Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-04 / 9. szám
9 FÜGGETLEN BUDAPEST hatalmaknál. A szegény emberek korcsmáját bérlőknek súlyos ezrekkel kell fizetni bér fejében, de a milliomos urak ötórás teájukat ingyenbe kapott helyiségben költik el. Ha ez igazság és szociális eljárás, úgy nincsen többé panama és részrehajlás ebben a városban. De ezzel nem zártuk le az üzletek és üzletecskék hosszú sorát. Most újabban jönnek a belvárosiak és egy hatalmas belvárosi telket akarnak a fővárossal j megvásároltatni azzal, hogy oda kell | épiteni az árverési csarnokot. Százat egy ellen, hogy a végén ez az üzlet is létrejön, mert hiszen belvárosi közérdek, hogy az árverési csarnok, ez a szegény emberek intézménye méregdrága belvárosi telken épüljön fel. Hát igy lehet ugyan gazdálkodni, csak éppen azt ne kívánják a város urai, hogy a panamaszaglálás megszűnjék. Amig az üzletek és a közbenjárások között a nyilvánosság az összeíiiggést világosan látja, mindaddig nem fog bízni az üzletek tisztaságában, még ha a közbenjárók százszor is a közérdek nevében erőlködnek! A fő varos közlekedési programmja. (Z.) A tanács már megalakította azt a negyven, illetve ötven tagn bizottságot, amelynek hivatása lesz, hogy letárgyalja azt a nagyszabású programmot, amelyet a budapesti városi villamos vasul a fővároshoz benyújtott. Ez a programm körülbelül busz uj vonalnak a megépítését tervezi és utólagos megegyezés értelmében a földalati vasúti hálózat kiterjesztése, a Wesselényi utcai vonal és a gyorsvasul kérdése is e programm tárgyalásával kapcsolatban oldandó meg. Dacára annak, hogy a bizottság már meg van és hogy a kérdés megoldása a főváros lakossága szem pontjából égetően fontos, még mindig nem történt semmiféle intézkedés, hogy a programm végre a bizottság elé kerüljön. Éppen ez az, amiről e cikk keretében szólni akarunk, mert előttünk teljesen érthetetlen az a lassúság, amelylyel ezt a kérdést kezelik. Legfőképpen Vázsonyi Vilmos dr. erélytelenségét csodáljuk, tudjuk, hogy e programm az 6 erélyes és határozott kezdeményezésének köszöni létrejöttét, és ime azt kell tapasztalnunk, hogy amilyen szívós és energiával telt volt addig, amig a programmot életre hívta, éppen olyan lanyha és puha most, amikor végre arról lehetne szó. hogy valóra váljék az ige. Köztudomású tény, hogy 1913-ban elzárják a Lánchidat. Ezen a tényen immár sem kéréssel, sem küldöttségjárással segíteni nem SZÉN, KOKSZ № lehet. Hogy a budai lakosság szempontjából mit jelent az, hogy a Lánchidat két évre elzárják a közlekedés elől, azt talán bővebben fejtegetni e helyütt nem is szükséges. Bizonyos az, hogy az elzárás • következtében a Lánchíd mai forgalma a Margithidra és az Erzsébethidra fog átterelődni. Már most a dolog úgy áll, hogy a Margithid ma is alig képes a forgalmi igényeknek megfelelni, az Erzsébethid pedig a közúti közlekedés szempontjából nem jöhet számításba mindaddig, amig a hídon csak sínek lesznek, de kocsik nem járnak rajta, amelyek a balpartról a jobb partra igyekvő lakosságot gyorsan és akadálytalanul hazaszállítsák. A budai részek, különösen a legközvetlenebbül érdekelt első kerület városatyái teljes mértékben érzik is ezt a visszás állapotot, amely fenyegetve közeleg és el is követnek mindent, hogv az erzsébelhidi vonal a városi villamos kezelésében, mert határozottan igy kívánják, mielőbb megépüljön. A közlekedési bizottság Platthy György dr. indítványára nemrégiben hatá- rozatilag is kimondotta, hogy az erzsébelhidi közlekedésnek a városi villamos vasút állal leendő megoldását sürgősnek és még ebben az évben keresztülviendőnek tartja. ilyen körülmények között valóban megfoghatatlan az a lassúság, amely e kérdés és egyáltalában az egész villamos vasúti programm tárgyalása körül uralkodik. Tudomásunk szerint a közlekedési ügyosztály a dolgokkal már igen behatóan foglalkozott és abban a helyzetben is van, hogy a kérdést bármely pillanatban tárgyalás alá bocsáthassa. Nem tudjuk hát, miféle okok, vagy bocsánat, nem akarunk senkit megbántani — miféle érdekek azok, amelyek a tárgyalások gyors és eredményes lefolytatásának útjába állanak. De az mégis különös és furcsa dolog, hogy a vegyes bizottságot, amelynek megalakítása is elég soká késett, még mindig nem hívták össze. Mi nagvon kérjük Vázsonyi Vilmost, aki ennek az egész akciónak a kezdeményezője és szívós harcosa volt, ne engedje ad graecas calendas halasztani ezt az ügyet, hanem egyéniségének egész súlyával követelje, hogy ezt a nagyfontosságu és a főváros polgárságára nézve igazán fontos életkérdést végre dűlőre vigyék és megvalósítsák. A hétről. A főváros tanítóképző intézetének megvalósítását nem jó szemmel nézi a kultuszminiszter. A belügyminiszterhez juttatott szakvéleményében igazán furcsa és nevetséges feltételekhez köti a tanítóképző felállítására vonatkozó közgyűlési határozat jóváhagyását. Kiköti többek közt a miniszter, hogy a Jétesitendő intézet csak két évre helyezhető el ideiglenes helyiségben, de a harmadik évben már saját épülettel kell rendelkeznie.“ Ennél ostobább ürügyet a SALAMON JAKAB esF kérdés elodázásához igazán el sem lehet képzelni. Mindezt pedig azért, mert a miniszter joggal tart attól, hogy a fővárosi tanítóképző csak az erős szociális érzékű, radikális gondolkozásu tanítók számát fogja szaporítani. Ezekből pedig — a miniszter szerint — máris több van, semmint neki kellemes. A főváros ilyen körülmények közölt csak akkor cselekszik helyesen, ha a miniszternek bakafántoskodásait akceptálja. Végtére is a főváros maga sem gondolt arra, hogy a létesítendő tanítóképző intézet részére a kultuszminisztertől kérjen ideiglenes helyiséget, hanem számolt avval a körülménnyel, hogy erre a célra külön is építkeznie kell. A vasúti személydijszabás felemelését célozza a kormány, hogy ez által a magyar királyi államvasutak jövedelmeit fokozza. Veszedelmes expediens, melyre már akkor rámutattunk, amikor a kereskedelmi miniszter ezt a szándékát a tarifa-bizottság ülésén bejelentette. Veszedelmes és káros elsősorban a főváros szempontjából, mert alkalmas arra, hogy azt az idegenforgalmat, amelyet a zónatarifa teremtett meg, a fővárostól elterelje — mérhetetlen kárára a főváros iparának és kereskedelmének. Örömmel konstatáljuk, hogy e fenyegető veszedelemmel a főváros is teljes vértczettel kíván szembe- szállani. A közgazdasági ügyosztály terjedelmes elaborátumot dolgozott ki, melyben kellő alaposságai és részletességgel fejti ki a kormány e tervének veszedelmeit és a tervezett díjszabás felemelés megvalósításának esetére olyan kormányintézkedést kér, amely a főváros jogos érdekeinek figyelembevételével nem fogja káros hatását a fővárossal éreztetni. Ha a miniszternek van érzéke aziránt, hogy az ország fővárosát sokkalta inkább erősíteni, semmint gyengíteni kell a kormánynak; ha nem akar hatalmasan fejlődő fővárosunk további felvirágzása elé mesterséges akadályokat gördíteni: úgy bizonyára figyelembe veszi a hivatalos fővárosnak meg- szivlelésre érdemes és méltó aggályait. Az autotaxi ebben az évben végre- valahára tényleg életbe lép és a főváros közönségének rendelkezésére fog állani. A közlekedési ügyosztály, amelynek hatáskörébe ez az intézmény tartozik, már minden szükséges előmunkálattal elkészült és a jövő hét folyamán ,a kérdésnek végleges megoldása is be fog következni. Az autotaxik számát a mai bérkocsi létszám 17 százalékában fogják ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytöke: 6.000,000 K. Elnök: Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tűz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak..' Modernfeltételek! Kartellen kívül! BUDAPEST, V, ERZSÉBET-TÉR 5. SZÁM. |Mk Telefon számok: 73-96,73-97,73-98,73-99. /\ KOVALD fest,tisztit! Gyár es föüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37, Gvűjtőtelepek a székesfőváros minden részében — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
