Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-04 / 27. szám
V. évfolyam 1910. jnlius 4. 27. szám. FÜGGETLEN Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... — Ю korona. Fél évre .....................................- — — 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—Bő. A főváros üzletei. Amióta a székesfőváros nagyszabású várositási akczióba fogott bele: mind sűrűbben jut abba a helyzetbe, hogy mint magángazdasági alany üzleti természetű ügyeket bonyolit le. A lakás- és telekpolitika kapcsán telekeladások és vásárlások kerültek napirendre; a gázüzem kommunalizálása folytán nagyvállalkozóvá lett a főváros; a közvilágitás községi kézben leendő összpontosítása vonatkozásba hozza a villamosvilágitási vállalatokkal; szóval nap-nap után tanúi vagyunk annak, hogy a főváros vállalatokat és üzleteket bonyolit le, szerződéseket köt, vesz vagy elad. Mostanában éri el a tetőpontját ez a ténykedés, mivel abban az átmeneti stádiumban vagyunk, a mikor közczélu üzemek a magánvállalkozás kezéből átmennek a főváros tulajdonába. A kívülállók, a kik csak azt látják, hogy a főváros milliókat ad ki és fektet bele a létesítendő avagy átvett vállatokra, de nem ismerik azt a nagy rendszert, a melynek az egyes tranzakcziók csak részei: könnyen jutnak arra a gondolatra, hogy itt közpénzen nagy költekezés folyik, esetleg az adófizetők bőrére. És valamennyi étápéja a nagy kommunali- zálásnak olybá tűnik fel, mintha itt a közvagyon könnyelmű elpocsékolása forogna fenn. Jóhiszemű kritika és rosszakaratú vádaskodás egyaránt találnak gáncsolni és kivetni valót a főváros nagyszámú üzletében. Lehet, hogy a szigorú bírálatnak egyik-másik esetben talán igaza is van. és hogy egyik-másik üzlet a fővárosra nézve nem feltétlenül előnyös. Ezt szívesen elismerjük, sőt magunk voltunk azok. a kik az Andrássy- iéle telekvásárlás dolgát helytelenítettük. Csakhogy egyik-másik jogos kifogás kedvéért, valamely részletkérdés okából nem szabad még elvető ítéletet mondani a főváros nagyszabású beruházási- és várositási akcziójáról és főképen nem szabad teret engedni a nálunk — sajnos — még mindig dívó gyanúsításnak. í ermészetes, hogy a mikor a főváros közmüveket szerez meg vagy létesít, vállalatokat szerez meg és saját magának részesedést biztosit oly vállalatoknál, melyeknek közczélu rendeltetése nyilvánvaló: magánérdekeket érint, ezeket gyakran kielégíti, itt-ott előnyöket nyújt, vállalatokat haszonhoz juttat és mindenesetre magára nézve kötelességet vállal. De azért egyes esetek megítélésénél nem elég azt nézni, hogy a város mennyi terhet vállal és ezáltal valamely magánérdek mely haszonhoz jut, hanem mindig azt kell vizsgálni, hogy az anyagi áldozat szükséges-e, hasznos-e a fővárosra és hogy heleillik-e mlz egyes ügylet a székesfőváros által kitűzött nagyszabású programmba. És ha ily szempontból nézzük a székesfőváros legutóbbi akczióit, menten el kell hallgatnia a gáncsoskodásnak, mert el kell ismerni, hogy a kívánt czélt ezek az üzletek teszik lehetővé a legelőnyösebben. Hiszen meglehet — például — hogy a légszesz- társaság a gázmüvek megváltásával busás haszonhoz jut, de ez a körülmény nem akadályozhatta meg a fővárost abban, hogy a gázvilágitást végre a maga hatalmába kerítse. Ezért nem osztozunk azokban a szigorú kritikákban, a melyek csomót keresnek a város valamennyi tranzakcziójá- nak a kákáján és az egyes üzleteket csokorba fűzve szigorúan elítélő világításban mutatják be a nagyközönségnek. Nagyszabású beruházó- és városfejlesztési politikát kicsinyes eszközökkel csinálni nem lehet. Ha egyszer győzött az a modern községi politikai irányzat, hogy a közczélu üzemek községi kezelésbe veendők, úgy a város minden magángazdasági tevékenysége ennek az elvnek a természetes folyománya és nem szabad avkezünket összecsapnunk a felett, hogy milliós vállalkozások átvételénél a főváros milliókban gázol. Ezek a milliók előreláthatólag üdvös befektetésnek fognak bizonyulni, és hozzásegítik a nagy- közönséget ahhoz, hogy a most fosztogató magánvállalatok a közönség érdekét természetszerűen szem előtt tartó község kezében összpontosuljanak. A községi gazmüvek és az Auer- társaság. Lapunk múlt számában már szóvá teltük azt a megállapodást, a melyet a fővárosi gázmüvek kötöttek a «Magyar gázizzófénv részvénytársaság»-gal a felszerelési üzlet terén létesítendő érdekközösség czéljából. E megállapodás értelmében a községi gázmüvek átvesznek 200 korona névértékben 5000 darab kibocsájtandó uj részvényt az Auer-társaságtól; ezáltal részesévé válnak felerészben ennek az üzletnek. Az Auer-társaság tartalékaiból részvényeseinek még ebben az évben 500.000 koronát folyósít külön osztalék gyanánt. A fővárosi gázmüvek ingerencziája azzal biztosittatik, hogy az igazgatóságba és a felügyelő-bizottságba 4—4 tagot delegálnak. Ugyanennyi tagot választanak a régi részvényesek és közös bizalmi férfiú gyanánt kilenczedik igazgatósági iagul az Auer-társaság ezidószerinti vezérigazgatója, Gallia Vilmos küldetik ki az igazgatóságba. Ezt a megállapodást a fővárosi gázbizotl- ság elfogadta és az Auer-társaság üzletvitelének megvizsgálására egy albizottságot küldött ki. A tanács általánosságban szintén hozzájárult e megállapodáshoz és a kiküldött albizottság — minekutána megvizsgálta az Auer-társaság könyveit és egész ügyvitelét — szintén elfogadásra javasolta a megállapodást azzal a kiegészítéssel, hogy a társaság által részvényeseinek erre az évre kifizetendő osztalék, a 100 korona külön osztaléktól eltekintve, 50 koronánál nagyobb ne lehessen és hogy az 500.000 koronát kitevő külön osztalék elsősorban a társaság brüsszeli üzletének eladásából elérendő nyereségből fizettessék ki. A főváros pénzügyi bizottsága szintén elfogadta — bár nem egyhangúlag — a megállapodást, a mely a főváros legközelebbi közgyűlésén kerül tárgyalás alá. Az albizottság véleményével szemben dr. Ripka Ferencz különvéleményt jelentett be, a mely a kérdés minden oldalról való alapos megvizsgálása után a megállapodás elvetését javasolja. Ripka az ügyet a tőle megszokott szakértelemmel tárgyalja és különvéleményében az érvek egész halmazát viszi harczba a megállapodás ellen. Érvelésének főbb részei a következők: Az Auer-társaság maga nem gyáros, hanem csak a gáz használatánál szükséges eszközök árusítására és karbantartására vállalkozik. Az Auer-társaság vagyoni mérlegének összeállítása alapján Ripka dr. szerint minden 100 korona név- értéknek 147 korona tényleges árfolyamérték felel meg, úgy, hogy a részvény szerinte nem éri meg a 200 koronát. Továbbá a gázmüvek-