Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-17 / 20. szám

У. évfolyam. 1910. május 17. 20. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap . 'ni □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ................................ Ю korona. Fé l évre ... ................................ — 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. A választások. Junius hó 1-én választja meg képviselőit a főváros. Csak nehány nap választ el ettől a fontos terminustól, a mely az ország jövő­jére nézve oly nagy horderejű döntést fogja meghozni. De mig az országban a választási mozgalom hullámai magasra csapnak, addig itt a fővárosban — néhány kerülettől el­tekintve — a választási előkészületek a meg­szokottnál nagyobb csendben folynak. Három kerületben, az I. V. és VI. kerületekben az eddigi képviselők máig ellenjelölt nélkül állanak. A II. és VII. kerületben 3—3 jelölt veszi fel a küzdelmet mig a III., IV., VIII. és IX. kerületekben két-két jelölt áll egymás­sal szemben. Igazi nagyarányú választási mozgalom eddig csak a VII. kerületben van, a hol az egységes függetlenségi párt vállal­kozik az Ehrlich-féle érdekszövetség felrob­bantására. Ebben a kerületben már működik az évtizedes választási gépezet, a mely presszióval, az anyagi érdekeltség százféle lánczolatával, holtak életrekeltésével és a választási ipar ezerféle fogásával hamisítja meg a választás mérlegét. Ezúttal a függet­lenségi-párt nagy lelkesedéssel megy a harezba és minden machináczió ellenére nap-nap után szemlátomást gyarapodik szám­ban és erőben. A VII. kerülettől eltekintve azonban csendes választásokra van kilátás. A főváros polgársága beleunt a politikába, és oly saj­nálatos közönyt tanúsít a választás iránt, hogy ha az ember az újságból nem olvasná, a város legnagyobb részében nem is tudná, hogy oly közel van a képviselőválasztás. Kétségtelen, hogy ez az apáthia összefüggés­ben áll szerencsétlen kommunális állapotaink­kal. A polgárság zöme egészen átengedte, a közügyeket néhány lármás, nagyhangú klikk- verzérnek, a kiknek egyedüli ereje az a babonás hite a lakosságnak, hogy a klikkek hatalmát megtörni amúgy sem lehet. Pedig ez nagy tévedés. íMert ha egyenkint szemügyre vesszük az uralkodó klikkeket, hamarosan meggyőződhetünk, hogy a hatalmuk nagyon ingatag alapon áll és érvényesülésük titka nem egyéb, mint a polgárság közönye a közügyek iránt. Egy-egy ilyen klikknek van néhány száz — a legnagyobb kerületben 1000—2000 — biztos hive, de mi ez a szám a választók tízezreihez képest. A VII. kerü­letben Ehrlich törzsfőnök legfeljebb 2000-2500 embert tud sorompóba állítani, a kik csak elenyésző kis töredékét képezik a tizenhat­ezernyi választónak. A klikk ereje azonban abban állott, hogy ezt a kis csoportot feltét­lenül beterelte a választáshoz, mig a hátra­levő 14 ezer emberből a szervezkedés hijján ennél kevesebben mentek el szavazni. Most a függetlenségi pártnak szívós munkája foly­tán a klikkek ellen mind nagyobb számban sorakoznak fel a választók és a független­ségi párti jelöltnek, Lányi Mórnak népsze­rűsége egyre nagyobb lesz. Szinte bizonyosra vehető, hogy ezúttal is sikerül majd az Ehrlich- féle társaságot — a mint annak idején Barabással — leszorítani a porondról. Ennek a választásnak a kimenetele tehát igen fon­tos, nemcsak politikai szempontból, mert hiszen elvégre az ország sorsán igazán nem változtat, hogy Márkus József a főrendiház­nak avagy a képviselőháznak tagja-e, hanem főként azért, mert ezen a választáson dől el, vájjon sikerül-e a felébredt polgári önérzet­nek lerázni az Ehrlichék igáját és ezzel meg­indítani azt a régóta szükséges tisztulási fo­lyamatot, a mely nélkül a főváros kommu­nális élete egészségessé nem válhat. A többi kerületekben szintén a helyi ér­dekszövetségek viszik a nagy "szót a képvi­selőválasztásoknál is. Csak végig kell nézni a választási küldöttségeket, hogy a pesti vi­szonyokkal ismerős előtt nyilvánvalóvá vál­jék ennek a korrupt klikkszellemnek min­denre kiható káros volta. Egy, csaknem mil­lió lakossal bíró főváros nehány viczinális nagyság által oktrojáltat magára parlamenti képviselőket és a választók tízezrei távol tartják magukat a közéleti mozgalmaktól, nem ismervén fel, hogy egyéni és gazdasági érdekeik szolgálata nagy mértékben függ attól, hogy a városházán és a törvényhozás termében minő politikát csinálnak. Mindad­dig, a mig Budapest lakossága ebből az apáthiából fel nem ébred, a klikkek garáz­dálkodásainak vége nem lesz és az ország székesfővárosa nem teljesiti azt a hivatást, hogy mint a gazdasági és kulturális erők középpontja jó példával járjon elől az or­szágban. A pezsgő, mozgalmas vidéki válasz­tási életnek csak szegényes visszhangja hal­latszik a fővárosban. Az ilyen közöny mellett Budapest az országos ügyekben nem foglal­hatja el azt a helyet, a mely őt méltán meg­illetné. „Csak maguk között . . .“ — A választási küldöttségek. — Sokat irtunk, sokat panaszkodtunk már a régi, elavult fővárosi törvénynek azokról a rendelkezéseiről, melyek a főváros polgár­ságát egyszerűen kiszolgáltalják a klikkek önző, zsarnoki hatalmának és a mely rendel­kezések teljességgel leheletlenné leszik, hogy választások alkalmával a polgárságnak igazi akarata nyilatkozhasson meg. Minden egyes rendelkezése a ma még érvényben lévő fővárosi törvénynek a régi korrupt rend­szer képére van megalkotva, minden egyes rendelkezés olyan, mely a klikkek uralmát állandóvá, maradandóvá tenni hivatott és kommunális életünk e százszorosán meg- csufolt és megbélyegzett vezérei élnek is ezzel a hatalmukkal, sőt nemcsak élnek, de gonoszul és rosszhisszemüen — visszaélnek. Természetes, hogy az önérzetes polgár­ságnak az a része, a mely a klikkek ellen felveszi a harezot, arra törekszik, hogy a választások előkészítésébe befolyhasson azért, hogy már az előkészítés folyamán végezhesse a törzsfőnökökkel szemben nagyon is szükséges ellenőrzést.- Ezt mindezideig sikerült a klikkek­nek megakadályozni. Sőt még a méltányos­ságnak azt a legelemibb követelményét is lábbal tiporják, hogy a választás folyama alatt gyakorolhassák nem hozzájuk tartozó egyének az ellenőrzés és bírálat jogát. A választási küldöttségek, a melyeket a klikkek képére megalkotott fővárosi „központi választmány“ alakit meg, tisztára a törzsfőnökök emberei­ből kerülnek ki, holott teljesen jogos az a kívánság, hogy a különböző pártok legyenek egyformán vagy legalább is számbeli erejük arányában képviselve e küldöttségekben. Mert hisz a választási aktus lebonyolítása e küldöttségek kezébe van letéve, az egyes intézkedések, a szavazatok elfogadása vagy visszautasítása, a választás menetének meg­határozása, a záróra kitűzése, szóval mind­azok a funkeziók, mely a választás ered­ményére esetleg befolyással lehetnek, a válasz­tási küldöttségek, illetve elnökök diszkréczio- nális hatalmától függ. Ámde éppen ezért őrködnek féltékenyen a klikkek a fölött, hogy a választási küldöttségbe csak oly sze­mélyek kerüljenek, a kik feltétlenül az ő kreatúráik. A központi választmány ezúttal is hü maradt önmagához. A választási küldöttsé­geket kizárólag a klikkekből alakította meg. Minden karikacsapásszeriien ment, csak a VII. kerületi választási küldöttség megala­kítása vert nagyobb hullámokat. Itt ugyanis az történt, bogy a VII. kerületi függetlenségi párt alaposan megindokolt kérést intézett a központi választmányhoz, kérvén, hogy a választási küldöttségekbe küldjön ki olyan férfiakat is, a kik a függetlenségi pártnak hívei. Támogatta a párt e kérését azzal, htigy-éppen a székesfőváros VII. kerületében a független­ségi párti választók a polgárságnak igen tekintélyes kontingensét alkotják, és az össz- polgárságnak megnyugvására szolgálná, ha a függetlenségi párté jogos és méltányos kérése meghallgat látnék. E kérvény felolvasása után a központi választmány ülésén következők történtek: , Á Szilágyi Károly melegen pártolja a füg­getlenségi párt imént fe olvasott kérelmét és konkrét indítványt tett, hogy а \Ш. ke-

Next

/
Thumbnails
Contents