Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-25 / 17. szám
V. évfolyam. 1910. április 25. . 17. szám. Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, U A Budapesti függetlenségi és 48-as part, u valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ....................................... 10 korona. Fél évre ...................... ................. 5 Fős zerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Csend a fővárosban. Az egész ország viszhangzik a választási mozgolmaktól, jelöltek felvonulása tarkítja a mindennapi élet egyhangúságát, hol itt, hol ott nagyjelentőségű politikai kijelentések történnek, szóval künn az országban javában folyik a választási harcz. E mozgalmas élettel feltűnő ellentétben itt Budapesten csend honol. Ha az újságok nem közölnének egy-egy kommünikét a kerületi körökről, úgy semmi jel nem mutatna arra, hogy néhány hét választ el attól a választástól, a melynek czéljául a régi világ felújítását tűzte ki a bécsi hatalom. Még csak a jelölések iránt sem történt végleges megállapodás és a polgárság akárhány kerületben nem tudja, hogy ki lett az a szerencsés halandó, a kiben az ő bizalma összpontosul. Miniszterekben és ezek helyettesében alig lesz nagy hiány a főváros jelöltjei közt. Eddig a jelöltek sorában ott látjuk Kimen-Héderuáry miniszterelnököt, Székely Ferencz igazságügyminisztert, Jakabffy államtitkárt, a kikhez valószínűleg Lakács László pénzügy- miniszter fog csatlakozni. Azonkívül a II. kerület nyakára küldtek egy volt minisztert Berzeviczy Albertet. Mig a választás elérkezik, a miniszter és egyéb hasonszőrű jelöltek névsora még lényegesen megszaporodhatik. A polgárság pedig alussza a közöny és részvétlenség álmát. Mintha teljesen belefáradt volna e politikába. Alig látunk nagyobb érdeklődést. Oly kerületekben, a melyekben az ellenzéknek igen bőséges talaja van, egyáltalán nem mozdul meg semmi. Ez a beteges apáthia már hosszabb ideje észlelhető. Kifejezésre jut benne az a régi praxis alapján leszűrt tapasztalat, hogy a polgárságra nézve egészen mintegy: ki a képviselője. A politikus urak veszekednek, marakodnak, űzik a maguk mesterségét: személyes érdekeik szerint, de abból a polgárságra haszon csak igen ritkán hárul. És a mikor a polgárság ezt látja, hogy a pártok, miniszterek, képviselők jönnek-mennek, tűnnek el a föld színéről és bukkannak ismét felszínre: csak egy az, a mi megmarad, a mi állandó: az élet bajai, a küzdelmek, a gondok, a drágaság. Annyira elfoglalja a pesti embert a saját maga baja, hogy nem ér rá az ország bajával törődni. A melyről már nem hiszi el, hogy öt személyében is érintheti. Ennek a szomorú közönynek az okaira visszamenni hálás feladat volna a népiélek kutatójának. Annyi azonban bizonyos, hogy a polgárok részvéllensége nagy mértékben összefügg azokkal az áldatlan viszonyokkal, a melyek a községi közélet terén évtizedes tespedést és nyomorúságot idéztek fel. A szabadelvű- pártot az országban szét lehetett robbantani, ám a fővárosi klikkeket nem sikerült ezideig letörni. Mihelyt jött egy uj áramlat, egy uj egyéniség, a mely a klikkek elleni harczra szólította a polgárságot, a régi törzsfönökök vagy lekapták a lábáról, vagy behódolást színlelve ; szövetkeztek vele. A különböző programmok változatosságában a klikkek uralma állandó volt és a fővárosi közönség szinte abban a meggyőződésben él, hogy minek izguljon : a végén mégis csak a nyakukon marad a régi társaság. Ez apáthikus belenyugvás közepette örvendetes s biztató jelét látjuk a polgárok egészséges ösztönének: a főváros VII. kei ideiében, a hol a törzsfőnökök által kirendelt hivatos jelölttel szemben, a függetlenségi érzelmű polgárság felvette az elszánt harczot. A harcztéri tudósítások zajos választási mozgalomról, a közszellem egészséges lüktetéséről számolnak be, és a függetlenségi jelölt programmbeszédét a lelkesedéstől meg- ittasutt tömeg hallgatta végig oly hangulatban, a mely a győzelem zálogául tekinthető. És mi a titka ennek a nagy ellentétnek, a mely a VII. kerület a többi fővárosi kerülettől megkülönbözteti ? Az, hogy a függetlenségi jelölt megértette, a kor szavát és oly politika szolgálatába szegődött, a mely a polgárok mindennapi érdekeit, gazdasági igényeiket szolgálja és a melyet éppen ezért mindenki megértett. Kereskedők, iparosok, tisztviselők látják és érzik, hogy az alkotó, cselekvő és munkás politika az, a melyik az emberek sorsát, életküzdelmét enyhíteni képes és ez az üdvös gazdasági politika jutott szóhoz Lányi Mórban, a kerület függetlenségi párti jelöltjében. A ki a polgárságot fatalizmusából fel tudta rázni, az meg is tud majd birkózni a klikkek százkaru polipjával. Kövessék a többi kerületek is ezt a példát és akkor a mai csendet, mely az eltemetett remények és vágyak csendessége, friss, eleven, pezsgő élet fogja felváltani, melynek talajából sarjadzik ki egy szebb, boldogabb jövő! A főváros elektromos telepe.* Az I. kerületi bizottsági tagok még 1904-ben egy memorandumot készítettek s a II. és III. kerületiekkel együttesen átadtak Halmos János elhunyt polgármesternek, akinél egy házi kezelésben tervezett budai elektromos telep létesítését sürgették. Ez a terjedelmes munkálat képezte alapját a most napirenden levő városi elektromos mű tervének. Első sorban azt a kérdést kell eldönteni, vájjon indokolt-e az a törekvés, hogy a főváros a kommunális gázgyári üzem mellett elektromos teleppel rendelkezzék s ha ez szükséges, vájjon egy megépítendő harmadik teleppel, avagy a létező vállalati telepek megváltásával oldassék-e meg ez a probléma. Nemcsak a kommunalizálás elvének következetes végrehajtása, a világítási monopóliumnak teljes kihasználása, hanem fontos gazdasági érdekek is a mellett szólnak, hogy a főváros elektromos művel is rendelkezzék. Hivatkozom a magyar és külföldi városok példájára, a hol a gázgyárak megváltását nyomon követték a városi elektromos telepek, sőt még a vállalati gázgyárak is arra törekszenek, hogy érdekkörükbe vonják a vállalati villamos műveket, mint ezt a budapesti példa is igazolja. A villamos telepek jövedelmezőségének tárgyalása után, előadó rátér a bécsi városi elektromos müvek jövedelmezőségének ismertetésére s azokra a hírlapi közleményekre, melyek az utóbbi időben * Kivonat Ripka Ferencz dr. főv. bizottsági tag előadásából.
