Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-04 / 9. szám
VII. évfolyam 1912. március 4. 9. szám. Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő varos-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as part. и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek XX X TAL О £3 LiAPJ А.. VI gjelenik minden bélfőn. a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre -- 10 korona. Pél évre ... ................... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VÍRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza cziniére küldendők V.. Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169- 38 Üzle’ek és közbenjárások. lapok fővárosi rovatai mind sűrűbben számolnak be vállalkozásokról, üzletekről és tranzakciókról, amelyeknél a székesfőváros az egyik szerződő fél. Sajátságos, hogy ezek legtöbbjénél arról van szó, bogy a főváros rovására a másik tél gazdagodjék, gazdagodás alatt nem legális, rendes polgári nyereséget értve, hanem olyan hasznot, amely csakis úgy állhat elő, hogy a magánvállalkozó a kommunitással szerződik, amelyen eret vág. A mai panamaszaglászó és rágalmazó világban, amelynek ezt a becsületrontó törekvését senki nálunknál jobban nem ostorozza, csak természetes, hogy a városi „üzletekében mindég és mindenkor magánérdekek érvényesülését keresik és — sajnos — gyakran meg is találják. Igen helyes, hogy a polgármester a becsületrabló közlemények ellen a sajtó- biróság oltalmát hívja fel. Csakhogy ezzel a panamaszaglászásnak véget vetni nem lehet, mert az emberek száját sem lehet betömni és ha a lapok nem is kiabálnak panamát, azért az emberek az utcán, a villamoson, a kávéházban és mindenütt, ahol közdolgokról beszélnek, érdeklődni fognak a székesfőváros üzletei után és keresik mögöttük a mozgató magánérdekeket Itt csak egy remédium vagy: abszolút nyilvánosan intézni az efféle üzleteket, tárgyilagosan és érvekkel szembeszállni a kritikával és főként és legelsősorban: tiszta, becsületes üzleteket csinálni melyeknél nem hull horribilis I haszon a főváros bőség szarujából a magánvállalkozók ölébe. A panamaszaglálásnak tápot főleg az nyújt, hogy a közönség minden egyes ily üzletekben azt látja, hogy befolyásos városatyák azonosítják magukat a magánérdekeitekkel és forszírozzák az üzleteket. Gyakran — nem mindig — az ,illető közbenjárók tényleg önzetlenül dolgoznak kerületi közérdekből, vagy másmilyen nem nyerészkedési jellegű szempontból. Csakhogy kifelé az eredmény egészen egyforma. A közönség csak azt látja, hogy a közélet férfiai exponálják magú kát szenvedélyesen, kitartással egy-egy üzlet létrejövetele érdekében és a nagy Galeotto sohasem tételez fel jóhiszeműséget és önzetlenséget, hanem csak olyan szenteket ismer el, akiknek maga felé hajlik-a keze. Hogy konkrétebben beszéljünk, a most szőnyegen forgó üzleteket vesszük elő sorjában. íme, a közvélemény azt látja, hogy a kőbányai sertésszállások ügyében nagy tülekedés folyik. Jönnek- mennek, veszekesznek, írnak, tanácskoznak és miért? Azért talán, hogy valamely nagy közérdekű alkotás létre jöjjön, vagy a főváros egy uj intézménnyel gazdagodjék? Dehogy! A nagy buzgalom mind azt célozza, hogy nehány magán ember aránylag olcsón hozzájusson egy 170.000 négyszögöles nagy értékű telektömb korlátlan tulajdonához. Ez a rideg faktum. És most ugyanaz a. közvélemény, amelynek botránykedvelést szoktak a szemére vetni, végigszemléli a nagy tülekedést és észleli, hogy egy, vagy több tekintélyes városatya a kerületi ügy érdekének szentségére hivatkozással lót-fut, elsimít, ki-bejár, közbeveti magát, erőlködik, kapacitál, leszerel ellenzéket és teszi mindezt sikeresen, mert hiszen a meggyőző kampány eredményének látható nyomai vannak. És végül látni fogja ez a közvélemény, hogy a főváros egy legalább négymillió értékű telektömböt alig egy félmillióért odaadott nehány magánérdekeltnek. A nyilvánosságnak nincs érzéke szubtilitások iránt. Az nem keresi, hogy itt nem eladásról, hanem „telekkönyvi korlátozás törléséről“ van szó, mert ez csak játék a szavakkal. Az effektus tényleg az. hogy a kőbányai szállástelkek felett a korlátozás fentartása mellett a tulajdonosok nem rendelkezhetnek, a feloldás után pedig általa a becslés szerint négymillió koronához jutnak. Az üzlet igazságosságában tehát joggal kétkedik a közvélemény, mely úgy tartja, hogy a 30 esztendő előtti ajándékot — az akkori vételár is ajándékszámba ment — most egy újabb sokkalta nagyobbal tetézzük. Es ha a fővárosnak most az egykeri sertéshizlalók beszámítják az interkaláris kamatot, akkor a józan polgári elme azt kérdi: miért nem számitja be a főváros a sertéshizlalónak azt a sok milliós keresetet, amelyhez az évek folyamán jutottak a főváros ajándéktelkein? Jogról tehát itt szó sem lehet. Ha a dolog jogilag tiszta volna, a sertésszállás-tulajdonosok nem alkudoznának, hanem perelnék a fővárost. Végeredményben ez az üzlet úgy áll az adózó polgárság szemei előtt, mint amelynél ismét magánosok gazdagodnak a főváros borén. Azután a levegőben fekszik az auto- taxi rendszámok titokzatos dolga. Itt is vállalkozók és pályázók tülekednek a koncért, amely hozzáértők szerint roppant dús. Nagy titokban kezelik ezt az ügyet és egy szép napon a közvélemény ismét kész megállapodásokat fog kapni, melyek ismét nagy anyagi hasznot juttatnak magánosoknak. Azon sem épülhet valami nagyon a polgárság, hogy a városligeti Gerbeaud-pavillont, a felsőbb tizezrek e drága exkvizit találkozó helyét, ahová csak gazdag ember, vagy könnyelmű tékozló teheti be a lábát s amely a bérlőnek rengeteg hasznot hajt évi 200 azaz kettőszáz koronáért, tehát ismét csak ajándékba adták oda a milliotnos bérlőnek, aki nagy kegyben áll á felsőbb Г TX /Л1Л £4 rif |T jr a természetes szénsavdus ásványvizek királya ! Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! „----- ■ ,. Me grendelhető: A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t-nál. Telefon 162-^84. Budapest, V., Teréz-körut 22.
