Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-27 / 26. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST arra fogják felhasználni a kormánynál — a mint ez a közelmúltban már megtörtént volt — hogy a reformot hátráltassák. A kormánynak azonban az ügy dilatorius kezelésére sem oka, de még csak ürügye sem lehet. A reform a nyilvános diszkusszió tisztitó tiizén át annyiró megérett, magának a fővárosnak óhajai e tárgyban a belügyminisztériumban elfekvő eláboratumból annyira ismeretesek, hogy a kormány ezt a királyi Ígéretet a legsürgősebben megvalósíthatja. Majd meglátjuk, hogy azok az urak, a kik az általános választójogot tele szájjal kürtölték hol lesznek akkor, a mikor a községi általános választójogot kell kikövetelni? Félünk tőle, hogy a klikkérdek és a klikkszellem lakatot fog tenni a szájakra akkor, a mikor a községi választói jog modern alapokra fektetését kell sürgetni. Egy azonban bizonyos. A függetlenségi párt ezt a kérdést állandóan napirenden fogja tartani és bármennyire kényelmetlen legyen is a fővárosi klikkeknek, a király szavába vetett bizalommal ki fogja követelni a fővárosi törvény többé el nem odázható -reformját. Ha a kormány az országos választói jog kérdésében taktikázni is fog, a függetlenségi párt nem fog semmiféle paktumot megtűrni a választói jog és a fővárosi törvény reformja között. A főváros telekvásárlásai. A főváros közgyűlése nagyobb vita után elfogadta a tanács előterjesztését az Andrássy- féle zuglói telektömb megvásárlása tárgyában. Ez a telekvásárlás nagy hullámokat vert és még azok is, a kik a polgármester telekpolitikájának egyébként lelkes hívei, visszariadtak a főváros ily nagy anyagi megterhelésétől. A tanács javaslata mégis többséget nyert, mert a kerületi törzsfőnökök blokkja ezúttal is összetartott. Az ügyben a koczka tehát^'eldölt és alig hihető, hogy a belügyminiszter a közgyűlés határozatát meg fogja változtatni ama felebbezés alapján, melyet hozzá a telekre opcziól nyert polgárok fognak — értesülésünk szerint — benyújtani. A telektulajdonosra nézve oly előnyös ez a vásár, hogy minden bizonnyal mozgósítani lógja nagy összeköttetéseit a belügyminiszternél. Am a közvélemény még sem tud napirendre térni ez ügy felett. Ennek oka főként az> hogy sem a középitési igazgatónak, sem a polgármesternek helyenként szenvedélyes védő beszédekkel nem sikerült bebizonyi- taniok, hogy ezekre a telkekre a fővárosnak városrendezési okokból feltétlenül szüksége van. De még az is alkalmas a telekvásár legszigorúbb elbírálásának előidézésére, hogy szemmel láthatólag drágán vásárolta meg a főváros a telkeket. E telektömb mai forgalmi értéke minden hozzáértő véleménye szerint nem üti meg a főváros által fizetett árat, az pedig semmiképen sem alkalmas a kedélyek megnyugtatására, hogy a polgármester egész ridegen bejelentette, hogy a főváros a telekspekulánsok sorába áll be. Elvégre az nem lehet ok a lővárosnak telkek vásárlását a, hogy ne a magánvállalkozás vágja zseb) e az idővel beálló értéknövekedés nagyr hasznát, hanem maga a főváros. Mert hisz e spekulácziós szempontból a tőváros egy szép napon minden kapható telket összevásárolhatna. Már pedig a város magán gazdasági tevékenységének leglelkesebb hívei sem vonhatják kétségbe, hogy telekspekulá- czión nem csak nyerni, hanem veszteni is lehet. De azt a spekulácziós szempontot azért sem lehet a város telekpolitikájának az élére állítani, mert hiszen a főváros egész lakás- és telekspekuláczió ellensúlyozása. A főváros lakosságának egészen mindegy, hogy a lakás- és telekuzsora haszna magánosok vagy a kommunitás zsebébe folyik. A lakosság érdeke az, hogy olcsó lakást és olcsó telket kapjon, a mit azonban lehetetlenné lesz, ha a főváros értékén felüli árban vásárolja össze a szabadon álló nagy területeket. Dee telekvásárlás ellen szólott a magánjogi szempont és a mennyiben ezeket a telkeket már magánérdekeitek — nem spekulácziós szempontból, hanem parczellánként — megvásárolták és a főváros szerzett magánjogokat semmisít meg azzal, hogy felcsapott a telektömb vevőjének. Attól is kell félni, hogy a főváros telekpolitikáját ez a szerintünk is veszedelmes preczedens helytelen mederbe fogja terelni. És bármily kedvező legyen is a főváros vagyoni helyzete, azt nem lehet helyeselni, hogy hosszú lejáratú ielekspekuláczióba kösse le a főváros azokat a kölcsönpénzeket, a melyeket hasznos és sürgős beruházásokra vesz fel. Elismerjük szívesen a polgármester intenczióinak korrektségét, de ezúttal nehezen lehet őt az ellen a szemrehányás ellen megvédeni, hogy e telekvásárlással túllőtt a czélon. Az a szenvedélyes és agresszív modor, a melylyel a polgármester ezt a dolgot keresztül erőszakolta, sehol sem keltett megnyugvást és félő, hogy a székesfővárosnak telek- és lakás- politikája, sőt az egész kommunalizálási akczió, melynek nálunknál lelkesebb hive nincs, kárát fogja vallani ennek a forszírozott telekvételnek. A főváros mint részvényes, A községi gázmüveknek gondoskodni kell arról, hogy az üzem átvételekor a magánfelszerelés ellátására is kellőképen képesítve legyen. Erre nézve a főváros gázbizottságának legutóbbi ülésén Heltai Ferencz, a községi gázművek igazgatója, egészséges megoldással lépett a bizottság elé. Ugyanis azt proponálta, hogy a főváros vállaljon érdekeltséget a gázizzófénvrészvénytársaságnál olyképen, hogy e társaság ügyvezetésébe döntő befolyást szerezzen. Ez akként vitetnék kérész- 1 tül, hogy a részvénytársaság mostani egy millió korona alaptőkéjét 5000 darab ‘200 korona névértékű részvény kibocsájtásával két millió koronára emeli fel, a mely új részvényeket a főváros névértékben venne át. A kiszivárgott hírek szerint, a főváros a régi részvényekből is iparkodik megvásárolni egy bizonyos mennyiséget, úgy, hogy a részvénymajoritás és ezzel a döntő szó a főváros kezében volna. Ezt a tranzakcziót a sajtó egy részében támadásokkal illetik, azt hozván fel, hogy a részvénytársaság ezzel a főváros rovására nagyszerű üzletet csinál. Megvalljuk, hogy képtelenek vagyunk megérteni, miben rejlik a társaságra nézve ez a nagy előny. Hiszen a részvényeket a főváros névértéken veszi át, úgy, hogy a társaság vagyonát semmiféle ázsiónyereség nem gyarapítja. Sőt ellenkezőleg. Nézetünk szerint a mostani részvényesek járnak rosszul, mert a jelenlegi egy millió alaptőke helyeit két millió fog a jövedelemben részesedni, anélkül, hogy a bevétel előreláthatólag megkétszereződnék. A fővárosra nézve pedig ez a megoldás azzal a nagy előnnyel jár, hogy nem kell külön gyárat létesítenie, a mely a kezdet nehézségeivel kénytelen megküzdeni, hanem a befektetés árán kipróbált és kitünően funkczionáló felszerelési üzletre tett szert, a melylyel nem kell a fővárosnak konkurrencziába lépni. A főváros tehát fogja élvezni az Auer-társa- ság régi kiterjedt üzletköre által nyújtott jövedelem felerészét anélkül, hogy újabb költséges üzletszerzéssel kelljen vesződnie. De elvi szempontból is csak helyeselhető az elvi megoldásnak ez a formája, nálunk, a hol a magánvállalkozás oly nehezen tud lábra kapni, a hatóságnak kötelessége — a hol csak lehet — kíméletesen bánni ezzel a vállalkozással. Nem lehet czél, hogy minden téren a község versenvharczra lépjen a meglevő magánvállalatokkal és ha már a községi politika nagyobb czéljai a várost magángaz- dasági tevékenységre utalják, ott iparkodjék a város a már fennálló érdekeket lehetőleg respektálni. Nem lehet üdvös, ha minden téren tabula rasa-t csinál a község és egyenesen érdekellentétbe helyezkedik a meglevő vállalatokkal. Sokkal okosabb és méltányo- sabb, ha a főváros érdekközösségbe lép ezekkel, mintha érdekellentétbe helyezkedik velük. A részvényjog mai formája erre módot nyújt és rövidlátás volna, ha ezt a méltányos és kíméletes módot a főváros nem venné igénybe. A csak legritkább esetekben objektiv kritika ne kedvetlenitse el tehát az illetékes tényezőket egészséges tervük keresztülvitelétől. Itt nagy és súlyos közérdekekről van szó, a melyeknek szolgálatában nem lehet mindenkinek a kedvére cselekedni. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez a tranzakció előnyösen és nagy sikerrel fog beleilleszkedni ama munkálatok hosszú sorozatába, a melyeknek végeredménye gázvilágitásunk modernizálása és tökéletessé tétele lesz. A hétről. Sebbel-lobbal. Régi panasz, hogy a városatyák nem törődnek a főváros legfontosabb érdekeivel és hogy a nagy horderejű ügyek a törzsfőnökök gusztusa és akarata szerint döntetnek el, anélkül, hogy a közgyűlés túlnyomó nagyrésze foglalkozzék a dolgokkal. Most is megtörtént, hogy vagy 80 városatya jelenlétében döntöttek olyan fontos dologról, mint a zuglói telekvásárlás, melynél a székes- főváros másfélmillió korona kötelezettséget vállal. Valóban szégyenletes dolog, hogy a városatyák még ilyen alkalomkor sem jönnek be a közgyűlésre és egészen a kerületi főnökökre bízzák, hogy ők gondolkozzanak
