Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-27 / 26. szám
py. évfolyam * __________1910. junius 27.____________________________________________20. szám. Bu dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, u valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS IjÍLPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Egész éyre ............................................- Ю korona. P’ él évre ... ... ...........................- — 5 Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Főváros és képviselőház. Az uj parlament munkásságát megkezdi és a politikai jósok hosszú életet prognosztizálnak ennek a képviselőháznak. Bár kétségtelen, hogy az ellenzék hivatása magaslatán állva, kemény és lelki- ismeretes bírálatot fog gyakorolni a kormány minden ténykedésével szemben, és hogy a függetlenségi pártok a parlamenti küzdelem minden megengedett eszközét igénybe fogják venni az ellentétes elvi alapon álló 67-es többséggel szemben: mégis alig hihető, hogy az obstrukczió meg fogja akasztani a parlament jövendő munkásságát. A hosszú kormányválság és a választási kampány folyamán felhalmozódtak a sürgős teendők és most gőzerővel fog hozzálátni a törvényhozás, hogy a félbenmaradt munka ismét meginduljon. A főváros régtől fogva mostohagyermeke volt a törvényhozásnak. Az az antagonizmus, a mely évtizedek óta szembehelyezi a vidéket a fővárossal — és a melynek most is van exponált képviselője Tisza István gróf személyében — csodálatos módon éppen a törvényhozásban vert legmélyebben gyökeret. Ennek oka főképpen abban rejlett, hogy a képviselőház túlnyomórészt mindig földbirtokosokból állott, a kiknek nem volt fogékonyságuk a nagyvárosi lét érdekei és igényei iránt, és a kik a székesfőváros rohamos fejlődésétől azt féltették, hogy az ország erőit teljesen Budapest szivja fel. És a képviselőház volt mindig az, a mely a felmerülő kérdésekben következetesen sokalta a főváros javára javasolt áldozatokat, és sokszor a legcsekélyebb jelentőségű törvényhozási intézkedés is — mely a főváros érdekében volt megteendő — heves ellenzésre talált, így két évvel ezelőtt— mint emlékezetes — a főváros fejlesztéséről szólő törvény- javaslatot, amelylyel Wekerle és Kossuth Budapestnek néhány régi és jogos követelését akarták teljesíteni, hosszú ideig a képviselők nagy részének ellenkezése miatt nem lehetett a Ház plénuma elé hozni. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy ez a fővárossal szemben való barátságtalan érzület a mostani képviselőházban hirtelen meg fog változni. A vidék és a főváros szembehelyezése nálunk nem politikai pártállás vagy pártprogramm eredménye, hanem mélyen benne gyökeredzik a nemzeti közérzületben, főként gazdasági okoknál fogva. Nálunk az ipar és a kereskedelem tisztelete és becsülése még mindig nem tudott gyökeret verni és a város lenézése főként abból fakadt, hogy a gazdálkodást tekintik egyedüli úri és nemzeti foglalkozásnak. A vidéki birtokos — a ki feljön a képviselőházba —ettől az érzülettől van eltelve, akar a 67, akár a 48 táborába tartozik. A kormányok részéről viszont — a melyek a centralizált hatalmat innen a fővárosból gyakorolják és egész tevékenységük innen igazodik — egyaránt jóindulatot lehetett tapasztalni a főváros iránt. Ez a helyzet most sem változott és a fővárosnak most is keményen kell majd a maga érdekeinek érvényesüléséért dolgoznia. Budapestnek kilencz képviselőjéül a parlamentben. Megannyi tekintélyes és befolyásos férfiú. Ezúttal kivételesen túlnyomórészt olyanok lettek a főváros képviselői, a kik a főváros községi életében is jelentékeny szerepet játszanak, a kik tehát ismerik a főváros igényeit és érdekeit. Budapest polgársága elvárhatja a maga képviselőitől, hogy parlamenti munkásságukban nem fogják szem elől téveszteni a székesfőváros szempontjait és e czélból üdvös volna, ha a budapesti képviselők fővárosi kérdésekben való egyöntetű fellépés czéljából pártkülönbség nélkül egyesülnének. Csakis igy lehet arra számítani, hogy a tővárossal szemben táplált averziót a törvényhozásban le lehessen küzdeni. £ffV kicÓHpf által biztosan meg fog győződni,Л WlJJf ludbl Ibi hogy legjobb a szabályozható I nyakböségii férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén I Budapest, Muzeum-körut 15. Ä fővárosi törvény a trónbeszédben. A fővárosra nézve örvendetes megnyilatkozást tartalmaz a trónbeszéd. A belügyi téren való teendők sorában ugyanis különösen kiemeli a fővárosi törvény reformját. Ezzel ez a régi követelmény királyi szóval megpecsételt feladatává tétetik a kormánynak és a kormány politikai felelőségének teljes súlya mellett magára vállalja a fővárosi törvény revíziójának sürgős köteleségét. Ez a kérdés már régen vajúdik. Maholnap négy évtizedes lesz a fővárosi törvény, természetes tehát, hogy teljességgel elavult. Gondoljunk csak arra a rengeteg változásra, amelyen székesfővárosunk keresztülment 1872 óta a mikor a három kis testvérvárost Budapestté egyesítették. Még ha valóságos mintalett is volna a csaknem 40 esztendővel ezelőtt megalkotott fővárosi törvény: lehetetlen, hogy a rohamosan váltakozó viszonyoknak még ma is megfeleljen. Erezte és tudta ezt már a koalíciós kormány is, amelynek belügyminisztere sok Ízben tett kötelező Ígéretet a reform megvalósítására. Különösen a függetlenségi párt volt az, a mely az új fővárosi törvényt sürgette, mert teljesen tisztában volt ez a párt azzal, hogy a budapesti községi élet rákfenéje: a klikkrendszer és a törzsfőnökök garázdálkodása egyenesen erre a törvényre vezetendő vissza. Elsősorban gyökeres reformra szorul a községi választói jog, még pedig az általános választójog alapján, ne hogy a klikkek továbbra is monopolizálhassák a hatalmat csekélyszámú híveikkel, majorizál- ván a fővárosi polgárok zázezreit. De.lényeges módosításra szorul a közgyűlés és a tanács egymással szemben való viszony a; a kormány - halóság jogköre a főváros autonómiájával szemben és múlhatatlanul szükséges a viri- lizmus intézményének teljes eltörlése. A községi élet tisztasága pedig megköveteli az inkompatibilitás szigorú megállapiiásúü. Az uj fővárosi törvénynek ilyen alapokon kell felépülnie és a kormány ezeket a közvéleményekben már kijegeczedet követelményeket nem mellőzheti, ha őszintén megnyugtató reformot akar. Sajnos, ennek a kormánynak nexusai a városi klikkekkel oly szorosak, hogy attól kell tartani, hogy az uj fővárosi törvény megalkotásánál a klikkek befolyása ismét e kívánatosnál nagyobb mértékben fog érvényesülni. Ezek a klikkek semmit sem óhajtanak jobban, mint a reformnak az elodázását, mert érzik, hogy hatalmukat egy demokratikus fővárosi törvény megsemmisítené. El lehetünk tehát készülve arra, hogy minden befolyásukat
