Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-26 / 30. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST vizi erejének a felhasználásával létesítene áramfejlesztőtelepet, a másik pedig gőzüzemű villamossági telep megteremtése. A vizierő felhasználásával létesítendő telep tekintetében még a műszaki szakemberek között is nagy a nézeteltérés, de meg maguk, a Duna-ág szabályozási munkálatai is annyi időt vesznek igénybe, hogy a főváros addig el nem halaszthatja az ügy megoldását. Éppen ezért kialakult az a nézet, hogy a székes- fővárosnak meg kell csinálnia mentül rövidebb idő alatt a gőzüzemű villamos- sági telepet. Ám ebben a dologban is igen éles kontroverziák merültek fel, mert a mig némelyek egész külön községi villamosmüvet akartak létesíteni, addig mások úgy vélik, hogy a villamossági telepet a gázmüvekkel kapcsolatban az uj községi gázgyár telkén kell létesíteni, úgy hogy a közvilágítás két ágazatának: a légszesznek és a villamosságnak termelése együttesen egy üzem keretében történjék. Az e tekintetben fennálló kontroverzia még nincs eldöntve és úgy látszik, a belügyminiszter lesz hivatva ebben a vitában az utolsó szót kimondani, a kihez felebbezés formájában került fel az ügy. Bármely megoldási mód fogadtatnék is el, kétségtelen, hogy a villamossági telep épitése szintén a közel jövőben fog a fővárosnak munkát adni. A megoldásra váró kérdések komplexumában nagy horderejű a fővárosnak a helyi közlekedés ügyébe való irányitó befolyás biztosítása. E tekintetben különféle tervek merültek fel. Kezdve a teljes kommunalizálástól a közlekedési vállalatokban szerzendő beleszólás lehetővé tételére, szó van az omnibusz-közlekedés és a fogaskerekü-vasut megváltásáról, de ezzel nem elégedhetik meg a főváros, hanem a polgármester tervbe kiderül ezekből a számsorokból, hogy 1899-től 1906 végéig — tehát 8 esztendő alatt — a stájgerolás „csak“ 7 százalék volt, és az azóta lefotyt három esztendő alatt a házbéremelés 327a százalékra szökött fel. Pedig tudjuk, hogy 1910-ig csak kevés uj ház épült, hogy tehát a házbértöbblet túlnyomó nagy része a házbéremelés piszkos forrásából takadt. Összesen kifejezve 35 millió a házbértöbblet e három év alatt. Vagyis évente, három éven keresztül csaknem 12 millió koronával többet srófoltak ki ebből a nyomorgó, nélkülöző lakosságból szeretetreméltó háziuraink. Ezek a számok igazán megértetik a mindenfelől szorongatott háziurak szervezkedésének a szükségességét. Csakugyan nagyon el vannak nyomva. A háziurak kartellje lesz csak képes ezen segíteni, mert az mégis csak borzasztó, hogy egy esztendőben csak 12 milliócskával bírtak stájgerolni. Még megérjük, hogy az indiszkrét adószámviteli hivatalt — mely lerántotta a leplet erről a rettenetes garázdálkodásról — a háziurak közös erővel bojkott alá veszik. vette azt is, hogy a két villamos-közlekedési vállalatnál is valamiképpen ingeren- cziát szerezzen a székesfővárosnak. Ebben az irányban — mint emlékezetes — a tárgyalások, bár egyelőre csak tapo- gatódzás formájában, meg is indultak és az egyik vállalat: a közúti vasúttársaság konkrét ajánlattal lépett a polgármester elé, a melynek lényege az volt, hogy a főváros szerezzen a társaságnak részvények átvétele utján nagymérvű érdekeltséget és a társaság üzletvitelébe befolyást. Ez az ajánlat — mint indiskutabi- lis —a tárgyalás alapjául sem fogadtatott el, de a fáma arról tud, hogy a közúti újabb és a fővárosra nézve kedvezőbb ajánlattal fog előállani, a mely talán lehetővé teszi, hogy a székesfőváros az eddiginél nagyobb mértékben jusson szóhoz a közúti közlekedés irányításánál. A másik vállalat tekintetében a nyilvánosságnak semmiféle tervről tudomása nincs, de a városi villamos részvényeinek a tőzsde részéről való favorizálása arra enged következtetést, hogy a pénzügyi körök itt is szimatolnak valamit. Az egész akcziónak nagy kárára vált az, hogy a tőzsdespekuláczió szertelen mohó- sággal rávetette magát a polgármester ez- irányu eszméinek a kiaknázására és ezáltal Bdrczy Istvánt teljes begombolkozásra kényszeritette, úgy hogy ma egyáltalán nem lehet tudni mi forr az üstben? A székesfőváros nagyarányú akcziói- nak sorában talán legaktuálisabb az építkezések ügye. A nagy beruházási pro- gramm idevonatkozólag több esztendőre osztotta fel a teendőket, úgy, hogy a kislakásos — a bérház — és az iskola építkezések terén a következő esztendőben is szívós munka vár a fővárosra. Mármost megállapítható, hogy a főváros példája jó hatással volt a magánépitke- zésre, a mely annyira fellendült, hogy egy esztendőn belül a lakáshiány lényeges enyhülése várható. Ám a lakásnyomor elleni sikeres küzdelem még korántsem merítette ki a főváros feladatát az egészséges szocziálpolitika mezején, merta hatóságnak most teljes erővel fel kell vennie a küzdelmet a drágaság és az élebniszerhamisitás ellen. A közegészségügy terén szintén halasztást nem tűrő feladatok várnak a fővárosra, igy elsősorban a központi kórház létesítése. Mindezen problémák megoldása, valamint általában a nagy beruházási programm megvalósítása óriási munkát hárít az intéző körök vállaira és csak magától értetődő, hogy igen mozgalmas és fáradtságos kampánynak nézünk elébe. Fővárosunk érdekében szivből óhajtjuk, hogy az a sok jóakarat, a melylyel az ügyeket intézik, megteremje a maga gyümölcseit. A husdrágaság. — Egy javaslat. — A husdrágaság egyre súlyosabb teherként nehezedik a főváros lakosságára. Most már nemcsak a legalsóbb néprétegek vannak megfosztva attól, hogy ezt a legfontosabb táplálkozási czikket élvezzék, hanem a közép- osztály sorában is kezd a hús élvezete luxussá válni. Érdekes jelenség, hogy a husdrágaság nem szorítkozik a fővárosra, hanem a vidéki nagy városokban is érezteti átkos hatását. Valóban vérlázitó, hogy egy országban, a mely magát agráriusnak nevezi, és a melynek az állattenyésztés, mint a mezőgazdaság egyik legfőbb ágazata évszázadok óta magas fokon áll a lakosság húsfogyasztása a folytonos áremelkedés miatt egyre csökkenőben van. Politikusok, közgazdák, kereskedők és az egész sajtó huzamos ideje azon törik a fejüket, hogy mi is lehet ennek a husdrága- ságnak az oka? Végül magyarázatként azt fogadta el a közvélemény, hogy azért oly drága a hús, mert Szerbiából és Romániából nem lehetett a marhát és a sertést behozni. Most a képviselőház legközelebb ratifikálja a román kereskedelmi szerződést, és Szerbiával is sikerült megkötni a szerződést. Azt hiszik már most széliében, hogy a husbe- hozatal ismét megindul és a drága hús szomorú korszaka ezzel véget ér. Ez a remény azonban csalókának fog bizonyulni. A két Balkán-állammal kötött szerződés nem mellőzi azt az agrár védelmi jelleget, a melyet nagybirtokosaink a magyar mezőgazdaság érdekeinek ürügye alatt követeltek, és ki is kényszeritettek. Élő állat behozatala egyáltalán tiltva van és már ez egymagában lehetetlenné teszi, hogy a behozott állat mérséklőleg hasson az itteni húsárakra. A silányabb minőségű szerb és román marha meg sertés kellő feljavítása hizlalás utján lehetetlen és igy elesik az állatbehozatal üzleti lukrativitásának egyik főeszköze. De ettől eltekintve az állatbehozatal oly csekély kontingensben állapíttatott meg, hogy ez a mennyiség elenyésző csekély a magyar- országi húsfogyasztás mellett. El lehetünk rá készülve, hogy a magyar nagybirtokosok az állatkivitel megfelelő forszirozásával teljesen ellensúlyozni fogják a szerb és román állatbehozatal ármérséklő hatását, még ha a csekély behozott mennyiség tényleg érezhetővé is válnék. Főképen egy újabb időben észlelhető sajátszerü árképződési proczesszus az, a mely lehetetlenné fogja tenni az állatbehozatal árcsökkentő befolyását. Ez a proczesszus nagyon egészségtelen és feje tetejére állítja a kereslet és kínálat törvényét. Az olcsóbb termelés és beszerzés előnyét ugyanis nálunk sohasem a fogyasztók széles rétegei élvezik, hanem az értékesítés folyamán ez a haszon a termelők és az elárusítók kezén ragad. Ha most megnyílik a szerb és román határ és bejöhet onnan bizonyos korlátolt számban a marha meg a sertés: úgy ez nem azt eredményezi, hogy Budapesten, Nagyváradon és Szegeden olcsóbb lesz a hús, hanem a húsárak változatlan fenntartása mellett keresni fog az importőr, a marhanagykereskedő, a kereskedő, a mészáros. Lehet, hogy valamivel többet, mint eddig. De annyi bizonyos, hogy annak az ország fogyasztása arányában elenyésző kevés behozott állatnak a húsa egy fillérrel sem fogja leszállítani a húsárakat.
