Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-25 / 47. szám
Nyolcadik évfolyam Iblü. november 25. 4:7. szám Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... ... 10 korona Eél évre ... ... ................................ 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V.. Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—3g A költségvetés. A főváros jövő évi költségvetését a pénzügyi ügyosztály dicséretes gyorsasággal elkészítette és oly időben publikálta, hogy a közgyűlés előreláthatólag még ebben az esztendőben letárgyalhatja és igy remélhetőleg el lesz kerülheíő a kommunális exlex, amely annakelőtte a fővárosnál állandóan szokásban volt. A költségelőirányzat számszerűleg egyen- sulylyal záródik, ami a kritikusoknak alkalmid szolgál a legélesebb támadásokra. Azt mondják, hogy ez az egyensúly csak a papíron van meg — mintha az egész költségvetési művelet nem volna papíron való számcsoportositás — ellenben a várható eredmény a valóságban deficzit lesz. A főváros pénzügyi gazdálkodásának nincs nálunk szigorúbb bírálója. Evek óta helytelenítjük a kommunális pénzügyi politikának azt a gondatlan és felületes módját, amely kétségtelenül lábrakapotí, amely a pénzügyi szempontot mindig háttérbe szorítja s tekintet nélkül a financiális hatásra, a pazarlás és költekezés szinte példátlan rendszerét honosította meg. Mi vagyunk tehát az utolsók, akiket a főváros háztartásával szemben pártos elnézéssel avagy a kritika hiányával lehetne megvádolni. Annál erősebb meggyőződéssel valljuk, hogy a most közzétett költségvetésben a jóakaratnak és a javulásra való törekvésnek félreismerhetetlen jeleit látjuk, ellentétben a közkeletű kritikával, amely éppen ezt a költségveté't kezdte ki a leghevesebben. Nem tudjuk, hogy az előirányzatbeli egyensúly a gyakorlatban minő deficitté fog kialakulni. Ez elvegre igen sok körülménytől függ. Azt azonban határozottan állítjuk, hogy ez a költségvetés realitás dolgában lépést jelent előre és sokkal rigorózusabb, jóval gondosabb, mint két előző évi elődjei. A realitást abban látjuk, hogy a bevételek szaporodását igen mérsékelten állitja be, sokkal kisebb mértékben véve fel a természetes szaporodást, mint azt eddig tették a költség- vetések. A rendes bevételek közül az adópótlékok és a fogyasztási adóbevételek prelimi- nált gyarapodása tényleg megfelel a tapasztalat által igazolt mértéknek, úgy hogy e tekintetben csalódástól alig kell tartani. Éppen ebben külömbözik a jövő évi előirányzat a most folyó évre készített költségvetéstől, amely a rendes bevételek természetes szaporodását jóval nagyobbmérvűnek feltételezte. De az egész gazdálkodásnak helyesebb mederbe való visszatérését és a takarékosság elvének érvényesülését látjuk abban, hogy a főváros a rendkívüli kiadásokban főleg a beruházásokban szem előtt kezdi tartani a pénzügyi lehetőség határait és e részben nagyon takarékosan és mértékletesen jár el, addig nyújtózván, amig a takaró ér. A beruházásokban az az egészséges elv érvényesül, hogy csak a háztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül végezhető létesítmények és munkálatok vitetnek keresztül. Csodálatos, hogy a kritikák most ezen akadnak fenn és úgy állítják be ezt a sokat sürgetett és hangoztatott takarékosságot, mintha a főváros elhanyagolná a legszükségesebb kötelességeit, holott éveken át folyton azt kifogásolták, hogy szegény városnak nem szabad ily költséges beruházásokat csinálni. Most, hogy a főváros igen helyesen reálép a takarékosság útjára, ezt kifogásolják a kritikák. Pedig épen ez legnagyobb erőssége a költségvetésnek : a helyes mértéktartás a nem okvetetlenül sürgős és szükséges beruházásokban. Már az előirányzat végösszege is mutatja, hogy a pénzügyi megfontolás utat tört magának a főváros háztartásába, minthogy az 1914. évi büdzsé végösszege csaknem 1Л millió karonával kisebb az 1913. évi előirányzat végösszegénél. A költségvetés ez előnyei mellett persze nem hallgathatjuk el annak árnyoldalait sem. Első ezek sorában a személyi kiadások ifjabb nagymérvű emelkedése, amelyet a bürokrat.zmus sajnálatos tultengése okoz. Ez olyan bűn, amely évről-évr.e megtenni a büntetést s amelytől képtelen szabadulni a főváros. Most a nyugdijösszegek emelkedése okoz ismét tekintélyes kiadási többletet, minekutána a folyó évben a szervezés folytán volt szerencsénk csaknem egy milliónyi emelkedéshez. A felesleges irodai munkákkal való szakítás, a hivatali copf lenyesegetése, szóval csak gyökeres rendszerváltoztatás és a kommunális közigazgatás praktikus egyszerűsítése segíthet majd háztartásunk ez eredendő betegségén, ez azonban csak évek hosszú során át való céltudatos munkával lesz megvalósítható. Végső konklúziónk a fővárosi költségvetésről az, hogy kedvező szimptomáját látjuk benne a községi háztartás vezetésében mutatkozó becsületes törekvésnek, mely a nagy alkotások politikáját összhangba akarja hozni a takarékosság mellőzhetetlen parancsával. Ez a helyes irány, ez a dicséretes szellem legyen maradandó a főváros vezetőibe.'. Harc az élelmiszer-üzem ellen. Az élelmiszerkereskedők sehogy sem tudnak megbarátkozni a községi élelmiszer-üzemmel. Most valami központot alakítottak ellene, hogy egységesen vegyék fel a küzdemet s ugv látszik, hogy ennek első cselekedete az volt, hogy a tojás-árusitás ellen küldöttsége- zelt. A küldöttség ott járt Bódg alporgármes- ternél, arra kérte őt, hasson oda, hogy az élelmiszer üzem ne árusítson tojást, majd a szerdai közgyűlésen is hangzott el felszólalás, ugyanezzel a céllal. Ebben tehát az első lépést üdvözölhetjük az élelmiszerkereskedéssel foglalkozók részéről. Eigyelemmel, még pedig igen gondos és minden részletre kiterjedő figyelemmel óhajtjuk kisérni az élelmiszerkereskedők küzdelmét, hiszen ez nem más, mint az élelmiszer-üzem leple alatt a fogyasztó közönség ellen való harc. A mi lapunk olvasói sokszor meggyőződhettek már arról, hogy mi nem vagyunk nagy barátai az élelmiszerüzemnek. Túlságosan kicsinek tarjuk ahoz, hogy nagy és jelentős eredményeket lehessen vele elérni. A szervezetében igen sok hibát találunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy a munkát újból megkellene kezdeni, ugyanezzel a céllal, de más rendszerrel. Az élelmiszerkereskedők még a mai üzemet is soknak tartják. Azzal vádolják az üzemet, hogy nem olcsóbb, ami egv-egy cikknél lehet is az, de azt elhallgatják, hogy az üzem cikkei nem hamisítottak, tehát ugyanazon ár mellett inkább ezt veszi a publikum. A közönséget pedig nem lehet becsapni. A közönség nem azért vásárol itt, mert el van ragadtatva a községi üzemek gondolatától, hanem azért, mert meggyőződött róla, hogy jobb vásárt csinál, mintha az élelmi- tzerkereskedótől venne. Hívei, sőt rajongói vannak a községi élelmiszer-üzemnek a fogyasztó közönség körében : ezt nem lehet eltagadni, ezt he kell ismerni, mert ez az igazság. Ezzel a közönséggel akarnak szembe- szállani az élelmiszerkereskedők? Hiszen ma már mindenki tudja Pesten, hogy az élelmiszerkereskedők azoknak a cikkeknek árait, melyeket a községi üzem is árusít, nem merik felemelni! A vaj ára, mióta a községi üzem vajat is árul, kétszer is leszállott s ugyanígy történt a kolbásznál is. Ez a kicsi tökéletlen üzem ilyen eredményeket tudott hozni a közönségnek, hát nem kell ehhez is, ha már más nincs, szívósan és görcsösen ragaszkodni? Ebben az agyonuzsorázott városban, ahol az uzsora mellett még hamisítanak is, nemcsak hogv semmi igazuk nincs az élelmiszer- kereskedőknek, de' határozottan küzdeni is kell ellenük. A főváros, ha a közönség érdekeire van tekintettel, nem hallgat ezekre a csinált és képzelt panaszokra, hanem teljes erejével folytatja az akciót.
