Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-23 / 42. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST ségének felfogása az, hogy a gázmüvek maguk gyártsák az izzó-harisnyákat, ha ezekre a fővárosnak szüksége van. A szerződés megítélésénél véleményünk szerint a bizottság szem előtt tévesztette a pénzügyi szempontot, amely sürgősen javasolja a tervbe vett tranzakciót. A székes- főváros egv 72.000 korona befektetéssel megszerzett vagyonrész ellenében évi 200 ezer, de legrosszabb esetben 150.000 korona állandó bevételi többlethez juthat. Budapest ezt a bevételt pénzügyeinek bármily rózsás állapota mellett sem dobhatja el magától, különösen nem akkor, ha ez a bevétel a milliókat elnyelő gázmüvek révén szerezhető meg. Es ezen a ponton megdől mindaz az egyoldalú és objektivnek el nem ismerhető érvelés, amely az Auer-szerződés ellen azért száll síkra, mert a főváros a felszerelési-üzlet átbocsájtásáért nem kapja meg mindjárt a társaság vagyonának a felét. így egy a szak- szerűség pretenziójával ékeskedő ujságközle- mény azt nehézményezi, hogy a főváros által átvett élvezetjegyek nem részesednek a társaság vagyonállagában, hanem csak jövedelmeiben; hogy a majdan kibocsájtandó uj részvények csak másodrsnguak lesznek, ame- j iveket a részesedésben a törzsrészvények megelőznek; hogy a belga üzlet mostani félmilliós hasznában a főváros nem részesednék. Hogy mely alapon támaszt a kritikus a főváros javára ilyen igényeket, azt nem árulja el semmivel sem. Ugylátszik, valamelyes olyan felfogása van, hogy a főváros most már felerészben legyen társ az Auer-társaság több milliót érő üzletében azért, mert 72 ezer koronával leltározott vagyonrészt átenged a társaságnak. Ez a mérték azonban komoly üzletemberek közölt nem lehet irányadó. A szerződés értékét a fővárosra nézve csak úgy lehet igazságosan megbírálni, ha egyfelől megvizsgáljuk, mily értéket nyújt a főváros és másfelől, hogy mit kap érte ellenszolgáltatás fejében. És ezzel azután a szerződésnek financiális előnye egy csapásra nyilvánvalóvá válik. Mert már a vételár fejében átveendő elsőbbségi kötvények kapitalizált kamatai messzire túlhaladják a felszerelési- üzletért nemcsak a főváros által a megváltás alkalmával fizetett értékét, hanem ennek a gázmüvek üzemében elérhető jövedelmét. Pedig az elsőbbségi kötvényeken kívül a székesfőváros még opciójogot nyer 3750 drb uj részvényre névértékben, ami a mai árfolyam szerint már egymagában igen nagy összeget jelent, továbbá a tárcában lévő idegen elsőb- ségi kötvényekből is nagyobb mennyiséget kap. Mindezeknek értéke együttvéve összehasonlíthatatlanul több a felszerelési üzletből várható jövedelem kapitalizált összegénél. Ha már most az Auer-szerződés a fővárosra nézve pénzügyileg oly előnyös, — a minthogy kétségtelenül az — móciol lehet és kell találni arra, hogy az érdekelt szerelőipar szempontjainak a szerződés elfogadása mellett is érvényt szerezzünk. Ez pedig véleményünk szerint a Dr. Glücksthal féle javaslat elfogadásával könnyen megvalósítható akként, hogy az Aner társaság a szerelő-üzletet átengedi a kisiparosoknak. Persze kérdés, vájjon a társaságnak igy is megéri a fel- szerelési üzlet — tulajdonképeni szerelés nélkül — a kínált árat? De meggyőződésünk, hogy méltányos alapon létrejönne oly megállapodás a társaság és a szerelő iparosok között, amely utóbbiaknak boldogulását a felszerelési üzlet átvétele esetén is biztosítja. Egyébiránt ne | lovagoljunk e szempont hangoztatásánál a szociális érdek vesszőparipáján. A szociális érdek elsősorban az, hogy a székesfőváros oly újabb bevételi forráshoz jusson, mely a polgárság újabb megterhelése nélkül érhető el; a minthogy eminens szociális érdek, mert az összlakosság érdeke, hogy a közönség olcsóbban jusson a gázvilágitáshoz. Ezt pedig a harisnyáknak szerződésben kikötött olcsób- bitása biztosítja. Az összeségnek ez az előnye is szociális érdek, nemcsak néhány száz kisiparosnak a vélt vagy képzelt érdeke. Mert hiszen sehol sem lesz megparancsolva a szerződés elfogadása után sem, hogy a felszerelést az Auer-társasággal kell majd megcsinálni. Ha a hatósági felszerelési vállalat hatósági jellege monopolszerüen biztosítja neki a felszerelési munkát, иду ez a monopólium csak erősebb addig, inig a •felszerelést maga a községi üzem bírja, mintha a felszerelés magánvállalatra ruháztaiik át. j Vagyis: a gázmüvek felszerelési monopóliuma nem válik erősebbé, sőt határozottan enyhül azáltal,haa hatóság magánvállalatraruházzaát. Ennélfogva a kisipar érdekeinek hangoz tatása a szerződés ellen lehet hangulat- keltésre alkalmas ürügy a felszínen mozgó emberek szemében, de nem lehet komoly J érv azok előtt, akik mélyebben belelátnak a dolgokba. A közgyűlés remélhetőleg objektivebben fog Ítélni és a gázbizottság elvető votumát revideálni fogja. Ha valahol, itt van helye a jobban informált felsőbb forum közbelépésének. Az építkezés és a telekárak. A főváros területén folyó igen nagy építkezés egyik legtermészetesebb következménye az, hogy a telkek értéke a fővárosban rohamosan növekedik. E jelenség okainak kutatásába merül el a közmunkatanács most megjelent jelentése az 1910. évről, amely károsnak és betegesnek vallja a telekárak rohamos felszökését. Szerinte e nagy telekárak drágítják a lakást, ami pedig szociális baj. Ezért váltig keresi a közmunkatanács, hogy tulajdonképen miért is oly drága Budapesten a telek és két okot dérit ki e jelenség magyarázatául Az egyik az, hogy a pénzintézetek a reklám céljára szolgáló épületeik számára minden áron megvásárolják a kiszemelt telkei, a másik pedig: hogy a bíróságok kisajátításoknál igen magas kártalanítási összegeket állapítanak meg, amiállal nemcsak az illető ingatlan árát szabják meg tulmagasan, hanem az összes szomszédos telkek árát is módfelett felszöktetik. Ami a pénzintézetek telekvásárlásait illeti, azoknak általános árdrágító hatásáról beszélni nem lehet. Maga a jelentés is felismeri, hogy az üzletek »premium affectionis« t fizetnek a telkekért és azért, mert egy bank a sarokházért, amelyre neki feltétlenül szüksége van — magas árat fizet, ez még nem szabja meg az illető utca többi lelkének a forgalmi értékét. A pénzintézetek száma korlátolt. Egy adott csekély kör, amely nem szabhatja meg a keresletet, sőt azt ma már nem is befolyásolhatja. Azután meg abszurdum feltételezni, hogy a Thököly-uton vagy a Yáci-uton azért emelkedik a telkek ára, mert a Belvárosban egy bank nagyon drágán vett meg egy telket. Vajon a közmunkatanács által felemlített másik ok: a magas kisajátítási árak megállapítása fennforog-e, azt kellő statisztikai anyag hiányában megállapítani nem tudjuk, de nem valószínű, hogy a bíróságok a kártalanítási árak megállapításánál lulmen- jenek a szokásos forgalmi értéken, sőt az a nizus a kisajátítási törvény életbeléptetése óta mindig fennáll, hogy a kártalanítási összeg mentői inkább leszorittassék. Csak ennek a tapasztalatnak tulajdonítható, hogy a kisajátítási peres eljárások oly ritkák és hogy az érdekeltek lehetőleg elkerülik. A telekárak növekedésének megértéséhez nem kell ilyen speciális okokat keresni. Ez az árképződ és egészen természetes folyamat, amely minden nagy város fejlődésében észlelhető és amely a földjáradék elméletében oly érthetően leli magyarázatát. Amikor megindul egy-egy építkezési periodus, rendszerint a város belső részei azok, ahol az építkezési tevékenység érvényesülési teret keres. Ez a centrum épül ki legelébb és mert a terület csak korlátolt, az épületek mind magasabbra nyúlnak és mind nagyobb hozadékot nyújtanak. Természetes, hogy az olyan telkek, amelyeken hat emeletes házak épülnek, drágábbak, mint az olyanok, amelyeken csak egy vagy kétemeletes bérházak vannak. Szóval az építési terület intenzív kihasználása emeli a telek értékét, még pedig a legbelsőbb övezetben rohamosan, mert hiszen itt a lakás- és üzleti bérek szinte fantáziaszerüen felszöknek. Nem mindig a lelek drágasága az oka a magas lakbéreknek, sőt ellenkezőleg a Belvárosban kínálkozó magas lakbér okozója a telkek rendkívüli drágaságának. Kifelé men- vén pedig a város belsejéből, mind olcsóbbá válnak ugyan a telkek, ezeknek az értéke mégis növekedik, mert a város lakosságának szaporodásával minden egyes övezet évről- évre belsőbb övezetté válik, minthogy az építkezés a perifériákon egyre újabb és újabb városrészeket varázsol elő. Hozzájárul a telkek értékének az emelkedéséhez a közlekedés megjavítása is, ami által oly területek, amelyek néhány évvel ezelőtt még — mint Pesten mondani szokás — az Isten háta megett feküdtek, ma egyáltalán nincsenek messze és a belső városrészekhez kezdenek számítani. A lakbérek folytonos emelkedése is természetszerűen magával rántja, felfelé a telekárakat. Viszont abban sem adhatunk igazat a közmunkatanácsnak, hogy az építkezésben észlelhető hullámszerű mozgalmak dacára a telekárak emelkedése konstans és egyenletes. Ez egyszerűen nem áll. Építkezési stagnáció idején beáll a szünet a telekérték növekedésében is, amiről szomorú dalt T,TISZTIT! Gyűj lótelepek a székesfőváros minden részében Gyár és toüzlet: Budapest, VIL, Szövetség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagvobb városaiban. Telefon 5S—45,
