Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-19 / 13. szám
V. évfolyam. 1910. márcziiis 19. 13. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap; □ Ä Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LiAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész, évre ...................................... 10 korona. Fél é vre ............................................... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. A főváros és a parlamenti események. — Szterényi debutje. — A képviselőház záró ülésén lezajlott viharos jelenetek fölött az ország már napirendre tért, de azért a kormány sajtója még mindig nem hagyott fel avval a törekvésével, hogy a felkorbácsolt szenvedélyek sajnálatos kitörését pártczélokra fruktifikálja. Ez az Ízléstelen propaganda, a mely a vérző fejet és a dagadt szemet állitja be politikai argumentum gyanánt; és a mely szörnyű nagy politikai sikert vár attól, vájjon egy sebhely 8 napon belül vagy azon túl hegged-e be: egész valójában mutatja a Nemzeti Munkapárt törpeségét és gyengeségét. A pártban dúló nagy villongásokról diszkréten hallgatnak a jó urak és ha azt kérdezi tőlük az ország, hogy mi lesz az általános választói joggal, akkor az egyszeri polgártárs mintájára felelnek: »ne zavarjatok, mert alszom!« ! Az efféle kellemetlen kérdések felett finom diplomácziával napirendre térnek és az sem zavarja meg a régi 67-esek diadalmámorát, hogy Tisza István gróf programmbeszédei keresett áruczikké avatják a záptojást. Azért a nemzeti munkát áhítozó politikusok változatlanul az »ország kiábrándulásáról« beszélnek és azt hiszik, hogy a két gróf fején ütött sebek kellő fruktifikálásával el lehet takarni a maguk politikájának nemzet- ellenes mivoltát. A fővárosban a különböző klikkek — ugyanazok, a melyek nehány hónappal ezelőtt viharzó lelkesedéssel éltették a a függetlenségi kormányférfiakat — siettek a sebesült miniszterek sebeire gyógyító irt tapasztani. A mamelukságban vezető IV-ik kerület újjáéledt mame- lukjai nehány egyéb kerületbeli stréber bevonásával nagyszerű demonstrácziót rendeztek a Vigadó tultágasnak bizonyult nagytermében »a parlamenti erkölcsök elfajulása« ellen. A nagy népgyülésen vajmi kicsi tömeg lézengett, de azért volt beszéd, határozati javaslat, küldöttség és a miniszter üdvözlése. Valamennyi törekvő, becsvágyó önjelölt heves bizalmat érzett a szivében a kormányelnök iránt és ezt a bizalmat nehányadmagával sietett a súlyos testi sértésben szenvedő férfiúval közölni. A kormánypárti lapokban erről a hatalmas manifesztáczióról, persze hasábos tudositások jelentek meg, de azért mindenki tisztában van avval, hogy az úgynevezett manifésztáczió siralmas kudarczczal végződött. Mert a népgyülésen nem volt se nép, se gyűlés. A kormányba szerelmes klikkek e privát szórakozása tehát egyáltalán nem dokumentálta a főváros megbotránkozását a parlamenti erkölcsök elfajulása fölött és ezért senki sem vonhatja le előre azt a következtetést, hogy a főváros polgársága él-hal ezért a kormányért. Am ez a kudarcz nem riasztja el a kormány fanatikusait attól, hogy a fej- beverést továbbra is kamatoztassák a maguk politikai czélja javára. Most már egyenesen a főváros közgyűlésében akartak tüntetést rendezni a kormány mellett és e czélból indítvány is adatott át a főpolgármesternek, amely ki akarja mondatni a közgyűléssel, hogy a főváros törvényhatósága elitéli a parlamenti botrányokat. Az indítvány benyújtója pedig nem más, mint Szterényi József volt államtitkár ur, a ki leszorulván a politikai szereplés teréről, most — úgy látszik — a kommunális élet terén keres uj munkakört és babérokat. A parlamenti ízlés nemtőjeként és a törvényhozási esztétika megtestesítőjeként: Ehrlich G. Gusztáv szerepel tehát a főváros közgyűlésén; mert Szterényi városatyaságát Ehrlichnek köszöni és ez a hadvezér pedig nem tűri, hogy ‘bármely katonája — még ha ex- cellencziás ur is — az ö tudta és beleegyezése nélkül indítványokat tegyen. Hogy Szterényi épen ezt az alkalmat használja fel a kommunális szerep megkezdésére, az némileg összhangban áll azzal a nagy szolgálatkészségével, a melyet a miniszterelnökkel szemben tanúsított ennek megsebesülése alkalmával, de egyáltalán nem áll összhangban azzal a huzódozással, a melyet a volt államtitkár tanúsít a nemzeti munkapárt iránt. De bármennyire vonakodik is a néhány hóval ezelőtt még koalicziós politikus az uj alakuláshoz való csatlakozástól, semmi sem fogja lemosni róla azt a gyanút, hogy ez a fővárosi szereplése felkinál- kozás és hogy ez az indítványa az az aranyhid, a mely a kormányt támogatók táborához elvezet. Az ügy személyes oldalánál azonban sokkalta fontosabb a dolog elvi része. A íővárosnak kétségtelenül van — mint a többi törvényhatóságnak is — politikai hatásköre. Ám, ez a municzipális politikai hatáskör nem arra való, hogy párt- politikai czélzatokra használtassék fel. Hiába mondja az indítvány, hogy tartózkodni óhajt a pártpolitikába való bele- avatkozástól, azért egészen bizonyos, hogy az indítvány elfogadása tüntetés a kormánypárt mellett, és a függetlenségi Justh-párt ellen. De különben is nagyon furcsa színezete volt a főváros közgyü- léséneEahol ugyanazok, a kik még nemrég —- a mikor nemzeti kérdésekben kellett volna manifesztálni ez elül kitértek azzal az érvvel, hogy a közgyűlés ne politizáljon — most a legátlátszóbb párt — sőt kortespolitika eszközeivé váltak. Lehet bármikép gondolkodni a parlamenti viharos eseményekről. Magunk sem tartozunk azok közé, a kik a szenvedélyek elfajulásának ezt a mértékét helyeslik. De a legelemibb objektivitás parancsolja, hogy legalább addig, a mig a törvényhozók ellen, az ország- gyűlés termében képviselői minőségükben elkövetett cselekmény miatt folyamatba tett birói eljárás a kellő formákban le nem folyt, tartózkodjunk mindennemű hangulatkeltéstől, befolyástól és ne használjuk fel a közgyűlés tekintélyét arra, hogy pályát törjünk egy birói eljárás tárgyát képező esemény fölött. A főváros közgyűlése dolgozzék. Éppen elég fontos és nagy horderejű kérdés vár elintézésre. Ne vigyük a közgyűlés termébe a választási kampány izgalmait és ne tolja fel magát a közgyűlés bíróul oly ügyben, a mely fölött
