Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-13 / 41. szám
1913. október 13. 41. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SALGÓ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VERBOI ÁRMIN, VÜROVÁRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára: EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztöseg és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI UTCA 40 Az Erzsébet sugárút és a betterment. Irta : Forbáth Imre dr. mérnök, műegyetemi magántanár, törvényhatósági bizottsági tag. Ií. Egészen kétségtelen, hogy nem a városházának elhelyezése, hanem az Erzsébet- sngárút létesítése a sürgősebb feladat. A városháza elhelyezésére a mai pénzügyi viszonyok mellett gondolni amugv is annál kévésbé lehet, mert a városháza mai helyén még jó ideig megfelel feladatának, és ha a folyton szaporodó hivatalnok egy része számára ideiglenesen bérelt helyiségeket kell is használni és e helyiségeknek bére ma már tetemes öszszegekre is rúg, úgy mégis a mai pénzügyi viszonyok mellett ennek megváltoztatására gondolni nem lehet; és ha a pénzügyi viszonyok javulni is fognak, akkor is előbb a produktiv befektetések egész sorára kerül majd a sor. Ezzel szemben az Erzsébet-sugárút létesítésére égető szükség van, mert ezzel egy egész, sűrűn lakott és város közepén fekvő városrész szabadulna fel a beépítés számára, ami a lakosság szeles rétegeit látná el munkával és keresettel ellátni és a mellett egy nagy városrész egészségügyi és közforgalmi viszonyait is lényegesen megjavítaná, ami az egész székesfővárosnak elsőrangú érdeke. Ha már most azt nézzük, hogy melyik vonalvezetés felel meg legjobban az összes követelményeknek, akkor kétségtelenül egy olyan vezetés mellett kell állást foglalnunk, mely minél hosszabb átmenő forgalmat képes lebonyolítani. Erre pedig lealkalmasabb az a vonal, melyet az előbb jeleztünk, és mely a Kossuth Lajos-utca és Koronaherceg-utca sarkából kiindulva neki megy a Gerlócy- utcának és a kiszélesítendő Gerlóci-utcán keresztül annak egyenes folytatásában halad tovább olyképpen, hogy belevezet a Dobutcának megfelelően kiszélesítendő külső részébe és azon túl a Damjanich-utcába. Ennek a vonalnak létesítésével egy olyan átmenő uj főforgalmi ut létesülne a város belsejében, mely hathatósan könnyítene a Rákócy út mai súlyos forgalmi viszonyain és mely az egész belső Erzsébetvárosta Rákocy- útelkerülésével hozná közvetlen összekötetésbe az Erzsébet-hiddal és ezenkeresztül a budai részekkel. Ha ezzel szemben az új sugárutat úgy vezetjük, hogy a mai helyén újonnan építendő központi városház főhomlokzatának irányuljon, úgv ezt első sorban esztétikai szempontok igazolhatnák, amennyiben ily vezetés mellett az út belső szakaszából megfelelő vue nyílnék az új városház épületére. Azonban kifogástalan esztétikai benyomást ez a kép sem nyújtana, mert az új út még a Károly-körúthoz csatlakozó belső részében sem vezethető merőlegesen a központi városház mai telkére, hanem annak főhomlokzatával ferde szöget fog bezárni, ami az esztétikai hatást lénvegesen lerontaná. Közlekedésügyi szempontból pedig ez az út mindig alárendelt jelentőségümaradna, mert nem kapna egyenes és közvetlen folytatást a belvároson keresztül a Duna felé, vagyis itt ugyanaz a hiba ismétlődnék, melyet annak idején az Andrássy-út szabályozásánál elkövettek és melyet most már hiába igyekeznek mindenféle betorkolási megoldásokkal jóvátenni. Nézetünk szerint tehát az a határozat, melyet a közgyűlés az Erzsébet sugárút vonalvezetése dolgában legutóbb hozott, legjobban megfelel közlekedési követelményeknek, melyek ebben az esetben kétségkívül fontosabbak mint a kifogástalanul amúgy sem kielégíthető esztétikai követelmények. De ez a vonalvezetés célszerű abból a szempontból is, hogy semmi irányban sem präju- dikál az új városháza jövendőbeli elhelyezésének. Ennél a vonalvezetésnél ugyanis az uj városháza minden nehézség nélkül megmaradhat a mai helyén, mert ez a vonal a mai városháztelket egyáltalában nem bolygatja és csak a Gerlócy-utcai frontnak párhuzamos eltolását tenné szükségessé. Ép úgy továbbra is mérlegelés tárgyát képezheti az a megoldás, melyet a város építési ügyosztály a Király-, Rombach , Dob-utca és Károly-körút közötti tömbre kontemplált. Ebben az esetben a városház két részből állana és a két rész között vezetne keresztül azuj Erzsébet-sugárút. A közgyűlésnek legutolsó ülésén hozott határozatával a városépítési ügyosztály most már abba a helyzetbe kerül, hogy az Erzsébet- sugárút további előmunkálatait nem a> bizonytalan útvonalak egész sorára, hanem csakis egy meghatározott út vonalra alapíthatja, és csakis erre az egy útvonalra nézve kell mérlegelni a közgyűlési határozat ama részének kihatását, mely arról szól, hogy az új sugárút kivitelére csak akkor kerülhet sor, ha a betterment kérdése tisztává lesz. Ez tehát a kérdésnek most már legfontosabb további része. Az Erzsénet-sugárút megoldásánál természetesen kezdettől fogva abból kellett kiindulni, hogy az előálló költségeket ne csak a város, hanem azok a szomszédos telek- tulajdonosok is viseljék, a kiknek telkei épen e szabályozás következtében értékben lényegesen növekedni fognak. A tanácsi előterjesztésekből látható, hogy a tanács ezeknek az értéknövekedéseknek bevonását a költségek fedezéséhez olykép contempiálta, hogy nagy kiterjedésben megvásárolja a szomszédos telkeket és azokat a szabályozás utáni új felosztásban a beállott emelkedett értékben ismét eladja. Ez a mód kétségtelenül leginkább alkalmas arra, hogy a közpénztárnak az értékemelést lehetőleg a maga egészében biztosítsa. Ámde ennek a megoldásnak az a nagy hátránya van, hogy a városnak nagy pénzösszeggel kell operálnia, amennyiben az ügyosztályi kimutatások szerint a szóban forgó ingatlanok megvételére és az időközi kamatok és egyéb költségek fedezésére kb. 45—50 millió koronát kellene mozgósítania, amelyből az eladott telkek révén olyan összeg megtérítésére számíthatni, hogy a fonds perdu az Erzsébet-sugárútnál 7 millió koronát és a Gerlóczy-utcától a Kossuth Lajos-utcáig nyitandó uj utcánál 2.7 milliót tenne ki. A közgyűlési határozat ezzel a megoldással szemben a szomszédos telektulajdonosokat a betterment utján akarja a költségek fedezéséhez bevonni. Ennél a megoldásnál a város által kisajátítandó terület csakis magára az útvonalra szorítkozik és ily módon ‘ kisajátítás sokkal kisebb összeget igényel mint ha a szomszédos területeket nagy kiterjedésben kellene megszerezni. A betterment-illeték feladata azután az előálló költségeket egészben vagy részben fedezni azoknak a telkeknek megadóztatása útján, melyelme'- értéke a végrehajtott szabályozás folytán emelkedni fog. A betterment vagyis értékemelkedesi illeték Magyarországon ez időszerűit ludtunk- kal még érvényben sehol sincsen. Több vidéki város hozott ugyan már erre vonatkozó szabályrendeleteket, de nincs tudomásunk arról, hogy azokat a belügyminisztérium már jóváhagyta volna. Az egyik ilyen szabályrendelet Nagyváradon készült, ahol az érdekeltség összességére kivetendő éi tékemelkedési illeték nem rúghat magasabb összegre, mint a tervbe vett közmunkálat kiviteli költségeinek felére, míg a költségek másik felét mindig aközönség másik fele viseli. Ezzel szemben vannak külföldi ilyen betterment-szabályrendeletek, melyek az érdekelteket az összköltségek öthatodáig is bevonják, mint például a Charlottenburg város által 1902-ben hozott ilyen szabályrendelet. Kívánatos volna, hogy a főváros az értékemelkedési illeték kivetésére minél előbb felhatalmazást kapjon, hogy azután az Erzsébet- sugárút kivitelének többé semmilyen akadály útját ne állja és nemcsak az Erzsébet-város, hanem közvetve az egész székesf város is minél előbb élvezhesseazokatanagyelőnyöket, melyekkel az Erzsébet-sugárút megnyitása közegészségügyi és közlekedési szempontból járni fog és hogy minél előbb lássa hasznát a főváros iparos és egyéb munkássága annak a nagy fellendülésnek is, melyet a sugárút megnyitása az építkezések terén maga után vonni fog. Fektetik a kábelt! — Ä magyar villamossági dolgozik. — A világítási-bizottság legutóbbi ülésén engedélyt adott a Magyar Villamossági részvény- társaságnak arra, hogy több helyütt kábeleket fektessen le. Micsoda megható, micsoda nobilis dolog ez a főváros részéről! Akkor, amikor a Magyar Villamossági minden erejével harcol a főváros ellen, amikor meg nem engedett eszközökkel is küzd a város ellen, akkor a főváros megengedi, hogy a vállalat nyerészkedjék. Eltűri, hogy a vállalat uj beruházásokat eszközöljön, hogy a megváltásnál annál többet csikarjon ki, eltűri, hogy egy bizottsági tag, dr. Oláh Dezső vezesse a vállalat perét a főváros ellen s még ennek tetejébe egyenesen ajándékot ad neki! Ilyenmódon persze óriási összegeket fogunk fizetni a vállalatért és szó sem lehet arról, hogy a villanyáram árát leszállítsák. A főváros a inni tervek szerint április 1-én nyitja meg saját eJektromos telepét s számítása szerint a jövő év j' nius 1 én már birtokában lesz a Magyar Villamosságinak. Tehát igen rövid az idő s itt nem lehet azt a kifogást tenni, hogy a kábelfektetést a közönség érdekében engedtek meg. Ez nem kifogás, tisztelt főváros és tisztelt világítási bizottság akkor, amikor itt milliós külömbö- zetről lehet szó. Ezt a vállalatot, amely olyan makacsul és rosszhiszeműleg ellene szegült a fővárosnak, meg kell törni, már csak azért is, hogy ne fizessük túl az üzemét. Bezzeg Lueger, amikor a bécsi villamossági vállalat elleneszegült a városnak, nem volt ilyen oktalanul tapintatos! Egyszerűen nem engedte meg a kábelek lefektetését, tehát létalapjában támadta meg a társaságot. De volt is eredménye. Az erélyes fellépés, a közönségnek ez az imponáló képviselése meghozta azt, hogy a vállalat könyörgött a városnak méltányos megegyezésért. Mért nem utánozzák ebben Budapesten Luegert? Itt van a nagyszerű példa, csak le kell másolni, csak le kell utánozni s százezreket mentünk meg vele a fővárosnak.
