Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-29 / 35. szám
V. évfolyam 1910. augusztus 29. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek ы i о s Xj .a_ г* гг Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ........................ 10 korona. Fé l évre ... ....................................... 5 „ Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő; B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Ä husdrágaság. Az élelmiszerek folytonos drágulása során hova-tovább tűrhetetlenné válik a husdrágaság. Az árak eljutottak ahhoz a pontig, amelynél a népesség széles rétegei egyenesen kényszerülnek a hus- fogyasztástól tartózkodni. Hogy ennek mily káros hygiéniai és szocziális hatásai lesznek, azt bővebben vázolni felesleges. Tisztában van vele minden szocziologus, nemzetgazda és politikus, hogy a hus- fogyasztás fokozása az állam és a hatóságok egyik legfőbb feladata és hogy ennek következtében a husdrágaság elleni küzdelem az állam és a község kötelessége. Ennek a kötelességnek most az osztrák kormány nagy erélylyel próbál eleget tenni. Fuvardij-kedvezményekkel, másrészt pedig az állatkivitel megnehezítésével akarja a húsárakat mérsékelni. Erre vonatkozó intézkedései már életbe is léptek, de az első hét a sikertelenség jegyében folyt le, mert a fuvardíj-kedvezmények daczára a bécsi marhavásáron az állatok ára emelkedett. Hogy ez csak múló jelenség-e és hogy az osztrák kormányintézkedések megfogják-e hozni a kívánt sikert: azt ma még eldönteni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy az osztrák részről életbeléptetett fuvardíjkedvezmények igen alkalmasak arra, hogy Ausztriába irányzott állat-exportunkat növeljék és hogy azt a csekély husbe- hozatalt is — amely Romániából és Szerbiából hozzánk lehetséges — tőlünk elterelje. Úgy, hogy az osztrák intézkedések — ha Bécsben hasznosak lesznek — reánk nézve minden valószínűség szerint további húsdrágulást fognak előidézni és ezért teljesen jogos Budapest polgármesterének fellépése, amely- lyel az osztrák intézkedéseket paralizálni óhajtja. A székesfőváros polgármestere alapos felterjesztésben fordul a kormányhoz, amelyben felsorolja azokat a tari- fális és közlekedési intézkedéseket, a melyektől a húsárának csökkenését várja. Ezek az intézkedések is az osztrák sablon keretében mozognak és a húsdrágaság óvszerét fuvardíjkedvezményekben, a hús vizi szállításának lehetővé tételében a román- és szerb határ megnyitásában keresik. Közben Budapesten a hús ára újból megdrágul, úgy hogy a sok irás és szónoklás mindezideig nem segitett a bajon. Nézetünk szerint egyelőre nem is lehet a drágaság folyamatát feltartóztatni. Ennek a jelenségnek sokkal mélyebb és komplikáltabb okai vannak, semhogy egyes hatósági intézkedésekkel ki lehetne küszöbölni a bajt. A húsdrágaság nem különálló tünet, hanem szoros összefüggésben áll az által mos drágasággal, amely az utóbbi tizenöt esztendőben lábrakapott, az elzárkozási kereskedelempolitikai rendszerben leli magyarázatát. Az agráriusok nagy politikai befolyásának sikerült az összes államokban védővámos politikát elfogadtatni, amely a belföldi termelés védelmének jelszava alatt óriási gabona- és állatvámokat léptetett életbe. A minimális agrárvámok oly magasak, hogy a behozatal csaknem lehetetlenné válik és így a külföldi verseny kizárásával a termelők diktálhatják a gabona- és húsárakat. Amíg ilyen prohimitiv agrárvámok nem léteztek, addig a világtermés kiegyenlítette az egyes országokban a hiányokat és kifejlődhetett nemzetközi forgalom, amely az árak mértéktelen félszöktetését megakadályozta. Most azonban rengeteg magas gabona- és húsvámok mellett, amelyek néhol 50%-át teszik az illető termék értékének: a nemzetközi forgalom, vagyis a behozatal csakis e magas vámok értékével megdrágított árak mellett lehetséges. Ehhez járul még az, hogy az agráriusok a húsárak felsrófolása érdekében az állategészségügy szépen hangzó ürügye alatt mindenféle állatforgalmi korlátozásokat tudtak keresztülvinni úgy, hogy a világforgalom és nemzetközi árucsere korában éppen az állatforgalom csappant a legkisebb mértékre. Az ipari termékek nemzetközi kicserélése addig nem ismert mérveket öltött, ellenben a legfőbb élelmiszerek: a gabona és a hús nemzetközi forgalma aránylag ma sem nagyobb, mint volt a gőz és a villamosság előtti időben. Az agrárius vámpolitika idején hasztalan minden expediens és kísérlet a gabona- és húsárak drágulásának feltartóztatására. Hiába beszélünk a határok megnyitásáról, amidőn a Balkán-államokkal megkötött kereskedelmi szerződések csak igen csekély kontingens behozatalát teszik lehetővé. Egyébiránt ne gondoljuk, hogy Szerbia és Románia képes volna oly nagy állatkivitelre, a mely a monarchia igen nagy fogyasztási szükségletével szemben számbavehetö módon latba esnék. Még ha a husbe- hozatal nem is korlátoztatnék, akkor sem eredményezhetné ez az import a húsárak lényeges olcsóbbodását mindaddig, mig a magas állatvámok fennállanak. A husdrágaság világszerte észlelhető bajával szemben orvosság csakis a szűkkeblű és önző agrárius vámpolitikával való szakitás lehet. És minthogy a nagybirtokosok érdekével szemben áll az össz- népesség érdeke, nem is volna lehetetlen ezt az agrárius vámpolitikát megbuktatni. Néhány év múlva nj kereskedelempolitikai éra következik el, amikor az államok uj vámtarifákat alkotnak és uj kereskedelmi szerződéseket kötnek. Az addig hátralevő időt fel kellene használni arra, hogy az agrárius védővámpolitika ellen felsorakoztassák az államok dolgozó, küzködő polgárságát. Addig, amig az országok a maguk vámpolitikáját néhány nagybirtokos szájaize szerint rendezik be: sem a husdrágaságot, sem a kenyérdrágaságot kiküszöbölni nem lesz lehetséges. Ezért hiábavaló minden panacea, hiába írnak, szónokolnak és tanácskoznak: a magas vámot a lakosságnak mindig meg kell fizetnie, a mi annyit jelent, hogy annyival drágábban kapja a fogyasztó a húst és a kenyeret, mint a mennyi az ára volna, ha szabadon érvényesülne a világverseny. Holmi fuvardíjkedvezmények és más kuruzsló
