Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-20 / 25. szám
11)10. junius 20. 25. szám. У. évfolyam Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit □ A Budapesti füg#etlei valamint az összes fővárosi fii Ы I VATALО felölelő város-politikai és társadalmi lap. iségi és 48-as párt, и fgetienségi pártszervezetek Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egéáz évre ... ... ................. — Ю korona. Fé l évre .............................................. 5 » Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: ß. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Roítenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Egy millió fölösleg. A székesfőváros múlt évi háztartása a most megjelent zárszámadás szerint csaknem egy millió korona felesleggel zárul. Ez örvendetes tény nem lep meg senkit, a ki figyelemmel kisérte azt a czéltudatos és gondos pénzügyi politikát, melyet székesfővárosunk újabb időben inaugurált. Még 1907-ben a deficzit réme fenyegetett, melyet csak nagymérvű megszorításokkal lehetett elkerülni. Jött azután a főváros fejlesztéséről szóló törvény a maga nagy előnyeivel és a községi pótadóemelés. Ez a két forrás oly dúsan hajtott, hogy nemcsak a deficit tűnt el, hanem elkövetkezett a felesleget produkáló háztartás idete. Már az ezidei fővárosi költségvetés tárgyalása során felmerült az az eszme, hogy a felemelt községi pótadót ismét eredeti mértékére kellene visszaszállítani, tehát 8°/o-kal mérsékelni, mert elvégre sem szabad a polgárságot oly teherrel megróni, a melyre a községi háztartásnak nincs szüksége. Hogy ez a kivánság jogosult volt, azt igazolja az 1909. év zárószámadása is, melyből kitünőleg az 1 millió feleslegből 428 ezer korona a községi pótadóból, 140 ezer korona pedig a házbérkrajczárokból származott. Ez a fél millió koronányi bevételi többlet tehát már fölösen terheli az adózó polgárságot, mert e nélkül is a községi háztartás egyensúlya biztosítva van. A második érdekes tanulság, melyet a zárszámadás nyújt az, hogy a sokat ócsárolt községi üzemek pénzügyi eredménye nem oly kedvezőtlen, mint a milyennek aggodalmas lelkek falra festették. A fuvartelep 38.836 korona nyereséget hajtott. A lóhuskimérésből 47.773 К haszna volt a fővárosnak. A kenyérgyár és a Tattersal jövedelmezősége még nem volt megállapítható. A székesfőváros kedvező pénzügyi viszonyai teljesen jogosulttá és időszerűvé teszik azt a nagyszabású beruházási és városfejlesztési politikát, melyet a főváros mai kormányzata inaugurált. Mert ha igaz is, hogy ezeket a nagy létesítményeket csak kölcsönpénzzel lehet fedezni, mégsem közömbös az, hogy a nagy fellendülési időszak rendezett fin an- cziák közepette állott be. Elsősorban a főváros hitele szempontjából a rendezett háztartás nagy előny, és a kitűnő zárószámadások a nagy kölcsön további részleteinek kedvezőbb feltételek mellett való realizálására nyújtanak biztató kilátást. Azután meg a feleslegeket nyújtó háztartás megengedi, hogy nagyobb bátor- sággal fogjunk hozzá a különböző nagyarányú kommunalizálásokhoz, mert oly üzemek várositását is lehetővé teszi, a melyeknek jövedelmezősége az első időben talán nem egészen bizonyos, a nélkül, hogy a községi háztartás megrendülésétől kellene tartani. Bizonyos, hogy a nagy beruházások keresztülvitele után a székesfőváros háztartásában az adósságok kamatszolgálata lényegesen meg fog növekedni. A befektetett kölcsöntőkék kamatait az uj üzemeknek kell majd szolgáltatnak és az eddigi számítások szerint a létesítendő uj közmüvek túlnyomó része ezen felül fog még jövedelmet hajtani a székes- fővárosnak. Mi nem tartozunk ama szkeptikusok közé, a kik a várositástól a főváros pénzügyeinek veszélyeztetését féltenék. A kedvező hnancziális állapot lehetővé teszi oly nagy alkotások létesítését, a melyekre pár évvel ezelőtt még alig mertünk gondolni. Csak tovább a megkezdett utón és Budapest egy évtized múlva bátran sorakozhatik majd Európa legnagyobb czentrumai mellé. Erre nyújt reményt a főváros kedvező pénzügyi helyzete. A kokszvámháborúság. Intervjuk. A »Független Budapest« múlt heti számában közölte, hogy abban a háborúságban, mely a fővárosi szénnagykereskedők és a főváros között a koksz kövezed vámjának felemelése tárgyában kitört, a szénnagykereskedők szokatlan lépésre határozták el magukat. Ugyanis intervenczióra kérték fel a budapesti német birodalmi főkonzult a fővárosi kokszvám felemelése ellen azon az alapon, hogy ez a vám beleütközik a Németországgal kötött kereskedelmi szerződésekbe. A szénnagykereskedők ez eléggé el nem ítélhető eljárásáról csak néhány lap emlékezett meg és minthogy egyik oldalról sem történt czáfolat, ezt a lépést megtörténtnek kellett tekintenünk. Egy idegen állam beavatkozásra való felszólítása azonban oly szokatlan és hihetetlennek látszó, hogy szükségesnek láttuk ebben a dologban ez autentikus tényezőkhöz fordulni, megállapítandó a valódi tényállást. Ezért megkérdeztük az ügyben a német fökonzuláliist, Bródy Tivadar dr. székesfővárosi tanácsnokot, és a kőszénnagykereskedők egyik vezetőjét Salamon Jakabot. A nyert válaszok a következők voltak : A német főkonzulátus nevében Noculak Mihály főkonzulátusi első titkár igv nyilatkozott : A főkonzulátushoz olyan tartalmú beadvány, mint a melyről a napisajtó néhány orgánuma és a „Független Budapest“ említést tesz, nem érkezett. Az egész dologról mi csak a sajtó utján szereztünk tudomást. De ha efféle kéréssel fordulnának hozzánk a budapesti szénnagykereskedők, nem volna módunkban kérésük teljesítése érdekében interveniálni. Ennek legelemibb oka az, hogy nem uj vámtételről, hanem felemelt vámról van szó, mely vám már akkor is fennállott, a mikor a kereskedelmi szerződések megköttettek. Egyébként sem volna az interveniálásnak német szempontból semmi értelme és ezéija, mert hiszen a Németbirodalomból importált koksz a behozatalnak m in dössze teg fe Ijebb 10— 12 °/o-d l teszi, mig az import túlnyomó nagy része Ausztriából özönlik ide. Bódy Tivadar dr. székesfővárosi tanácsnok, a kitől a vámemelés eszméje származik, és a ki ennek az álláspontnak lelkes védelmezője, a következőket mondta : A német birodalmi főkonzul interven- cziójáról csak a lapok utján szereztem tudomást. Nagyon, de nagyon felfújták a dolgot a budapesti milliomos szénnagykereskedők. Itt nincs egyébről szó, mint arról, hogy a város tulajdonát képező légszeszgyárak kokszproduktiunáinak a fogyasztását biztosítsuk a külföldi konkurrencziávat szemben. Ez a város jogos érdeke. A koksz árának felemeléséről, illetve arról, hogy a vámemelés következtében a légszeszgyárak a koksz árát a közönség részére felemelik, szó sincs. Csak a szénnagykereskedők lennének dilemmában, mert ők vagy elveszítenék a métermázsánkinti 18 fillért ez importált koksznál, vagy áthárítanák ezt a terhet a közönség nyakára. Ez utóbbi esetben persze a közönség a légszeszgyári olcsóbb kokszot fogyasztaná. De a miko-
