Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-28 / 30. szám
Nyolcadik évfolyam ___ _____________H)13. jiilius 28.___________________________________ 30. szám Bu dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lapFelelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők í V.. Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ......................... 10 korona Fé l évre ___ ... ... ......................... 5 A nyári szünet alatt lapunkhoz mellékletet nem adunk, A „Nagy Budapestedet szeptember hó elejétől kezdve ismét rendesen mellékeljük lapunkhoz. Kritika és igazság. Régi közhely, hogy bírálni könnyebb, mint alkotni. Mert akárhogyan csinálják a dolgokat, olyan jó sohasem lehet, hogy még jobbat ne állíthasson az ember a jóval szembe. Es nincs olyan emberi alkotás, amelyben nem talál a kritikus — ha akar — kivetni valót. Ezért kényelmes a bíráló munkája és nehéz az alkotó, a teremtó dolga. A könnyű kritikának talán legbálásabb területe a főváros. Hatóságot szidni, a vezetőket kritizálni, munkájukban kivetni valót találni vajmi kényelmes. A nagy tömegek, a lakosság széles rétegei természetszerűleg mindig rosszul érzik magukat sorsukkal, mindig elégedetlenek és ez elégedetlenség hangulata mindenkor fogékony- nyá lesz a kritikára és az ócsárlásra. Ez a pszikhológiai tény a magyarázata és egyúttal az oka annak, hogy a székesfőváros tevékenysége sohasem leli meg a kellő és megérdemelt méltánylást és hogy a kommunális kritika a legszigorúbb és a legkevésbé méltányos. A nagyot, szépet, jót észre sem veszi, csak a rosszat, gyengét, a hibát, a mulasztást látja és igy a minden áron való krilizálás, lecsepülés, ócsárlás és szidás mindennapi kenyerévé lön. Ha Budapestről beszélünk, megszoktuk a várost a legfeketébb szemüvegen keresztül nézni és a rosszmájúság és szigor nézőpontjából persze feketén látjuk a dolgokat. Pedig ez a főváros sokban dicsérelet érdemelne, mert csinált az utóbbi években jót és szépet. Ne csak arról beszéljenek folyton a kritikusok, hogy a város pénzügyi helyzete megromlott, hogy ennyi meg ennyi milliót adtunk ki, hanem nézzék meg azt is, mit kaptunk ezekért a milliókért. Elfogulatlanul végigszemlélve az utolsó öt esztendő alkotásain, gyönyörűséggel és nagy örömmel kell konstatálnunk a székesfőváros igen nagy haladását. Az alkotások sorában szinte példátlan a főváros iskoláinak nagy száma és nagyszerűsége: alig van város Európában, amely a községi oktatásnak ily nagyszámú, ennyire hygienikus és tökéletes hajlékait emelte volna, mint Budapest az utolsó luszlrumban. A szocziális gondoskodás terén is maradandót és nagyot alkotóit a mai rezsim. Hatezer fővárosi lakást teremtett rövid néhánv év alatt. A kislakások és városi bérbázak létesítésével egyenesen úttörő hivatást végzett Budapest a lakáspolitika terén. A népszálló és egyéb jótékonysági intézmények megalkotásával, a napközi otthon rendszeresítésével, a műhelyházak megvalósításával, a munkanélküliek foglalkoztatóinak létesítésével a községi szocziálpolitika terén követésre méltó példát szolgáltatott. Az állatkert létesítése, az uj Artézi fürdő, az épülő Sáros fürdő mind megannyi mért földjelzője a nagyszabású alkotó erőnek. A közvilágítás modernizálása, a közlekedés nagymérvű megjavítása Budapest nagyvárosi jellegét lényelegesen emelte. A beteg- és kórházügy terén is történt sok és nagy munka, bár a legnagyobb még hátra van. Miért nem tesszük ezeket a nagyszerű műveket a mérlegre, a mikor a főváros működéséről kritikát mondunk? Budapesten sajnos, csak kritika van, de lokálpatriotizmus nincs. A vezető embereknek elkedvetlenítésére dolgozik itt mindenki, dicsérő szó, buzdítás csak ritkán hangzik el. Mi magunk vagyunk azok, akik Budapestnek rossz hírét költjük, és nem lehet csodálni, ha a külföldön a folytonos ócsárlásnak és kritizálásnak visszhangja támad. Különös szenvedéllyel ártunk önmagunknak, valami dervisi düh járja át lelkünket, a mikor az önsanyargatást tűzzük ki bírálatunk legfőbb elvéül. Valóban csoda, ha e kritzálási járvány közepette még akadnak férfiak, akiknek kedve és bátorsága van e fővárosért dolgozni. Higyjék el a főváros epés kritikusai: a bírálat szigorával többet ártanak a városnak, mint használnak. Es hagyják végre abba ezt az olcsó és kényelmes mulatságot. A kritikának nem végczélja a minden áron való leszólás és kicsinyítés, hanem az igazság. Ne fessük hát magunkat mindig rosszabbak- nak mint a milyenek tényleg vagyunk. Ismerjük el kritikánk igazságtalanságát, és tanuljuk meg egyszer, hogy fővárosunkban nemcsak sötétség, hanem derű is van, nemcsak árnyoldalak, hanem fénypontok is láthatók. A kritika még sohasem alkotott semmit! A játékbarlangok. Mentési kísérlet. A rendőrség néhány hó előtt — igen helyesen — lecsukta a főváros területén különféle klubok elnevezése alatt működő játék- barlangokat, amelyekben nap-nap után fosztogatták az áldozatokat néhány vállalkozóbérlő meggazdagifására. A rendőrség erélyes fellépése a belügyminisztérium utasítására történt, ahol az elharapódzó hazárdjáték veszedelmét felismerték. A kártyabarlangok a közveszélyes rulettet és baccarat népszerűsítették, a játékszenvedélyt a polgárság legszélesebb rétegeibe átplántálták és a gyilkos hazárdjátékot, mely addig csak nehány klub zártkörű társaságában dívott, nyilvános jeílegüvé tették, amennyiben a játékszobákat mindenki számára megnyitották. Akárki tagja lehetett a játékbarlangoknak, a ki aláirt egy belépési nyilatkozatot és mégcsak tagsági dijat sem szedtek ezektől az állagoktól, mert a fődolog volt a nagy játékforgalom és az, hogy mentői többen tolongjanak a rulett ésbakkasztal körök A réndőrség szigorú fellépése : a játékbarlangok bezárása hála Istennek véget vetett ennek a budapesti mételynek. Most azonban ismét kísérletek folynak nehény ily játékbarlang megmentésére. A „Sport“ jelszava alatt vissza akarják állítani a hazárdjátékot. Két „klub“ érdekében nagy erőlködés folyik. Az egyik a Sakk-Otthon, a másik a Karambol Kör, mindakettő közveszélyes játékbarlang. A jelszó, mely alatt ki akarják eszközölni a hatóságtól a rendőrség dezavú- álását és a játékbarlangok újból való megnyitásának engedélyét az, hogy ime most nem lehet sakkozni, mert a sakkisták klubja le van csukva és a nemes művészet művelői most ha jléktalanok; és nem lehet többé karambolozni, mert a karambol-kör be van zárva, holott 500 szenvedélyes karambol művész lesi, várja türelmetlenül, hogy ismét dákót vegyen a kezébe. Az elöljáróság által végzett vizsgálat e két Kör ellen állítólag semmi terhelő adatot nem szolgáltatott és a székesfőváros ez alapon a két Kör újból való megnyitását fogja állítólag javaslatba hozni a belügyminisztériumnál. Ha ez igaz, úgy az elöljáróság a a nyomozást nagyon hiányosan végezte. Sok száz ember van Budapesten, aki megfordult e két játékbarlangban és bizonyítja, hogy mind a kettőben a rulett és a bakk volt a főcél, a billiard és a sakk csak mellékes ürügy és külső cégér. De ha az elöljáróság és a tanács be is hagyja magát csapni, nem hisszük, hogy a belügyminiszter is oly köny- nyenhivő lesz és a nyilvánvaló tények előtt szemet huny. Örüljünk, hogy a játékbarlan gok közveszélyes üzelmei megszűntek, nemhogy ezeknek ismét teret engednénk. •A két klubnak bizonyára lesznek pro- tektoraik és kijáróik, hiszen a bérlő urak rengeteg — több százezer koronára rugó — pinkajövedelme megéri nekik a nagyobb pénzáldozatot az üzlet visszaszerzése érdekében. Épen ezért a közvéleménynek résen kell lennie, hogy megakadályozza a két játék- barlang »karambol« és »sakk« ürügye alatt való feltámasztását. A kifosztott áldozatok nyomorúságát, a tönkretett családok jajszavát, a sikkasztókká lett játékosok szomorú sorsát kell szembeszegeznünk a kijárók és protektorok aknamunkájának. A sajtó nyilvánosságát kell harcba szólítani a játékbarlangok ellen, mert nem szabad eltűrni, hogy Budapestnek ez, a speciális mételye újból felvirágozzék. Állítjuk és bizonyítani tudjuk, hogy a Sakk-Otthon és a Karambol Klub néhány vállalkozó ember játéküzeme volt — semmi egyéb — hogy a sakkozás és karambolázás csak mellékes, néhány jámbor sportoló megtűrt passziója volt bennük, de hogy alapjában véve ipar- szerű játékbarlangok voltak, amelyekben napnap után folyt a rulett és a bakkara. Ez a két klub semmivel sem volt kevésbbé játék- barlang, mint a többi méltán becsukott hazard-tanya. És ha az elöljáróság nem tudott ellenük adatokat találni, szívesen szolgálunk a belügyminiszter urnák vagy referensének adatokkal és anyaggal a Sakk-Otthon és a Karambol-Körjáték barlang mivoltát illetőleg. Bizton reméljük, hogy a belügyminisztérium nem hagyja magát becsapni néhány élelmes pinkaváííalkozótól és könyörtelenül ragaszkodik a játékbarlangok kivétel nélkül való bezárásához. Ha a Sakk-Otthon és a Karambol-Kör újból működni akar, иду előbb vegye be alapszabályaiba, hogy falai közölt minden néven nevezendő hazárdjáték feloszlatás terhe alatt tilos. Ilyen alap- szabálymódositás után ám sakkozzanak és karambolázzanak tovább a két nemes sport hívei. De játéküzemből való pinkajövedelmek fedezésére a két nemes sportot felhasználni ne szabadjon és ne lehessen többé ! __ iWikus Tátra Tejcsokoládé7| RIÓIKUL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PAPEK JÓZSEF osászári és kir. udv. szállító börárugyártónál, Budapest, VIII., Rúkóczi-ut 11 és 15. ■ Telefon 65—39. ■-
