Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-17 / 24. szám
VII. évfolyam 1912. junius 20. 24. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as part. и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek JEE IVAT-A. 31. OS Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... 10 koron:j Fél évre ... _ ... ... .......... 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38. Bizalomgyártás. — A főváros rajong az erőszakért. — Nagy kormánypárti győzelemről szól az ének. A főváros közgyűlése óriási szótöbbséggel állást foglalt az obstrukció ellen és a parlamenti önkény mellett. A bizalmi nyilatkozatot a kormány elkönyveli politikai sikereinek egyik legfőbb aktívuma gyanánt. Arról a közgyűlésről, amelyben ez a bizalmi nyilatkozat megszületett, hasábos tudósítások jelentek meg. De a valódi tényt, a határozat magyarázatát egy tudósítás sem találta el; egyikből sem ismerhette meg az ország a főváros közgyűlését a maga teljes meztelenségében, szomorú valóságában. A sok tudósítás kiegészítéséül próbáljuk az utókor számára kulturhistóriai kórkép gyanánt a közgyűlés lefolyását néhány vonással megrajzolni. Aki azzal a naiv várakozással ment a közgyűlésre, hogy ott különböző nézetű férfiak érvekkel, egymás iránt tisztelettel viseltetve, egymást meghallgatva szállnak síkra meggyőződésükért, az alaposan tévedett. Az ellenzéki szónokokat a legfrivolabb, legéretlenebb közbeszólásokkal piszkálták, zavarták. A kormánypárti tábor lehurrogta a más véleményeket és a nyegle közbeszólások özönébe fojtotta a komoly érvelést. Megesett, hogy egy egyetemi tanárnak, aki az erőszak lényegéről tartott mélyjárásu elméleti fejtegetéseket, odakiáltották, hogy ehhez nem ért, hogy menjen a katedrára tanítani. Éretlen, gyerekes megjegyzésekkel kötekedtek kormány- párti csemeték, egészen a képviselőház ifjú mungó-gárdájának mintájára. Es elől, vezérszónok gyanánt, egy korteskedésben megőszült, levitézlett, rokkant klikkalak, egy a közszereplés terén a királyi tanácsosságig magát felstrébelt szánalmas dadogó, aki a nemrég múltban függetlenségi programmal a fővárosban képviselőjelölt volt és kinek joggal vágta szemébe egy ellenzéki szónok, hogy egész politikai tőkéje az volt, hogy választóit függetlenségi érzelmeivel áltatta, így festett a kormánypárti indítvány benyújtója és vezérszónoka, akit erre a gyászos szereplésre kiszemeltek, mert senki más a mungó városatyák között — aki tart valamit magára — erre a dicstelen szerepre nem vállalkozott. Egy rokkant stréberre esett a választás: neki már nem árt semmit, kenyerének javát már megette. Legfeljebb az a baj érheti még, hogy udvari tanácsos lesz. E renegát szereplése inkább szánalmas, mint felháborító volt. De hol maradtak az ellenzék vezérférfiai, a fővárosi függetlenségi vezérszónokok ? Nem érzik, hogy kötelességük lett volna eljönni és utolsó lehelletükig feltartóztatni a fővárost a szolgai meghunyászkodás útján ? Miért tündököltek a távollétükkel, amikor a közkatonák bátran szembenéztek a kormány tábor fékevesztett mániákusaival ? Vájjon nem volt-e kötelességük ebben a döntő csatában részt- venni? Nem árulás-e a távollétük ? És vájjon lehet-e ilyen vezérekkel csatát nyerni? Szabadott-e nekik a győzelmet kardcsapás nélkül átengedni? Miért nem voltak ott? De legszomorubb, legfájóbb pontja a közgyűlésnek az a kétszínű játék volt, amelyet az úgynevezett közvetítő indítványával játszott a demokraták vezére. Vázsonyi hatalmas beszédet mondott és óriási sikere volt. Az egész kormánylábor is megbüvölve hallgatta és végül fellelkesedve ujjongta körül. Ellenben a nagy lelkesedés vége az volt, hogy még csak szavazásra sem tették fel az indítványt. Az egész rendezés igen átlátszó. Először leszavaztatták a függetlenségi Tompa indítványát és a logikai sorrend az lett volna, hogy azután a Vázsonyi indítványa fölött szavazzanak. De előbb a kormánypárti Havas-féle indítványra rendelték el a szavazást és Vázsonyi ezt szótlanul tűrte, még csak meg sem próbálta nehány szóval kérni, hogy előbb az ő indítványát döntsék el, mert hiszen a kormánypárti indítvány elfogadásával az 6 indítványa elesik. Nem, Vázsonyi hozzájárult ahoz, hogy az 6 indítványa elbukjék. Mert egészen bizonyos, hogy ha előbb a Vázsonyi- inditványt teszik fel szavazásra, úgy az indítvány keresztül is megy. Vázsonyinak ez a magatartása még csak nem is rejtélyes. Egészen világos a dolog, hogy maga se nagyon akarta indítványának győzelmét. Egész beszédéből kitűnik, hogy lelke szive mélyén a kormánypárt győzelmét óhajtja. Hiszen beszédének nagyobbik fele az obstrukció elitélése, másik fele a szocialistákkal való gyűlöletes polémia volt, holott a parlamenti erőszak elítélésének mindössze 3 sort szánt másfélórás hosszú szónoklatában. Vázsonyi, mint mindig, ezúttal is úgy állította be a dolgot, mintha az egész mai politika csakis az ő személye körül forgott volna és az egész mai küzdelem nem voina egyéb, mint a szocialisták üldöző hadjárata az ő becses személyisége ellen. Szubjektív lírai ömlengésre használta fel most Vázsonyi a kínálkozó alkalmat, kivágta egyikét nagy szónoki slágereinek, ütött egyet Juslhékon, vágott néhányat a szocialistákon, és közbüi „közvetítő“ gyanánt szerepelt, ekként szal- válván magát az utókor ama vádjával szemben, hogy volt idő, a mikor Vázsonyi a jogtiprás és az erőszak mellé állott. Elmés volt, ragyogó, diadalmas, magával ragadó; csak egy nem volt: őszinte és igaz. Közvetítésével sikerült is célt érnie : fényesen közvetítette a kormánytábor győzelmét. Komédia, színjátszás volt, amit Vázsonyi művelt és mentül hatásosabban komédiázta végig kétszínű szerepét, mentői jobban és művésziesebben alakoskodoli: annál visszatetszőbb volt ez a szereplése, mert a hazafias pártatlanság tógája alól kikandikált a kormánytámogatás fekély es sebe. Vázsonyi politikai izoláltságáért, bűneinek e szörnyű bünhődéseért most a nemzeten boszulja meg magát: titokban, alattomosan győzelemre segíti Tisza Istvánt és a kormányt. De mennyivel szimpatikusabbak még a szolgálatra kész mungók is, akiknek megvan az erkölcsi bátorságuk, hogy nyíltan éljenezik Tiszát, Vázsonyi csak spanyol fal mögül mer az erőszakkal és az alkotmánytiprással szeretkezni, kifelé pedig adja a puritánt. Csupa hazugság, ámítás, csupa szolga- lelküség és komolytalanság ragyogott a szemünkbe ezen a közgyűlésen. Mily rettenetes igazság, hogy ez a közgyűlés egyenes leszármazottja, utóda annak a pesti kupaktanácsnak, amely Haynaut és Windischgrätzet díszpolgárrá választotta. De ez a közgyűlés egyúttal bebizonyította, hogy. megérett a kimúlásra. Jöjjön már az az uj fővárosi törvény és az az uj választási rend, amely ezt a szégyenbélyeget letörli erről a fiatal, szép és fejlődő fővárosról. BORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! = Megrendelhető: A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Teréz-körut 22.
