Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-06 / 40. szám
Nyolcadik évfolyam ЮР 1V» 13. október 6. 4:0. s/ani Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek H X ~XTA TALOS LiAF5 J A. MsgjelGnik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ......... 10 korona Fé l évre ... ... ... ... ................. 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 C)t százalék, A székesfőváros égető kölcsönszük- ségíetének fedezése nagy gondot okoz a városházán. Vitán félti] áll, hogy a legrövidebb idő alatt 60—70 milliót kell a fővárosnak szereznie, nehogy a beruházásokban fennakadás álljon be. A pénzpiac helyzete pedig nem kedvező. Az angol jegybank kénytelen volt a kamatlábat felemelni, ami a pénz olcsóbbodását — legalább rövid időn belül — kizártnak mutatja. A magyar állam kölcsön- szükségletével már megterhelte a német piacot, amennyiben e bő folyamán 150 millió márkára szóló kincstári jegyet bocsájt ki. Ausztria is készül egy ugyanilyen összegű kölcsön nyélbeütésére. A Balkán-Államok egyre-másra veszik fel a kölcsönöket a nyugati tőke piacokon, Буеп konkurrencia mellett nyilvánvaló, hogy Budapest székesfőváros egykönnyen nem juthat kölcsönhöz. Függő kölcsön utján ma alig lehet fedezni a szükségletet. A fővárosi nagybankokat igénybe veszi a kincstári jegyemisszió, de meg a piac őszi szükségletére való tekintettel sem szabad most a fővárosnak a hazai tőkét elvonni. Ám ettől eltekintve még csak gondolni sem szabad újabb függő kölcsönre, mert ez csak szégyenletes feltételek mellett volna kapható oly időben, a mikor a magyar pénzügyminiszter is legalább 772%-ot fog fizetni a kincstári utalványok után. A fővárosnak már van vagy 65 millió korona ilyen függő adóssága, Újabb hatvan milliós a rövid lejáratú adósságot annyira megszaporitaná, hogy a főváros a folytonos prolongáció kényszere alatt ki volna teljesen szolgáltatva a hitelezőnek. Ezt az igazságot biztos értesülésünk szerint az intéző körök végre felismerték, és Bárczy István polgár- mester el van határozva, hogy a köles önszükségletet kötvény kibo csaj tds sál fedezze. Minthogy pedig Bárczy azzal is tisztában van, hogy a mai viszonyok között 4V2 százalékos kötvények elhelyezése csak igen - nagy tőkeáldozattal volna lehetséges, a mennyiben legjobb esetben 86—86V2%-os árfolyamot lehetne ily kötvényekért elérni: ama egyetlen helyes megoldási móddal barátkozott meg, hogy a főváros kibocsájtandő kötvényei öt százalékosak legyenek. E kamatozás mellett az uj címletek bízvást felvehetik a versenyt a külföldi piacon a Balkán-államok friss kibocsájtmányaival és alapos kilátás van arra, hogy a főváros hosszabb időszakra képes kölcsönszükségletét fedezni, minthogy 5%-os fővárosi kötvények ellenében 120 milliót nagyobb megerőltetés nélkül fel lehet teremteni. Bárczy polgármesternek ehez az okos elhatározásához csak gratulálni lehet. A kölcsön typusát az általános pénzviszonyok és a befektetési értékek piacának körülményei adják meg. A járadékok valamint a záloglevelek és magán- kibocsájtásu egyéb kötvények árfolyama annyira sülyedt, hogy valamennyinek effektiv kamatozása 5% sőt ezen fölül is. Ez annyit jelent, hogy a befektetési értékek kamatstandardja 5%. A főváros tehát nem tehet mást, mint azt, hogy ez általános kamatstandardot akceptálja és magára nézve is elismeri azzal, hogy uj kötvényeit ilyen kamatozással állitja ki. Hiába úsznánk az ár ellen. Nincs más választás: vagy 8 százalékos függő-köl- csönnel laviroz tovább a főváros, vagy ráfanyalodik az 5%-os kötvények kibo- csájtására. A két lehetőség közül az utóbbi az észszerű és előnyösebb, és elismerés illeti meg Bárczy hogy ezt az igazságot felismerte. Az Erzsébet sugárút és a betterment., Irta : Forbátli Imre dr. mérnök, műegyetemi magántanár, törvényhatósági bizottsági tag. I. 1900. év szeptember hó 16-án az erzsébetvárosi bizottsági tagok indítványt adtak be a törvényhatósági közgyűlésen, melyben kérték az Erzsébetváros szabályozásának oly irányú módosítását, hogy az Erzsébetvároson át a Károly-körutból kiindulólag a Városliget irányában a Dob-utcának egészben, esetleg részben való felhasználásával egy az Andrássy- uthoz hasonló széles utvonál létesittessék. Ez az indítvány volt formális megindítója annak a már régebbi idők óta szükségesnek elismert mozgalomnak, melynek célja az volt, hogy az Erzsébetvárosnak a két körút, a Királyutca és Dob-utca között fekvő részébe leve- vegót és világosságot hozzon, ott a mai közegészségügyi szempontból lényeges kifogások alá eső állapotnak véget teremtsen és egyúttal a közlekedésnek az Erzsébetvároson keresztül uj utat nyisson. Ennek az indítványnak nyomán az akkori mérnöki hivatal többféle tervet dolgozott ki a már létesítése előtt Erzsébet-sugárulnak keresztelt uj útvonal számára. Az egyik terv a Dob-utcát kívánta részben felhasználni, mig a másik terv a mai központi városház telkének középpontjától kifelé egészen a Damja- nich-utcának Rottenbiller-utcai végéig vezetett. Ezek az első tervek még az 1900. év folyamán elkészültek. Hosszas tárgyalások után a közgyűlés 1901-ben Czigler Győző indítványát fogadta el, mely szerint a sugárút építése helyett a Dob-utca északi oldalán 12 ölre kiszélesittessék, és pedig az esetről esetre építkezések alkalmával. Annak idején e terv kivitele a költségeken akadt meg, amennyiben a közgyűlés mindjárt első határozatában kimondta, hogy a szabályozással járó költségek a fővárosi pénzalapot terheljék. Ehhez azonban a közmunkatanács nem járult hozzá, és igy került az ügy újból a közgyűlés elé, mely 1902-ben elhatározta, hogy felterjesztést intéz a kormányhoz oly értelemben, hogy a Dob-utca 12 ölre való kiszélesitési költségeit a 24 millió forintos kölcsön terhére átvállalja, esetleg pedig a szabályozási költségek fedezete tekintetében más módon gondoskodik. Egyben felkérte a kormányt az iránt is, hogy a szabályozási vonalon 10 éven belül emelendő épületekre a 30 évi adómentesség engedélyezése iránt a törvényhozásnak előterjesztést tegyen. Ezt az előterjesztést küldötiségileg nyújtották át az akkori miniszterelnöknek, foganatja azonban igy sem volt. 1907. április havában az Erzsébetvárosi bizottsági tagok ujból indítványt nyújtottak be, melyben kérik, hogy a közgyűlés a Dobutca kiszélesítésére vonatkozó határozatát változtassa meg olyképen, hogy e helyett a Damjánich-utcát a Károly-körutig egyenes irányban meghosszabbítja. Ebben az indítványban már bennfoglaltatik az is, hogy a tanács a telkek értékemelkedésének megadóztatása kérdésében minél előbb terjesszen elő konkrét javaslatot, amelyenk alapján a közgyűlés ezen kérdésnek törvényhozási utón
