Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-26 / 30. szám
Y. évfolyam 1910. julius 26. 30. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. ^qjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Sgész évre .......... ... ... ... — 10 korona. Л1 évre ... .........................— — 5 , Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRÁGH GBZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenblller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85 A holnap feladatai. A nyári szünet alatt a főváros közgyűlése is vakácziózik és ennélfogva szünet állott be abban a szakadatlan munkában, a mely székesfővárosunk modern fejlődését van hivatva előmozdítani. A tanács és a hivatalok végzik ugyan a maguk teendőit, de közgyűlés nélkül újabb alkotások és létesítmények fölött döntés nem történik. Lapunk múlt számában visszapillantást vetettünk a lefolyt cziklus eredményeire, most a nyári nyugalom idején betekintünk- a jövőbe és nagy vonásokban előre vetítjük a legközelebbi jövő munkaprogrammját, úgy a mint az az előkészített anyagból és a czélul kitűzött feladatokból szemeink elé tárul. Kétségtelen, hogy fővárosunk egész erejét azoknak a hatalmas alkotásoknak a tényleges megvalósitása fogja igénybe venni, a melyek részint kész, kidolgozott tervekként feküsznek előttünk,, részint pedig mint megvalósitandók fogadtattak el. Korszakalkotó jelentőségű fővárosunk történetében a községi gázmüvek létesítése, a melyeknek terveit köztudomás szerint már elfogadták. Az uj központi gázgyárak építése nemsokára megkezdődik Krónika. A házbérsróf. Szinte közhelylyé vált már^ Budapesten a stájgerolás ellen panaszkodni. Már úgy megszoktuk a házbéremelést, mint esős őszi időben a náthát, forró nyárban a kánikulái. Elemi csapás, a melynek el kell következnie, a mely elöl nincs menekvés. Ez a beletörő- dömség, csak az utóbbi időben kezd helyet engedni némi ellentallási hajlandóságnak és ilt is csak a nyomor és a fizikai lehetetlenség által sújtott legalsóbb rétegek azok, a mélyeket a házbéremelés ellentállásra tud felkorbácsolni. Az uj építkezések üdvös hatása még ma nem érezhető és egyelőre még csak a jövő zenéje az a paradicsomi állapot, a mikor a pésli háuur nem fog a lakóra bérnegyédkor ukázban ráparancsolni, , vagy fizess többet, vagy takarodj ki a házamból 1“ Addig is azonban vígan működik a ház- bérsróí és nincs az a lift, a mely úgy tudna emelni, mint a budapesti háziúr a házbért. A jövendő magyar Wekérlék és Lukácsok, akik és rohamos menetben fog folyni. Közben azonban dűlőre kell jutnia a megváltás kérdésének is, és el kell dőlnie a főváros és a légszesztársaság között a megváltási összeg tekintetében fennforgó vitának. Budapest székesfőváros abban a kedvező helyzetben van, hogy gázmüveinek immár biztosított létesülése mellett nyugodtan és kényszerhelyzet nélkül fmalizálhatja a megváltás nagy munkáját. A gázkérdés gyakorlati megoldása oly kiváló férfiú kezébe van letéve, mint Keltái Ferencz, a kiben párt- és nézetkülönbség nélkül összpontosul a főváros bizalma. Már ezért is teljes megnyugvással nézhetünk a kommunális gázvilágitás szerencsés megvalósitása elé és remélhető, hogy a financziális fedezet kérdése is a főváros érdekében fog megoldást nyerni. A gázmüvek létesítésével azonban, közvilágításunknak csak egyik része nyer megoldást, mert hátra van még a villamossági telep kérdése, a mely sok fejtörést okoz az illetékes tényezőknek. Elvben nincs nézeteltérés arra nézve, hogy a tővárosnak kezébe kell ragadnia a villamosvilágitás ügyének intézését is, mert hiszen ha egyszer elismertetik az az adócsavar kezelésébe akarnak beletanulni, bátran beiratkozhatnak a pesti háziurakhoz tanulóknak. Pedig ha nézed őket egyenkint és összesen, nem szűnik meg ajkukon a panasz és a kesergés rettenetes nyomoruk felett. Mily nagy az adó, mily drága a tégla, mily magas a munkabér, a ház fenntartása, a világítás, a tisztogatás! Minden újabb házbéremelésnek külön specziális oka és magyarázata van és a pesti háziúr az a jámbor szamaritánus, a kiről az úgynevezett „vérző szivet“ feltalálták. О nem haszonlesésből srófolja fel a házbért, hanem mert muszáj; ő nem örül a nagyobb bérjövedelemnek, hanem a szive szakad meg, a mikor a srófot működésbe hozza. Hogy azon- közben házának a bérjövedelme 20—30—40 —50 százalékkal lelt nagyobb : az mind csak a viszonyok kényszerítő hatása alatt történt és öli! ha beleszakadt is a szive, mégis meg kellett tennie, mert a Febérvári-uton épülő új bérpaloták téglája kétszer olyan drága, mint améiinyiért ő fizette !lmeg évekkel azelőtt a maga házának tégláit Ha igaz, hogy a számok beszélnek, úgy a princzipium, hogy a közvilágítás kommunális feladat, úgy ezt az elvet nem lehet csupán a légszeszre szoritani, hanem ki kell terjeszteni a villamos világításra is. A villamos áramfejlesztés községi utón való biztosítása körül ma már nincs vita, csak a módozatok iránt térnek el a vélemények. Az egyik mód az volna, hogy a főváros a meglévő két magán- vállalatot, vagy ezek közül az egyiket megváltsa, a mire nézve a fennálló szerződések módot nyújtanak és a mi eredetileg tervbe is volt véve. A megindított puhatolózások azonban kiderítették, hogy oly nagy anyagi áldozatokat igényelne a megváltás, a mely felülmúlja egyrészt a főváros anyagi erejét, másrészt pedig az üzem lukrativitását kérdésessé tenné; különben akkor, ha a főváros a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva, az áramot olcsóbbá akarná tenni, a mire a vállalatok mostani kiuzsorázó árpolitikája mellett nagy szükség volna és a mi a villamosvilágitás várositásának egyik fő indító okául szerepel. A másik mód az volna, hogy a főváros maga létesít uj villamossági telepet. Erre nézve ismét két lehetőség merült fel. Az egyik az, hogy a főváros a soroksári Duna-ág soha még oly beszédes numerusokat nem láttunk, mint a minőket a főváros szigorú központi adószámviteli hivatala most csoportosított össze az utóbbi esztendők házbérjövedél- meiről. Ezekből a szép gömbölyű számokból kiderül, hogy a lágyszívű pesti krakszlbuberek virilisták és gutgezinntek a múlt év óta csekély 17 millió koronáyal emelték a házbért. Ha Budapesten 200.000 család él, úgy egy-egy családfőre 85 korona stájgerolást jelent egy év alatt, ez a 17 millió. Tessék mutatni bármely szakmát, amelyben a munkabér ekkorát emelkedett! Ezeket a 85 koronákat a lakók százezreinek a szájától, a gyomrától, tehát a testétől, az egészségétől vonták meg a háziurak és ha az öngyilkosságok, a büntetlek és a nyomor számos apró tragédiáinak a motívumait rubrikázni tudná a komoly és pontos adószámviteli hivatal, úgy ez a 85 koronás stájgerolás volna a legsűrűbben teleirott rubrika. Soha oly csattanó bizonyságát a franciák ama közmondásának, — hogy „az étvágy evés közben jő meg“ — nem láttuk, mint az adószámviteli hivatal e számoszlopaiban. íme
