Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-13 / 11. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST 3 A hétről. Bárczy itthon. A polgármester hazatért párisi utazásából, amelyet igazmondók és jósok pumpoló expedíciónak meg Isten tudja micsodának tettek meg. Hazaérkezése után sietett a kérdezősködőknek kijelenteni, hogy eszeágában sem volt Párisban a kölcsön ügyében tárgyalni, de hogy erre szükség sem volt, mert valósággal házalnak nála a külföldi tőkések megbízottai kölcsönajánlatokkal, Egy intervju szerint a polgármester a köl- csönszükséglet összegét 120 millió koronára teszi, azonban kijelentése szerint ez az összeg csak több év folyamán részletekben fog fölvétetni. Mi ezt a kijelentést autentikusnak el nem fogadjuk, mert tudvalevő, hogy a felveendő kölcsönből egy összegben 40 millió térítendő meg a fix terminusra felvett függő kölcsön visszafizetése fejében. A legközelebbi 2—3 éven belül megvalósítandó beruházási programra pedig oly nagy összegeket vesz igénybe, hogy 60—80 millió korona ennyi idő alatt okvetlenül szükséges lesz. Minthogy pedig a polgármester maga is azt állítja, hogy a pénzpiac jelenlegi viszonyai a kölcsönmű- velet keresztülvitelét sürgőssé teszik, alig hihető, hogy a polgármester esakis a legszükségesebb összeget fogja most felvenni. Sokkal valószínűbb hogy már most fogja biztosítani a kedvező viszonyok felhasználásával a 2—3 esztendős szükségletet. A polgár- mester alighanem azt mondotla az interju- volónak, hogy a felveendő kölcsönösszeget a főváros 2-3 év folyamán fogja igénybe venni. Ami a kölcsön feltételének a módozatait illeti, arra nézve a polgármester igen helyesen semmiféle nyilatkozatot sem tett, ami csak természetes, mert hiszen alkudó- | zásokat ilyen kérdésben csak teljes diszkréció mellett lehet sikerrel folytatni. Még az sincs kizárva tehát, hogy a kölcsön a külföldön fog megköttetni. Annyi bizonyos, hogy az ügy sürgős és a döntés nem várathat magára sokáig. Panamát szaglásztak ismét közéleti ál- purifikátorok és pseudo-moralisták a múlt héten. A közgyűlés a javadalmi bérlet dolgát tárgyalta és nehány városatya a hajánál fogva előráncigált érvekkel, formalitásokkal és erőszakos ürügyekkel próbálta a végleges döntést elhalasztani. A közgyűlés többsége azonban igen helyesen azt nézte egyedül, hogy a fővárosra nézve melyik ajánlat a legkedvezőbb és elfogadta a tanács javaslatát, amely szerint annak a pályázónak az ajánlata a legcélszerűbb, aki a fővárosnak nyereség- részesedést is biztosított. A kétszer kettő világosan mutatta, hogy ez a legjobb ajánlat, és mégis voltak városatyák, akik az ügyet elakarták halogatni. Csoda-e, ha a közvélemény arra a közelfekvő gondolatra jutott, hogy a mindenáron akadékoskodó bizottsági tagok valamelyik pályázó versenytárs érdekében szálltak síkra a végleges döntés ellen ? Helyes volna azért, ha az ilyen üzleti ügyekben a közgyűlés tagjai jobban szemmel tartanák a delikátesz meg nem írott, de minden kultivált társadalomban kötelezőnek elismert szabályait. A világkiállítás sokat vitatott kérdése eljutott már a közgyűlési termekbe is. Vérles Emil bizottsági tag ki akarta mondatni a közgyűléssel, hogy a legközelebb 6—8 esztendőn belül a világkiállítást célszerűnek nem tartja. A törvényhatósági bizottságban volt annyi megfontolás, hogy ezt az incidentaliter elébe kerülő, egyáltalán elő nem készített ügyet érdemben nem is tárgyalta, hanem az indítvány felett napirendre tért. Egyáltalán nem értjük a világkiállítás ellenzőinek azt a nagy szenvedélyességét, amellyel ezt az embrionális stádiumban levő kérdést pertraktálják. Arról elvégre lehet vitatkozni, hogy csinál- junk-e világkiállítást—néhány esztendő múlva vagy sem; de hogy miért dolgozunk kézzel- lábbal az eshetőség ellen, mintha az valami óriási veszedelem volna, azt józan észszel igazán nem tudjuk megérteni. Itt is titkos kéz működik a háttérben, amely azért nem akarja a kiállítást, mert más valaki proponálja. Most már igazán itt az ideje, hogy mindazok, akik a kiállítástól a főváros nagyarányú fellendülését, idegen forgalmak élénkülését, hirnevének az egész világon való gyarapodását várják, fogjanak össze teljes erélylyel és tegyék meg a döntő lépést a kiállítás előkészítésére. Ha a munka megindult és a kiállítás rendezése eldöntött dolog lesz, a mai ellenzők szépen lassan átvedlenek majd hívekké, akik szívesen kiveszik majd a részüket a kiállítások rendezésével kijáró különböző beneficiumok- ból. Csakugyan foglalkoznia kell a fővárosnak a kiállítás kérdésével, de nem abban az értelemben, hogy ne legyen kiállítás, hanem abban az irányban, hogy legyen- mentől nagyobb és mentül szebb. Budapest világvárossá válásának nem lehetne szebb és méltóbb mértföldjelzője, mint egy hatalmas, nagy világkiállítás. A főráros és a kisipar. Ismételt interpellációkban felpanaszolták a közgyűlésen, hogy a főváros saját szükségletének ellátására műhelyeket létesített. így hire járt, hogy a főváros munkásai számára czipőipari műhelyt tart fenn és ezáltal a cipésziparosoktól elvonja a munkát, ami a közszállítási szabályokba ütközik. Ebben az ügyben a legutolsó közgyűlésen Rényi Dezső tanácsnok teljesen megnyugtató felvilágosításokat adott, amidőn közölte az interpellációkra adott válaszában, hogy szó sincs arról, mintha a főváros cipészműhelyt létesített volna. Mindössze az történt, hogy a köztisztasági hivatal néhány munkásával, akik hivatásszerű cipésziparosok, szabad idejükben néhány púi cipőt készíttettek- A köztisztasági hivatal a ^ r_, _- ■- - - тт+**ч*~* ■ ~ ‘-I----' «-■ munka eredményét a tanács elé terjesztette, amely foglalkozott avval a kérdéssel, vájjon nem volna-e előnyösebb, ha a szállítás kiírása helyett házilag készíttetné el a főváros a szükséges cipőket. A tanács arra a megállapodásra jutott, hogy a házi előállítást célszerűnek nem tartja és csak arra ad engedélyt, hogy a munkások szabad idejükben nehány pár cipőt készítsenek. A tanács álláspontja teljesen korrekt, mert ez a nehány pár házilag előállított cipő a kisipart egyáltalán nem veszélyeztetheti. Úgy látszik tehát, nagyobb volt az ijedtség mint a veszedelem. A kisiparosok érdekében mindenesetre kívánatos azonban, hogy mentül ritkábban készíttessen a főváros saját munkásaival ruházati cikkeket. A házikezelésnek ilyen túl- tengését senkisem helyeselhetné, annál ke- vésbbé, mert a szükséglet esek lysége mellett még az is kérdéses, vájjon a pályázati utón való beszerzés nem jutányosabb- e, mint a házilag való előállítás. A hirdetés — házi kezelésben. A székesfőváros vasárnap reggel vette saját kezelésébe az utcai hirdetések ügyét. A hirdetési oszlopok száma a csatornalejáró-házikók fel- használásával szaporodni fog és a székes- főváros gondoskodik általában arról, hogy a hirdetések kiragasztására elegendő hely és alkalom legyen. Ez a vállalata a fővárosnak kiválóan alkalmas arra, hogy ne fiskálisszempontokból kezeltessék, hanem főként a fogyasztó közönség érdekét — ebben az esetben a hirdető közönség érdekét — tartsa szem előtt. A házi kezelésben az eddigi vál- alkozó által fizetett összeg a legolcsóbb árak mellett is feltétlenül kikerül. A főváros tehát bátran szolgálhatja ki a hirdetőközönséget a legnagyobb előzékenységgel és a legolcsóbb feltételek mellett. Ne feledjük, hogy az élénk sok és tarka utcai hirdetés ép úgy hozzátartozik a nagyváros képéhez, amint a nagy kocsi- és személyforgalom. Ha eddig egyéb nagy városokkal szemben ezen a téren is hátramaradtunk, annak a főoka az volt, hogy az utcai hirdetések kiragasztása horribilis költségbe került. Az öles plakátokat, melyek Bécs, Berlin, Páris utcáit és tereit oly színessé és tarkává teszik, mi eddig nélkülözni voltunk kénytelenek, mert a reklámnak e külföldön szokásos módja nálunk oly drága lett ■volna, hogy a hirdetők inkább mellőzték. A fővárosi tisztviselők feje fái nagyon egynémely városatyának, aki nem tudja bevárni, hogy a fizetésrendezést a közgyűlés elé hozza a polgármester. A tisztviselők maguk türelemmel vannak, mert tudják, hogy az előterjesztés hosszú és kemény munka után elkészült és már csak rövid idő kérdése, hogy a rendezett fizetés élvezetébe lépjenek. A városatya urak nagy türelmetlenségéből kilátszik a lóláb. Olybá akarnak tűnni a tisztviselők szemében, mintha nekik volna köszönhető a tisztviselők sorsának a Első magyar borotva^köszöríilde! z összes finom aczéláruk. Szolingeni borotva 3 K., Svéd 4 K., Angol 5 K.,.használatra kész, jót- llás mellett, haj- és szakáltvágógépek, ollók, zsebkések, konyha- és mészáros kések es kerteszet! czikkek nagyraktára. Árjegyzék ingyen. lreszmann Károly, Budapest, VII-, Erzsébet-körut 24. sz. KOVALD fest,tisztit» Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár és föüzlet: Budapest, VIL, Szövetség-uteza 37* Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
