Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-18 / 46. szám
Nyolcadik évfolyam НИЗ. november 18. f(>. szám Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS l.apja. Magjaleník minden hátfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... Ю korona Fél évre ... ... ................ ... 5 Fősz erkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők v.. Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Budapest jubileuma. Kicsi hamupipőkéről regélik a dajkamesék, hogy hóditó idomokat takargattak a rongyai. 1873-ban, amikor Budát és Pestet egyesítették, ilyen hamupipőke lehetett ez a város, amely a Duna két partján szegényesen és rendezetlen házsoraival semmivel sem volt különb, mint akármelyik vidéki gócpontja az országnak. De lázas rajongással álmodtak róla tündérálmokat azok, akik ennek az országnak fejlődésében történelmi hivatást sejtettek s a lázálmok — ime — négy évtized alatt csaknem egészen valóra •váltak. Kicsi hamupipőkéből hóditó nagyvilági dáma lett s már nincs messze az idő, hogy rajongó csodálattal lábai elé boruljanak az imádói. Valóban még elsorolni is merész, bárha tények mutatják, hogy negyven esztendő ekkora változást teremthet egy városon! A mérföldes csizmákkal kullogó fejlődés ezúttal tényleg csodát müveit. Kicsi, szürke és jelentéktelen városból ragyogó metropolist emelt s megszászo- rozván a benne lakó emberek számát, mintha tündéri varázsszó hangzott volna el, Budapestből a szó valódi értelmében világváros lett. És ehhez aligha lett volna elég avagy, amely a magyar géniusznak büszbe székhelyet óhajtott. Szükséges volt, hogy az anyaszeretetnek csodákat művelő melege fejlessze a gyenge, beteges csecsemőt, a gondos szülő figyelje a gyermek vérkeringésének parancsszavát. Csak ez a szinte beteges gondoskodás teremthette meg ezt a nagyszerű fejlődést, amely hóditóan szép világvárossá emelte Budapestet. A nemzeti büszkeség méltán fordul a nevezetes ünnepnapon teremtő erejének alkotása felé. A világtörténelem csak véres csatákról regél, de pillanatnyi csodás átalakulásról sehol sem. Az ó- testamentumban van még szó ilyesmiről. Mózes varázsvesszejének megelevenedett története ez, jelentősége még a bibliai csodatettekénél is nagyobb, mert maradandó értékeknek egész tárházából került élő. S ha a francia büszke a maga Párisára s a hideg angol a ködös Londonáért lángol, mennyivel mélyebb, őszintébb és becsesebb az a rajongás, amely úgyszólván semmiből olyan csodás panorámát tudott teremteni, mint a mai Budapest. A szeretetnek és gyöngédségnek sajátságos foka kellett ebhez. A nemzeti fel- lángolásnak szimptómája ez, de nem abból a fajtából, amely könnyen elalvó szikrákat gyújt, hanem a teremtő erőnek legbeesesebbjéböl, az erős és öntudatos faji készségből. Akik ma ezen jubileumon fellobogózzák a házaikat s lobogó, lángoló gyertyákat tesznek az ablakukba, csak e nagyszerű átváltozás ünneplő médiumai, de azok, akik a mai Pest bölcsőjét ringatták — sajnos, vajmi kevesen már — érezhetik át igazán, hogy milyen szédítő produktuma az életnek, ha a vízcsepp néhány évtized alatt a szemük láttára tengerré dagad s fodros hullámain a világforgalom hajóóriásai libegnek. Csak ezek tudják a maga egész nagyságában értékelni ennek a négy évtizedes fejlődésnek igazi jelentőségét, azt, amely felülemelkedik a szürke hétköznapi kereten s magának a ténynek faji karaktert kölcsönöz. 1873-ban bizonytalan házsorok és szegényes, szinte viskószerű házak alkották az ország fővárosát. És ekkor a nemzeti géniusz emberfölötti akaratot lehelt Budapest sorsának intézőibe s két fejlődési korszakon át kialakult a közel milliós lakosú, bosszú palotasorokkal, köz- és társadalmi intézményekkel büszkélkedő főváros. Ez a két korszak a főváros fejlődésének mér- földmutatója. Az egyik a nyolcvanas évek végén zajlott le s cselekvéseiben az állam alkotta a fő mozgató erőt. Ekkor hányta le magáról Budapest a csecsemőruhákat s már tisztult érzékkel és ízléssel aggatta magára a frissen kapott öltönyöket. Nyugati nívóra széles körutak szelték keresztül-kasul a város területét s úgyszólván máról-holnapra büszke palotasorok nőttek ki a földből. az egész országon lázas törekvés száguldott végig: csak fel a fővárosba, mindent Budapestnek! S az ország természeti kincsei egy nagy nemzeti fellángolásnak csodatevő erői mértföldes léptekkel juttatták e természeti panorámába a maradandó emlékeket. A külföld is észrevette, hogy itt a Duna két partján uj honfoglalás nagyszerű szin- játéka bontakozik ki, oltárt emel a magyar géniusz önönmagának s ehhez az oltárhoz rajongó hódolattal százezrek zarándokolnak. Ennek az első fejlődési korszaknak ez a momentum a legértékesebb jelensége. Mint amikor az anya hosszú időre el volt szakítva kisdedétől s azután görcsös öleléssel egymásra találnak, úgy ölelte nagy, megértő szivére az ország egész lakossága Budapest világvárosi fejlődésének ügyét. Nemcsak nemzeti jelszó lett belőle, annál is több- a katona halálmegvetése, amikor vakon rohan az ellenség gyilkos golyója elé. S a nagyszerű fellángolásnak hatalmas eredménye lett. A büszke palotasorok megteltek lüktető élettel, szükségét érezte mindenki, hogy a váratlan fellendülés ökonomikus keretbe kerüljön s az élettelen közintézményekben modern, egészséges vérkeringés száguld- jon. így született meg a második fejlődési korszak, az, amelynek még jóformán múltja sincs talán, de a jelene még lázas akarásokkal lüktet s a jövője kiszámíthatatlan fejlődési processzust rejt magában. Erre a mai időre gondolunk, amelyet egy pillanatra megakaszt most az ünnepi láz, hogy azután újra a rendszeres tevékenység szédítő útvesztőibe kerüljön. A nyolcvanas évek nagy építkezési lázának helyébe, ebbe a mai, második korszakba a szociális alkotások láza lépett: a hatalmas perifériákkal rendelkező főváros közigazgatása ma mar egész kis állam az államban és minden kulturtevékenységet felöle. Csak át kell lapozni az utolsó esztendők históriájának lapjait, hogy költői szárnyalásuvá váljék a szó, amely ennek a közigazgatási munkának alkotásait ismertetni akarja. Modern s a kultúráért izig-vérig rajongó férfiak egész tábora harcol a legnagyobb, a legszebb ideálok megvalósulásáért és percről-percre kaleidoszkopszerüen változik a kép, amit ez a fejlődés vetit a szemlélő elé. Tegnapról mára úgyszólván egészen megváltozott a főváros stílusa, a közlekedés, a közegészségügy, az iskolák, a közmüvek, a világítás, a csatornahálózat és még ezer más alkotó eleme a közigazgatás ünponáló szervezetének : mindmegannyi olyan méretekben valósult meg, amilyenekről esztendőkkel ezelőtt még álmodni sem mertek az emberek. A merész akarás csodákat
