Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-17 / 24. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST A betiltott fővárosi népgyülés. A polgárság népgyülésen tiltakozni akart az ellenzéki képviselők karhatalommal való eltávolítása és a képviselőház elnökének egyéb önkénykedése ellen. A főkapitány azonban a népgyülést betiltotta. Eljutottunk tehát az alkotmányos szabadság ama fokához, hogy itt a fővárosban, békés adófizető polgárok közéleti politikai megnyilvánulása és állásfoglalása hatóságilag élt iltatik. A főkapitány indokolása szerint azért kellett eltiltania a népgyülést, mert csend- és rendzavarásoktól kell tartani. Ha ez az aggodalom nem csak ürügy: úgy könnyű eloszlatni. Akik ezt a népgyülést rendezni és megtartani akarták, nem a zabolátlan utcai tömeg, hanem fővárosi egyesületek, körök és szervezetek, melyek vezetőik morális felelőségérzete mellett működnek ; polgárok, akik nap-nap után békésen járnak a maguk dolga után, zavartalanul végzik a kötelességüket, hivatásuknak élnek és egy munkaszüneti napon csak egybe akartak gyűlni, hogy kifejezésre juttassák az alkotmányos, parlamentáris rendhez való ragaszkodásukat és véleményt nyilvánítsanak a politika legutóbbi eseményeiről. Érett, komoly, a közterhekhen részes polgárság akarta egy manifesztációjában a világnak tudomására hozni, hogy helyteleníti a kormány és pártja erőszakoskodását az ellenzékkel szemben, hogy ezt az utat nem tartja helyesnek és célravezetőnek, mert a közvélemény felfogása szerint erőszakból soha sem fakadhat üdvös, jő törvény. És ennek a véleménynyilvánításnak, ennek a nyilvános bírálatnak állja útját a főkapitány hatalmi szózatával. Vájjon azt hiszi-e valaki, hogy most már megváltozott-e a véleménye a polgárságnak a parlamenti erőszakról? Lehet-e a szabad gyülekezés és a véleménynyilvánítás elfojtásával a politikai meggyőződéseket kiirtani, avagy ellenkezőre fordítani? És szabad-e egy parlamentáris országban egyáltalán megakadályozni a gyülekezést és a polgárság nyilvános összejöveteleit ? Hiszen láthatta a főkapitány, hogy az utolsó vasárnapon az ország harminc helyén volt ellenzéki népgyülés anélkül, hogy bárhol is rendzavarás történt volna. Mindenütt szónokoltak, éljenezték az ellenzéki vezéreket, határozati javaslatot proklamáltak és azután a nép- gyülések közönsége ment szépen a maga dolga után, csak éppen itt, Budapesten ne tudna a polgárság méltóan, csendesen, zavartalanul tanácskozni? Honnan veszi a főkapitány ezt a feltevést, mire alapítja, mi jogosítja fel arra, .hogy a polgárságról ily rossz véleménynyel legyen? Talán a május 24-iki forradalmi események? Ha a főkapitány őszinte akar lenni: tegye a kezét a szivére és mondja meg, vájjon ezek a véres események elkövetRIDIKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU I gyári árban PA РЕК JÓZSEF császári és kir. udv. szállító börárugyártónál, Rudapest, VIII., Rákóczi-ut 11 és 15. ■ Telefon 65—39. = keztek volna-e, ha megengedi a munkásság gyűléseit és felvonulását? Nem okult még a magyar királyi rendőri bölcsesség az eseményekből ? Hiszen elvégre nagyon könnyű egy gyűlést betiltani. Ehhez nem kell semmi, csak egy néhány soros végzés. De hát abban merül ki a rendőrség fejének tapintatossága, bölcsessége és alkotmányos érzülete, hogy ebbe a fővárosba a temető csendjét akarja varázsolni kölcsönkért csendőrök szuronyainak fedezete alatt! ? Nem érzi általában a főkap itánv, hogy az immár kéthetes csendőruralom a fővárosi államrendőrség csődjének, tehetetlenségének, feladatára képtelenségének ordító bizonyítéka? És ilyen gyülekezési politikával akar a főkapitány megelégedettséget, nyugalmat, megnyugvást teremteni a fővárosban ? Valóban szomorú állapotok ezek. Nem kell a szélső ellenzékhez tartozni, hogy a véleménynyilvánításnak e muszkaizü elnyomásán felháborodjunk. Végre is a rendőrségnek arra kellene törekednie, hogy a polgársággal, a közönséggal jó viszonyt teremtsen és ehelyett mit látunk: azt, hogy a város lakossága a legnagyobb veszedelemnek a rendőrséget tartja, mert hétről-hétre egyebet sem lát, mint a rendőri brutalitásnak elrettentő példáit, amelyeket a fensőbbség gondosan eltitkol és letagad. Rettenetes elképzelni, hogy ebben a városban a polgárságnak egy állandó, vérszomjas, fegyveres ellensége van, mely ellen í nem lehet védekezni, mely a maga fegyveres hatalmával elnyom mindent és mindenkit, s amely nagyobb kaszabolást és vérengzést visz véghez egymagában, mint amennyi a főváros egész bünkrónikájában szerepel. A feldühödt, vagdalkozó, részeg rendőr éppen úgy beletartozik Budapest természetrajzába, mint a hatalmi tultengésben szenvedő rendőrtiszt és a politikai pártérdekek védelmében minden egyéb tekintetet lábbal tipró főkapitány. Veszedelmes beteg szellem ez, mely rendőrségünk szervezetét ál i alj árja. Se sajtóirodái cáfolatok, se főkapitányi ukáz, se tagadás és elcsavarás nem változtat a tényen: rendőrségünk működése ebbe a székesfővárosunkba a hírhedt ..Polizeistaat“ rémuralmat plántálta, ahol az ember már alig van biztonságban — a rendőrségtől. Az ilyen szellemtől hogy is várhatná a polgárság a gyülekezési jog respektálását ? A hétről. A Magyar Villamossági részvénytársaságot a főváros tanácsa már értesítette arról, hogy meg akarja becsültetni a telepét. Kiváncsiak vagyunk nagyon arra, vájjon mennyi lesz a telep becsértéke: azoké a részeké, amelyek már teljesen elavultak s mennyi azoké a kábeleké, amelyek minduntalan felmondják a szolgálatot? Hogy milyen keveset érhet a Magyar Villamossági, azt legjobban bizonyítja az a hir, amelyet érdekelt villatulajdonosoktól hallottunk. Arról van tudniillik szó, hogy a Magyar Villamossági részvénytársaság beakarja vonni hálózatába a Svábhegyet is, ahol már meg is kezdték a kábelek lerakását. A vállalat azonban azokon a helyeken, ahol világítást kellett volna szolgáltatnia, nem felelt meg, mert folytonosan zavarokkal küzdött. Hol volt világítás, hol nem, amin aztán a villatulajdonosok annyira elkeseredtek, hogy elhatározták, hogy értekezletre gyűlnek össze, amelyen együtt beszélik meg a teendőket, még pedig olyan formán, hogy a városi gázgyárral lépnek összeköttetésbe. Azok a háztulajdonosok, akik már bevezették a villanyt, be fogják vezettetni a gázt is, mert e nélkül sohasem tudhatják, hogy mikor maradnak teljes sötétségben. Eddig szól a hírünk, amely ékes bizonyítéka annak, mit érhet • a Magyar Villamossági telepe és kábelhálózata. Beméljük, hogy a bírói becslés meg fogja állapítani azt az árat, amelyet ez a szatócsszellemben vezetett vállalat a maga elavult telepével és elrothadt kábeleivel megérdemel. Ha a karzat megszólal, rendesen igaza van a karzatnak. A legutóbbi közgyűlésen, amikor egy kövér hentesmester, aki majd kicsattant az egészségtől és a jóléttől, lekiál- toll a terembe, szidva a főváros élelmiszer- akcióját, talán szükségtelen konstatálnunk, hogy ezúttal a karzatnak nem volt igaza. Csupán abban az egy kijelentésében, hogy a zsir, meg a szalonna nem teremnek a fán. Ez igaz, amennyiben ezt sóhajtozva vallja a nagy közönség, amikor bemegy a mészárosok és hentesek üzleteibe, ahol olyan árakat követelnek, hogy kénytelenek konstatálni ama karzati bölcseséget. De azért kár volt olyan hamarosan kivezettetni azt a hentesmestert. Kár volt, hogy a polgármester folytonosan csengetett s a csengő elnyomta a kiabáló hentes szavait, mert a főváros élelmiszerakciója valóban nem kaphatott nagyobb és illetékesebb dicséretet a kiabáló hentesmester kijelentéseinél. Maga az a tény, hogy megszólaltak a hentesek és igy szólaltak meg, a mellett bizonyít, hogy a főváros élelmiszer- akciójában meg van az a fejlődésképesség, amelyet sokan elvitattak tőle a közgyűlési teremben is. Félnek tőle s ijedelmükben terrorizálni akarják a fővárost: ez olyan jel, amelyre még jobban, még erősebben kell ragaszkodnunk a megkezdett úthoz. Csak kiabáljanak, csak fenyegessenek; megmondtuk már régen, hogy akkor lesz baj. amikor a hentesek elismeréssel fognak nyilatkozni a város akciójáról. A tanonciskolák reformja. Olyhn kérdés, amely már esztendőkön keresztül foglalkoztatta az érdekelteket, anélkül, hogy Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytőke: 6.000,000 K. Elnök: Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tííz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, .jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak ! áioderníeltételek ! Kartellen kívül ! Gyűjtőtelepek a székesfőváros «У* ír es föüzlet: В miauest, VII., Szövetség-utcza 35-3? minden részében — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 5S-15 128-13
