Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-23 / 42. szám
Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. U A Budapesti függetlenségi és 48-as part. U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek H X VA TAb OS L AP JA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre _ ... ... ... ... ... 10 korona. ■‘é l évre _ ... ................. 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Wesselényi-utcza 41. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII.. Wesselényi-utcza 41. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon SS-98. Tanács és közgyűlési Nagy port vert tel nemcsak a sajtóban, hanem mindenütt, ahol a főváros dolgait érdeklődéssel figyelik, hogy Vázsonyi Vilmos az árubódék dolgában igen élesen kelt ki az utóbbi időben meghonosodott gyakorlat ellen, mely szerint a közgyűlést befejezett tények elé állítják, és a megkérdezése nélkül tett költséges intéz- kedésekhez csak utólag kérnek jóváhagyást. A dolog érdeméhez e helyütt nem szólunk, csak visszhangot akarunk adni annak a közfelfogásnak, amely ebben a kérdésben kialakult. Tény, hogy úgy a polgármester, mint a tanács, mind gyakrabban praktizálják a saját szakállukra való intézkedést. A fővárosnál hova-tovább oly gyakorlat alakult ki, aminőt igen nagy és feltét- létlenül kezes többséoekkel rendelkező О • kormányok szoktak követni, hogy tudniillik saját belátásuk szerint cselekszenek, a parlament utólagos jóváhagyása reményében. Ez az autokratikus vonás községi életünk ügyeinek vezetésében mind jobban kidomborodik, és a legtöbb igen fontos ügy ekként, sub rosa, a kulisszák mögött nyer elintézést, és a közgyűlés nenV tehet egyebet, minthogy reáüti a befejezett tényre a maga »placet«-jének pecsétjét. Egész sereg roppant fontos, rengeteg beruházásokkal összekötött ügy vitetett ekként dűlőre és gyakran előnyére is szolgált magának az ügynek, hogy az előkészítés stádiumát a jótékony homály födte. Persze a dolgok vitelének az a módja, amely a titkos konventikulu- mokat tette meg döntő fórummá és amely nehány benfentes törzsfőnök hozzájárulásának kikérésére szorítkozik, a közgyűlés összességét akaratnélküli bábokká degradálván, nem igen telel meg a polgárság önkormányzati ideáljának. Viszont az is igaz, hogy a parlamentáris elvnek merev alkalmazása a kommunális életben nem mindig zélirányos és néha nem is áll a fővárosnak érdekében. Ebből a szempontból nézve a dolgot, kissé furcsának találjuk azt a nagy felbuzdulást, mely most támadt a Folkus- házy-íéle árubódék dolgában. Hát ez az egyedüli ügy, amelyben a tanács a közgyűlés megkérdezése nélkül cselekedett, utólagos jóváhagyás reményében ? És vájjon huzamosabb idő óta nem éppen a törzsfőnökök hozzájárulásával és részvételével történik-e a legfontosabb dolgoknak eféle expeditiv kezelése?, Vájjon a titkos értekezletek praecedensét Folkus- házy tanácsnok alkotta-e meg és nem azok a vezető faktorok, akik milliós beszerzések feletti döntést titokban, bizalmas légyottokon szoktak hozni. Nem akarunk félreértetni: mi nem helyeseljük, sőt perhorreszkáljuk és ostorozzuk azt a beteges tultengését az autokratiz- musnak és tekintélydühöngésnek, amely gyengéd suttogás közepette, egy-egy kézmozdulattal intézi a főváros lepfonО tosabb dolgait; de nem ismerjük el a titkos konvektikulum elleni dörgés jogát azokra nézve, akik ezt az abuzust maguk is segítettek meghonosítani. Tessék következetesnek lenni. Ha szabad zsarnokosdit játszani X tanácsnok urnák, úgy szabad Y tanácsnok urnák is. Mi azt vitatjuk, hogy egyiknek sem szabad. De ne szidják X tanácsnokot azok, akik Y-nak segédkezet nyújtottak fait accomplikhoz. Az ügynek személyes, úgynevezett „pikáns“ részéhez — kommunális életünkben sajnos mind nagyobb szerep jut a pikantériának — csak ennyit óhajtottunk megjegyezni anélkül, hogy Folkus- házy tanácsnok önkényes eljárását egy pillanatig is elfogadhatónak yagy menthetőnek találnék. Az utólagos jóváhagyások reményében való gazdálkodásnak meg kell szűnnie, mert ez egyenesen karrikaturává sülyeszti a közgyűlés jogkörét. A lényeg ebben a kérdésben az, hogy a közgyűlésnek jogkörében nemcsak a „placet", hanem egyúttal a „vető“ is bennefoglaltatik, amely utóbbinak gyakorlását a tanács önkényes eljárása lehetetlenné teszi. Igaz, hogy a közgyűlésnek — in thesi — módjában áll a tanács intézkedését dezavuálm és a költsé»-О fedezetet megtagadni, de erre a gyakorlatban sohasem kerül a sor, mert ugyan mit érne vele a főváros, ha a közgyűlés nem ratifikálná például a Folkusházy- féle árubódék felállítását ? Vájjon megtérítené-e a tanácsnok ur vagy bárki más az önkényesen kiadott százezreket? Ugyebár nem? Az „utólagos jóváhagyás“ reményében megtett intézkedésekkel szemben tehát a polgárság döntési joga egyáltalán nem szabad, hanem feltétlenül megkötött. Csakis jóváhagyni lehet az autokratikus tanácsi intézkedést, elvetni azonban nem. Szűnjék meg tehát végre a titkos konvektikulumok és a kézalatti gazdálkodás korszaka. A helyes, a jó közigazgatás és gazdálkodás mindig elbírja a nyilvánosság világát. Az Auer-szerződés. A gázbizottság egy szótöbbséggel elvetette Heltai Ferencz előterjesztését a községi gázmüvek felszerelési üzletének a Magyar gázizzófény r.-t. tulajdonába való átbocsá- tása tárgyában. A szerződés előtt főként a szerelő-iparosok mozgalma hangolta a bizottságot, melynek nagy része abban a véleményben volt, hogy az Auer-társaság a felszerelési-üzlet átbocsájtásával monopóliumhoz jut, amelynek birtokában a szerelő ipart teljesen magának kisajátítja. Ez a szempont volt legelső sorban irányadó a társasággal kötött szerződés elvetésénél. A bizottság lobi)„MARS” Ivándi keseriiviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek —= és gyermekek részére. 0.35, 0.7 és lliteres palaczkokban 36,44,48 fillér. ííifflegrendelhető : a EVlagyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon SS2-84.
