésben intézi el a kéményseprést. Hogy ennek a tervnek megvalósítása mit jelent, azt csak azok tudják, akik ennek a kérdésnek kulisza titkaiba be vannak avatva. A kéményseprők eddig úgy örökölték azok, akiknek ma a kezeiben van, mint mások az ősi, családi domíniumot. Egész vagyonnal ér fel ez a jog, amely apáról fiúra szállva, nemcsak biztos megélhetést nyújt, ami ellen senkinek sem volna kifogása, hanem, mint olyan privilégium, amely kizárólagossággal jár, egyenesen közérdekbe ütközően ruházott fel egyeseket olyan vagyoni előnyökkel, amiket a szabad verseny nem ismer. Ne tessék félreérteni ezeknek a soroknak a I tendenciáját! Ami a kéményseprőjog megváltásával kapcsolatosan a jelen cikknek aktualitást ad, semmi egyéb, mint egyenes és határozott fellélegzés azon, hogy a főváros végre rájön arra, hogy a szokásjogon alapuló privilégiumok, amelyek könnyű megélhetést biztosiénak egyeseknek, méltán kelthetnek megütközést a polgárok összeségében, amely minden jognak forrása és tulajdonosa, tehát egyedül illetékes arra is, hogy többek között a kéményseprőjogot kihasználhassa, vagyis a közhasznát ne engedje át pusztán az öröklés és szerencsés kiválasztottság jogán egyes szerencsésen született embereknek. Hiszen sokan ismerik azt az esetet amikor egv ilyen kéményseprőjog örököse — a törvényhatósági bizottságnak mindmáig tagja — még az örökösödési adóval is megkárosította a kincstárt, csakogy minél több hasznot zsebeljen be a jog gyakorlásából, holott ezzel közvetve a polgárságnak érdekeit is megsértette; ilyen körülmények között is ilyen nyilvánvalóan jogtalan alanyi előny esetén nemcsak joga, de kötelessége is a fővárosnak, hogy a privilégiumnak ezt a fajtáját egyszersmindenkorra megszüntesse és házi kezelésben tegye olcsóbbá és jobbá ezt az iparágat, amely tisztességes eszközök igénybevétele esetén is tetemes hasznot hajt. A főváros tehát a megváltással semmi esetre sem csinál rossz üzletet, mig a polgárság megszabadul attól az erkölcsi tehertől, hogy szokásjogon herék éljenek abból, amihez sem nekik, sem másnak, csak egyesegvedül a fővárosnak van joga, hogy jövedelmi forrásként kiaknázza. Speklátor. A sofíőrsztrájk megszűnt. Négy-öt napos harc után a múlt hét derekán békés megegyezéssel véget ért a sof- försztrájk. A harc porondján sem győztes, sem legyőzött nem maradt, ami annak a jele, hogy az autotaxi társaság bölcs mérséklettel, még a maga anyagi érdekeinek sérelme árán is minél gyorsabban biztosi ani igyekezett azt, hogy a főváros autotaxi forgalmát minél előbb mindenek óhajára és megelégedésére lebonyolíthassa. Az autotaxi-társaság a sofförökkel való megegyezésben a szociális megértés álláspontjára helyezkedett. Készséggel beleegyezett abba, hogy a garázsban és az állomásokon a soffőrök bizalmi emberei ellenőrizzék^ hogy a társaság1 alkalmazottai nem élnek-e vissza azzal a hatalommal, amit a vállalat az üzemvezetésben és ellenőrzésben rájuk bízott. Bár sem ezen, sem más téren visszaélésről szó sem lehet, mert az üzemigazgatóság semmi mást nem tart a szemei előtt, csak azt, hogy a forgalmat közmegelégedésre bonyolítsa le, mégis szükséges volt a bizalmi- férfi rendszer bevezetése, hogy a titkos aspirációk és egyenetlenségek egyszersmindenkorra megszűnjenek s a vállalat a legtökéletesebb gépezet biztonságával végezhesse el vállalt feladatát. A főváros közönsége nagy megelégedéssel vette tudomásul a gyors megegyezést. S jellemző momentum — amit érdemes megrög- ziteni — hogy a soffőrsztrájk, eltérőleg más bérmozgalmaktól, nem volt rokonszenves a nagy publikum előtt és sem a napi sajtóban sem egyebütt nem hangzott fel az óhaj, hogy a társaság minél előbb szüntesse meg a sztrájkot. Ez annak a jele, hogy a közönség és a sajtókritika egyöntetüleg tisztában volt azzal, hogy a soffőrök többé-kevésbbé indokolatlanul s terrorisztikus formában támasztottak olyan követeléseket, amiket egész terjedelmükben a vállalat már csak azért sem tel- jehithetetl volna, mert ezzel az ellenőrzés s a felügyelet teljesen kisiklott volna a kezei közül, könnyelmű és felületes emberek martaléka lett volna.
