Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-13 / 11. szám
VI. évfolyam 1911. március 15. 11. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS bAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ....................................... 10 korona. Eél évre _ ... ................................ 5 Főszerk esztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119— Erdély és Budapest. A Királyhágón túli országrész letört mágnásai, földnélküli birtokosai, cifra nyomorúságban leledző előkelőségei a múlt héten Kolozsvár kincses városában országgyiilésdit játszottak, amelyre közönségül meghívták a főváros néhány funkcionáriusát is. A furcsa tanácskozáson »Erdélyország« feltámasztása és az »anyaországtól« való elszakadása volt a leggyakrabban felhangzó óhaj. A szegény, jó erdélyi uraknak elment égy kicsikét az eszük attól a nagy szerencsétől, hogy Kolozsvár közelében hatalmas földgázkutakat fu- ratott az állam, amelyből rengeteg mennyiségű gáz ömlik. Egészen megbódultak a nagy kincstől és most szeretnék a két kezükkel marokba fogni, hogy el ne szaladjon. Az Isten tudja, hogy kitől vagy mitől félnek. Hiszen csak ebből az egy kutból annyi gáz ömlik, amennyivel csaknem az egész országot meglehetne világítani és az összes műhelyek valamennyi gépét mozgásban tartani. Mit féltik hát az erdélyiek a földgázt ? Nekik maguknak még kétszáz esztendő múlva sem fog annyi kelleni, amennyit a kissármási forrás szolgáltat. Még ha volna is Eidélynek ipara, amint ma nincs és ha valamennyi munkagépet a kissármási gázforrás látná el hajtóerővel: akkor is szétfolyna évente sok száz millió köbméter földgáz a levegőbe. De az erdélyi urak nem okoskodnak, velük nem lehet vitázni, ők találtak egy nagy kincset és most ráülnek, bármennyit igér is érte a — gyűlölt idegen, amint ők az anyaország lakosait nevezik. A lokálpatriotizmusnak ez az őrült túl- tengése régi erdélyi nyavalya. Odalenn az emberek csak kettőt tudnak: felvuvalkodni és sopánkodni. Büszkék a maguk pátriájára, de azért meg nem mozgatják a kezüket, hogy szfíkebb hazájuk sorsán lendítsenek. Mindent a kormánytól várnak. Az teremtsen nekik háziipart a székelyek között, építsen vasutakat, bérelje ki borsos áron az erdeiket, vegye meg a borvizüket, nyisson nekik bányákat, fűrészgyárakat és minden egyebet, ami a jóléthez szükséges. De ők a maguk erejéből tenni semmit nem akarnak és úgy látszik — nem is tudnak. És most, hogy a természet jóvoltából hozzájutnak százszorta annyi hajtóerőhöz, világító- és fűtőanyaghoz, mint amennyit maguk felhasználhatnak: az első gondolatuk az, hogy egy szemernyi ne jusson belőle az idegennek: Magyarországnak vagy — Romániának. Az erdélyiek szélmalomharca szomorú magyarázata annak, hogy a Királyhágón túl miért pusztul és csökken a magyarság. De elvégre a szerelemre senkit sem lehet kényszeríteni és végeredményben amúgy sem az erdélyi góbék kénye-kedvétől függ majd, hogy a kissármási földgázból mennyit használnak majd fel ipari és egyéb produktiv célra Erdélyen kívül. A földgáz a magyar állam tulajdona, tehát az egész ország javára fog szolgálni. Ez tiszta sor, ezen hiaba sopánkodnak a jó erdélyiek. Más kérdés azonban, és bennünket ez érdekel elsősorban, hogy Budapest székesfőváros gázvilágítására mily mértékben lehet majd hasznosítani a sármási földgázát? A budapesti gazművek vezérigazgatója Heltai Ferenc e tekintetben megnyugtató kijelentéseket tett a főváros legutóbbi közgyűlésén, kijelentvén, hogy a földgáz kihasználása kérdésében a tanulmányok folyamatban vannak, és azok eredményéről rövid időn belül jelentést fog tenni a közgyűlésnek. Annyit már e beszédében is jelzett a gázművek vezetője, hogy ha a földgáz Erdélyben nagy területen és nagy mennyiségben fordul KRÓNIKA. A kissármási gázmezőn. Erdélynek egy a világtól elrugaszkodott falujában, hová Kolozsvárról hét óra hosszat döcög a vicinális, közvetlenül a vasúti pályatest mentén terül el Erdély hirtelen világhíressé lett unikuma, a kissármási gázmező. Miután Erdély nagyurai nagy garral kimondották, hogy ebből a földgázból bizony rajtuk kívül más nem eszik, az a budapesti társaság) mely Heltai Ferenc gázgyári vezérigazgató szíves meghívására rándult le a földgáz kiötr lésének megtekintésére, előzetes programéhoz híven pénteken éjjel Koloszvárott vonatra ült, és szombaton reggel a kissármási vasúti állomásra érkezett. A vasúti állomástól mintegy három kilométernyire a pályatest közvetlen szomszédságában, körülbelül 100 négyzet- méternyi drótsövény kerítés kellő közepén kisfaházikó ötlik a szemünkbe, melynek tetején csak egy kürtő látszik, és ezen a kürtőn keresztül ömlik Erdély féltett kincse, a földgáz, irtózatos, félelmetes zajjal a levegőbe és vész el a semmiségbe. Távolról, a vonat belsejéből, utazás közben, olyan jelentéktelennek, olyan kisszerűnek látja az ember a kürtös házikót, a drótsövény es kerítést, hogy első pillanatra szinte elmosolyodtunk és elgondoltuk magunkban : ez hát az a hires földgáztenger, melyért Erdély élet-halál harcot is vívna ellenünk? Ezért a semmiségért utaztunk éjszakákon át félezer kilométert, hogy ilyen csalódásban legyen részünk? De amikor a vonat megáll s kiszállva belőle megüti fülünket a kiömlő gáz irtózatos robaja, egyszeribe tisztelet szállja meg lelkünket a még ismeretlen természeti csoda iránt, mert a vonat zakatolása, szinte elvész a gázömlés okozta rettenetes zajban. Elszorult lélekkel, a nagy csoda közeli látása okozta izgalommal bukdácsolunk le a vssuti töltésen és a drótkerítéshez érve, sáros, mocsaras talajon át lépünk a kis házikóba. Egy fiatal, igen rokonszenves, sok tudást eláruló és emellett végtelenül szerény mérnök Böhm Ferenc a törvényes feje és ura a földgázterületnek. Mielőtt még a házikóba lépnénk, szétoszt a társaság tagjai között puha fehér vattát: füldugónak. Ő maga meg a segítőszemélyzete járnak elől a példával, mert közvetlen közelből lehetetlen volna a kitóduló gáz rémes dübörgését hallgatni. Egymás szavát már régen nem halljuk s csak jelekkel értetjük meg egymást. Hatalmas vasgömb nyíló- meg elzáró szelepekkel felszerelve a házikó összes berendezése. Ez az az ördöngős készülék, mely hivatva van azt a félelmetes jeőt megfékezni és rendszabályozni, mely a ki-kíván kozó gáz- mennyiségben rejlik. A kürtön keresztül vezetik ki a vasgömb segélyével a földgázt, és a mindennap a semmiségbe vesző gáz- mennyiség megfelel Budapest összes ipari, fűtési és világítási egész heti szükségletének. 800.000 köbméter tiszta földgáz ömlik ki naponkint a kürtön keresztül a levegőbe, ami átlag 300 millió köbméternek felel meg esztendőnként. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy Budapest egész évi gázszükséglete illetve kőszéngáztermelése 60 millió köbméter, egyszeribe konstatálhatjuk, hogy ennek az egy gázkútnak a mélyéből évenkint ötször annyi vész a semmiségbe, mint amennyi Budapest egész évi ipari, fűtési és világítási szükséglete. Hogy a kiömlő gáz erejéről is fogalmat alkothassunk magunknak, Böhm mérnök előadta, hogy a gáz nyomása huszonöt atmoszférának felel meg. Ez annyit jelent, hogy csak egy 15 ezer kilogramm súlyú fedőlappal lehetne a gázkútból kiömlő gázt visszaszorítani, ám ha csak 12 ezer kilogrammos fedőlappal látnák el, azt játszi könmüséggei a levegőbe röpítené. A gáz a kutból másodpercenkint 300 méter sebességgel röpül ki. Emellett a sebesség mellett a kissármási földgázt alig 3/4 óra alatt lehetne Budapestre elvezetni. És amikor a vasgömb egyik oldalkiágazásán mutatta be a kiömlő gáz erejét, vagyis a kürtön kitóduló gázt az oldalkiágazáson eresz-
