Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-13 / 19. szám
2 FÜGETGLEN BUDAPEST teljes negligálásával. Miért nem kötött ki magának a főváros tetemes részesedést a sportpályák bizonyára igen nagy jövedelméből a telekadományozás fejében ? És ezt a szimptomatikus példát más esetek hosszú sorozatával tetézni lehetne. De sajátságos, hogy a pénzügyi bizottság nem volt seholsem, amikor arról lett volna szó, hogy az ilyen bőkezű javaslatokat megakadályozza. És a főváros két kézzel való költekezésével szemben senkinek sem jut eszébe, hogy a fővárosnak a roppantul fokozott kiadási többlettel szemben .újabb bevételekről is gondoskodnia kell. Hiszen már az eddig elköltött 150 milliónyi beruházási kölcsön évente 7—8 millióval nagyobb kamat és törlesztési szükségletet jelent. Miből akarja ezt a város előteremteni, ha nem gondoskodik újabb bevételi forrásokról ? Csak költeni, milliókat kidobni, mindig a meglevőből élni és kölcsönt kölcsönre halmozni, ez nem lehet helyes pénzügyi gazdálkodás. Tessék végre egy kis bevételről is gondoskodni. Itt van mindjárt a telekérték-növekedési adó, amely tekintélyes hozadékot nyújtana. Miért nem csinálja meg a főváros? Talán itt is a gazdag, milliomos spekulánsokat akarja kimélni, mint akkor, amikor az automobiladó tervét elvetette? Bizonyos, hogy úgy, mint eddig, nem mehet tovább. A helyzet mindig rosszabb lesz, mert a kölcsönpénz mindig drágább és a kamat mindig nagyobb. Bármit mondjanak is a városházán: sürgősen kell az uj kölcsön és ilyenkor mindig közel a veszedelem, hogy a megszorult adóst kiuzsorázzák. Ismételve hangsúlyozzék, hogy inkább folyamodjék most a főváros bármilyen drága függő kölcsönhöz, mint egy drága végleges kötvénykölcsönhöz. A pénzpiac mai helyzete egyáltalán nem alkalmas arra, hogy Budapest egy nagyobb kölcsönműveletet végrehajtson. Semmiféle formában egy állandó kölcsönt most elfogadni nem szabad! Fülepp Kálmán. A főpolgármester hat éves mandátuma most járt le és ezt a diszes állást a király jelölései alapján a közgyűlés bizalma egy uj főpolgármesterre fogja reáruházni. A jövő fogja megmutatni, vájjon ez a férfin ismét Fülepp Kálmán lesz-e. Minthogy a jelölés a korona joga, nem volna ildomos a dolog személyi részéről már most beszélni. Ellenben a krónikás kötelessége, bogy megemlékezzék ebből az alkalomból a lelépő főpolgármester hivataloskodásáról. Hat esztendővel ezelőtt igen nehéz viszonyok között ült a főpolgármesteri székbe Fülepp Kálmán. A koalíciós kormányzat akkor helyezkedett el, és a főváros közgyűlési termében a régf levitézlett rendszer fanatikus bivei voltak túlsúlyban, akiknek szemében szálka volt minden függetlenségi érzelmű férfiú. A klikkek, amelyek megszokták, hogy a főpolgármester a maguk kebeléből került ki, és feltétlenül megbízható emberük : nagy bizalmatlansággal fogadták Fülepp Kálmán főpolgármesterségét, aki hosszú kommunális hivatalnoki pályáján sohasem kereste a törzsfőnökök kegyeit, és akiről ismeretes volt, hogy politikai meggyőződésére nézve függetlenségi érzelmektől van áthatva. Megtörtént a szinte hihetetlen dolog, hogy a guvernementális felfogásnak mindig deferáló közgyűlés igen sok szavazatot adott le a király által első helyen jelölt Fülepp Kálmán ellen, amiben megnyilatkozott a régi hatvanhetes közgyűlés ellenszenve a koalíciós alakulással szemben. A törzsfőnökök és klikkvezérek persze nem tudták elképzelni, hogy a főpolgármester magas, diszes polcán teljesen kikapcsolja a politikát és hogy a pártok fölé emelkedve kizárólag reprezentácionális és ellenőrző hivatásának szentelje magát. Ezt a nehéz feladatot mesterileg oldotta Fülepp Kálmán. Az uj főpolgármester példás pártatlansággal, dicséretes objektivitással teljesítette kötelességét. Soha fel nem merült egyetlen mozzanat, amelyben Fülepp Kálmán politikai pártállását kifejezésre juttatta volna. Ideálisabb elnöke a közgyűlésnek nálánál nem volt. Nagyképűsködés és fontoskodás nélkül tudta megóvni a főpolgármesteri szék nagy tekintélyét és pártatlan, igazságos, higgadt es megfontolt elnöklése csakhamar megszerezte neki azoknak szimpátiáit is, akik benne első perczben egy nekik antipatikus politikai irányzatnak exponensét látták. Fülepp Kálmán nem volt és akart egyéb leeni, mint az, aminek a törvény a főpolgármestert megtette: az összekötő kapocs a főváros autonómiája és a kormány közölt. És az a körülmény hogy voítaképen a kormány bizalmi embere volt azon a polcon, egy percre sem csábította arra, hogy szembehelyezkedjék az autonómia követelményeivel; soha egy pillanatig nem tolta előtérbe a maga személyét és ha szabad legnagyobb dicséretéül mondani: szintelenségét meg tudta őrizni mindvégig, A koalíció távozása és a hatvanhetes kormányzat visszatérése ekként hajszálnyit sem változtatott hivataloskodásán és amiként a koalíció idején nem éreztette függetlenségi politikus mivoltát a közgyűléssel, azonképpen megmaradt párton- kivüli főpolgármesternek a hatvanhetes új kormány alatt is, amely benne nem a pártembert, hanem a kitűnő funkcionáriust becsülte. A lelépő főpolgármester minden egyéni kvalitása őt predesztinálta erre a diszes tisztségre. Korrekt nobilis felfogása, higgadt, nyugodt, megfontolt egyénisége, gerinces, soha nem bántó, mindig rokonszenves magatartása; nemcsak tiszteletet, hanem közbecsülést is szereztek neki és ha a jelölésre ma az iniciativa a közgyűléstől indulna ki, nem kételkedünk' benne, hogy a közbiza'om ismét Fülepp Kálmán személyében összpon fosai na. Amikor Fülepp Kálmán jött, a közgyűlés többsége ellenséget látott benne: most úgy megy, mint akinek csak barátjai vannak, akit mindenki tisztel és mindenki szeret. Ebben a tényben foglaltatik legigazabbJ méltatása főpolgármesteri tevékenvségének. A hétről. A kongregáció üzlete nem sikerült E kegyes és istenfélő urak szerették volna, ha rozoga kis házukat majdnem százezer koronáért varrják a főváros nyakába, de a pénzügyi bizottság tagjai voltak annyira okosak és elővigyázatosak, hogy nem honorálták a kongregációsok üzleti szellemét. A kongregációtól azonban nem-szabad rossz néven vennünk, hogy nyerni akartak a fővároson, sőt bizonyos méltánylással is kell lennünk a jó urak iránt, hiszen ez annak a bizonysága, hogy mégis meg tudják érteni a kor szellemét — ha akarják. Milyen kitünően megértették a modern és haladó magyar fővárost, mikor ilyen ajánlattal mertek elébe lépni! De — és ez itt az érdekes — a főváros túlságosan akarta honorálni a kongregáció buzgóságát. A pénzügyi bizottság elutasította az ajánlatot, de elkerülte a figyelmét az az ellentét, amely a főváros két becslésében mutatkozott. Ezelőtt két esztendővel a mérnöki hivalal a Mária- utcai telken lévő felépítményt 14.000 koronára becsülte, két esztendő múltával pedig 36.500 koronára. Mit jelent ez? Talán Pesten nemcsak a telkek, hanem a rozoga felépítmények értéke is emelkedik az idővel? A főváros a rozoga ház tatarozására 10.000 koronát költött s ha ezt a 10000 koronát a teljes egészében hozzászámítjuk a becsértékhez, még akkor is csak 24.000 korona jön ki. Mit jelent tehát a különbség, a 12.500 korona? Micsoda becslők voltak azok, akiknek a felfogásuk rövid két esztendő alatt ilyen nagyot változott? S hogy bizzunk meg mi a főváros hivatalos becsléseiben, amikor ilyen nyilvánvalóan vastag tévedésekre kell rájönnünk? A kövezési programm valóban megérdemli, hogy kinyomassák, hogy nyilvánosságra hozzák s úgy tárgyaljanak róla, hiszen ennél a kérdésnél Budapestnek minden egyes lakosa érdekelve van. Azok a vélemények, amelyeknek Vázsonyi adott kifejezést a pénzügyi bizottságban, igazán a közönségből eredtek s a közönség felfogásával találkozik az az indítvány is, hogy részletesen tárgyalják le az egész programmot egy külön £ 9 ÁLTALÁNOS [fUDGARM biztosító f ...........W $ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytöke : 6.000,000 K. Elnök: Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tűz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak! Modernfeltételek! Kartellen kívül! TISZTIT! C1} űj főtelepek a székesfőváros minden részében Gyár es föüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35- >7 Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telelőn 5S-15 128-13
