Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-13 / 41. szám
Nyolcadik évfolyam 1913. október 13. 41. szám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többszőr is Előfizetési ára : Egész évre _ _ — ................. 10 korona Fé l évre ... ... ........................ 5 A kerületközi bizottság. Egy rencontreból kifolyólag, mely a városházán a kommunális élet két vezér- férfia között lefolyt, a kerületközi bizottság állása, jelentősége és szerepe ismét a nyilvános diszkusszió homlokterébe került. A nagy vita arról szól, vájjon a közgyűlésnek respektálnia kell-e a kerületközibizottság megállapodásait, avagy a pártok és kerületek tultehetik-e magukat e megállapodásokon és saját belátásuk szerint szavazhatnak a közgyűlésen. Kihámozva személyes vonatkozásaiból, a Vázsonyi—Sándor Pál-féle incidensnek ez az elvi kérdés szolgáltatta az anyagát. Vázsonyi a közgyűléstől a kerületközi bizottság jelölésének respektálását követeli, mig ezzel szemben Sándor Pál azt vallja, hogy a lényeges nem az, kinek van a kerületközi bizottságban többsége, hanem az, hogy kié a többség a közgyűlésen. Mindkét álláspont mellett és ellen lehet érveket felhozni. Bizonyos, hogy a kerületközi bizottság működése célszerű és kívánatos a közgyűlés egyöntetű irányítása szempontjából. A tisztviselők kiválasztása és az egyéb személyi ügyek intézése teljesen nem bízható egy sok száz tagból álló testületre és a különböző kerületi érdekek és szempontok összeegyeztetése személyi ügyekben nem történhetik meg helyesen a közgyűlésen, hanem igenis kell e célra egy oly fórumnak lennie, amely összetételénél és tagjainak tekintélyénél fogva a városi képviselőtestület többségi akaratát helyesen tudja megállapítani és visszatükrözni. Persze csak úgy van azonban értelme a kerületközi bizottság munkásságának, na jelöléseit a közgyűlés respektálja és ha mindazok a kerületek, melyeknek vezérférfiai a kerületközi bizottság többségi votumához hozzájárultak, a közgyűlésen is honorálják a vezérek e votumát. A jelölések igen gyakran kompromisszumok eredményei, amelyekben szolgálati- vagy egyéb közéleti érdemek és szempontok kerületi- vagy más tekintetekkel összeegyeztetnek és amelyeket egy oly nagyszámú gyülekezettel, mint amilyen a közgyűlés, nem lehet közölni. Például akárhányszor megtörténik, hogy valamely jelölésnél a kerületközi bizottság a mellőzött személyiségeknek in optima forma Ígéretet tesz arra nézve, hogy a legközelebbi üresedésnél őket fogja jelölni. Már most hogyan Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. váltsa be Ígéretét a kerületközi bizottság, ha nem garantálhatja a közgyűlés szavazatát az illetőnek és ha a közgyűlés az érdemes tisztviselőt a kerületközi bizottság határozott Ígérete ellenére nem választja meg? Ugyebár, hogy ez nagy méltánytalanság és hogy igy helyes és a város érdekében álló személyzeti politikát csinálni nem lehet. A kerületközi bizottság megállapodásainak respektálása mellett tehát szól a célszerűség, a méltányosság és az az érv, hogy egy hivatott férfiakból álló kisebb és mindenbe beavatott kollégium inkább tud helyes megállapodásra jutni, mint egy négyszáz emberből álló nagy közgyűlés. Ámde ezzel szemben viszont teljesen igaz, hogy a kerületközi bizottság nem jogilag megalkotott szervezet, melynek hatáskörét valamely törvény vagy szabályrendelet állapítja meg, hanem csak megegyezés folytán, minden obligatorius szankció nélkül létrejött testület. Még csak az egész közgyűlés önkéntes alávetéséről sem lehet beszélni, mert hiszen sohasem történt a közgyűlési tagok összesége részéről olyasféle nyilatkozat, hogy a kerületközi bizottság határozatait magukra nézve kötelezőknek fogják elismerni. Sem jogi, sem szerződési alap nem áll fenn tehát a kerületközi bizottság jelöléseinek respektálására. Épen ezért senki sem vindikálhatja e bizottság számára a csalha- tatlanságot és döntéseinek megváltoz- hatatatlanságát. A dolog lényege ez: ha a közgyűlési tagok többségének megfelel a kerületközi bizottság jelölése, úgy a közgyűlés votuma fedni fogja a kerületközi jelölést, ha nem, úgy megváltoztatja a bizottság jelölését. Ez tehát mindig ténykérdés, a majoritás problémája, sohasem jogkérdés; egyszerűen azért nem jogkérdés, mert nincs fórum, amely a közgyűlés votumát reparálja és a leszavazott félnek nincs más hátra, mint a közgyűlés döntésébe belenyugodnia. Itt is a számszerű többség dönt, ennek van tehát gyakorlatban igaza. Más kérdés, hogy a kerületközi bizottság jelölésének a közgyűlés által való respektálása nagyon kívánatos, már csak azért is, mert enélkül a közgyűlés egy irányítás nélküli hajó, amelyet sokféle áramlat egységes vezetés hijján jobbra-balra ráncigái az ellentétes érdekek és tekintetek hullámai között. A Vázsonyi—Sándor Pál-féle kontroverzia tehát ekként dönthető el: Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V.. Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 A kerületközi bizottság jelölését respektálni a közgyűlésnek nem muszáj, de kívánatos és helyes, ha respektálja. Úgy, hogy a nagy vitában nemcsak mindkettőnek van igaza, de egyúttal mindkettőnek nincs igaza. Vázsonyi és Sándor Pál. Mi rejlik a háttérben? A kommunális életnek nagy szenzációja van: nyíltan kitört az antagonizmus Vázsonyi és Sándor Pál között H( gy e régen lappangó antagonizmusnak nem lehet politikai oka, az nyilvánvaló annak ellenére is, hogy közvetlen kitörésére egy ellenzéki városatyának egy kormánypártival szemben történt elbuk- tatása szolgáltatott alkalmat. Sándor Pál nem tagja a munkapártnak és disszidálása óta nyíltan ellentétbe került lisza Istvánnal. A Vázsonyi—Sándor Pál-féle viaskodásnak tehát nem politikai ellentét az okozója. Ellenben ma már nyilvánvaló, hogy nem a politikus Sándor került szembe Vázsonyival, hanem a Közúti Vasút vezérigazgatója. Ebbéli minőségében már a múltban is nehány heves összecsapás volt a demokrata vezér és a Lipótváros követe közt. Másfél esztendővel ezelőtt, alig hogy Sándor Pál beleült Jellinek Henrik örökébe, egy igen heves ujságpolémia folyt le közöttük, melyben Vázsonyi élesen kikelt a Közúti Vasút helytelen és a közönség érdekét teljesen mellőző üzletpolitikája ellen és azzal fenyegette meg a Közútit, hogy egv méternyi új vonalra sem kap többé engedélyt, ha a közérdek igényeihez nem fog alkalmazkodni. Sándor Pál válaszában a Közúti szerződéseire hivatkozott és jogi érvekkel bástyázta körül magát. Azóta Vázsonyi Vilmos mint a Közúti Vasút nagy ellensége szerepel a köztudatban. Nyílt kitörésre került a dolog a főváros nyári szünete előtti két utolsó közgyűlésén is, ahol a Kossuth Lajos-utcai vonal kérdésében szenvedélyes vita kerekedett a Közúti híveiként ismeretes lipótvárosi városatyák és a demokraták közt, melynek során utóbbiak felvetették az inkompatibilitás kérdését és amely harc kiélezésének egy kompromisz- szumos javaslat elfogadása vetett véget. Közben a kulisszák mögött sok dolog tői tént, amely a demokrata vezér és a Közúti vezér- igazgatója között a viszonyt teljesen elmér- gesitelte. Vázsonyi megakadályozta, hogy a Közúti részvény majoritását a főváros drága áron megszerezze és ezzel a részvényeket óriási nyereségtől ütötte el. Legutóbb pedig, amikor az autóbusz kérdése aktuálissá vált, Vázsonyi volt az, aki kiad'a a jelszót, hogy a Közúti vasul állandó sakkbantartására az autóbuszt a község üzemében kell megcsinálni. Sőt odáig ment a demokratavezér, hogy nyíltan hangoztatta, hogy a renitens Közútit aűtobusz-versenyvonalakkal fogja a főváros megpuhitan'. Sándor Pált természetesen mód felett izgatta Vázsonyinak a vállalatával szemben tanúsított ellenséges indulata. A Közúti vezér a város nyereségrészesedését a társaságra
