Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-20 / 25. szám

--------------------------------------------— FÜGGETLEN BUDAPEST a budapesti légszeszgyárak évi kokszter­melése a város összes szükségletének csak­nem két-háromszorosát teszi, nekünk első­sorban arra kell törekednünk, hogy a magunk termékének biztosítsunk fogyasztó közön­séget. Itten tehát a főváros egész közönsé­gének érdeke áll szemben néhány nagy- kereskedő érdekével, és csak természetes, hogy nekünk ezen a helyen a nagyközönség érdekeit kell képviselnünk. Az érdekelt kőszénnagykereskedők leg­exponáltabb vezére, Salamon Jakab követ­kezőképen nyilatkozott: Most először hallok róla az ön elő­adásából, hogy a német birodalmi főkon- zul állítólagos intervenczióját kértük volna. Azokat a lapokat, melyek e hírrel szolgál­tak nem olvasom. (Többek között a »Bu­dapesti Hírlap«, a »\ 11 ág« is közölték e hi rí. A szerk.) Kijelentem, hogy a hir nem felel meg a valóságnak, mert mi semmiféle be- adványnyal a német főkonzulhoz nem for­dultunk. A kokszvámemelést azonban ható- j rozottan sérelmesnek tartjuk a nagyközön­ség szempontjából. A mi mozgalmunk a nagyközönség érdekében történik. Nem akarjuk hogy a vámemelés következtében körülbelül 180.000 korona terhelje éven­ként a város közönségét. Különben is ez az összeg nem a budapesti községi lég- szeszgyárak javára szolgáilna, hanem az osztrák légszesztársulat vagyonát szaporí­taná, mert a főváros csak deczemberben veszi élt a gázgyárakat, addig pedig a jövedelem az osztrák társaságé. Az az állítás, hogy a budapesti légszeszgyárak koszkproduktuma az évi összfogyasztás két-háromszorosát teszi: egyszerűen nem igaz. Ha a vámemelés megvalósul, a szén­nagykereskedők nem fogják kárát vallani, mert a nagyközönséggel fogják az árkü­lönbözetet megfizettetni. E kijelentések mellett és azokkal szem­ben sikerült minden kétséget kizárólag meg­állapítanunk, hogy a szénnagykereskedők csakugyan nem fordultak beadványban a főkonzulhoz az intervenczió érdekében. Ellen­ben egy háromtagú küldöttség utján tényleg megkérték a főkonzuli a kokszvám ellen való intervenczióra. A főkonzul a neki imputált közbenjárást dicséretes lojalitással elhárította magától, az ő eljárása tehát megfelel annak az ildomosságnak, a melyet velünk egy barát­ságban álló állam képviselőjétől el lehet várni. A szénnagykereskedők eljárása ellenben ki­hívja a legélesebb elitélést, mert hallatlan dolog az, hogy magyar honpolgárok egy üzleti ügyükben a külföldhöz forduljanak segítségért saját fővárosuk ellenében. Régi tapasztalat, hogy az üzleti érdekek nem szoktak nagyon válogatósak lenni, de a budapesti szénnagy- kei eskedőknek ez az eljárása semmiféle üz­leti érdekkel nem menthető, mert veszedel- \ mesen közeledik ahhoz a mesgyéhez, a melyen a hazaárulás kezdődik. A külföldi államot ! ai i a figyelmeztetni, hogy saját államunk meg- szegi egy szerződéses kötelezettségét és ezzel a külföld érdekét sérti, herosztrateszi csele- kedet, a melyért szénnagykereskedőink meg­érdemlik a megbélyegzést. Ä főváros telek vásárlásai. — Beküldött czikk — Sokszor felhangzik a panasz a székes- főváros súlyos pénzügyi helyzetéről s cso­dálatos, hogy a főváros gazdálkodásában I számos körülmény mégis arra enged követ- í ke/letni, hogy a főváros pénzügyi helyzete nagyon is kedvező lehet, vagy ha nem úgy van, akkor súlyos lelkiismeretlenségnek kell a dolog hátterében lappangania. Újabban ismét egv olyan telekvásárlási tervről van szó, amelyről kézzel foghatólag kitűnik, hogy a főváros illetékes tényezői a telek vásárlás tekintetében vagy a kellő körültekintést mulasztják el, vagy pedig más eltitkolt, de bizonyosan nem épületes oknak kell a dolog hátterében lappangani. Köztudomású, hogy a Hajtsár-ut mentén levő közel 123.000 négyszög öl kiterjedésű gróf Festetics-féle hitbizomány telektömb mintegy 3 évvel ezelőtt a hitbizományi zárlat alól feloldást nyert azzal a megokolással, hogy a székesfőváros fejlődési irányban fekvő eme hatalmas holt területet parczelláztassék és ezáltal a kis exisztencziáknak kisebb ingatlanok megszerzésére alkalmas területül szolgáljon. Alig hogy e feloldás megtörtént, a telektömböt megvette gróf Andrássy Gézáné, még pedig a telekkönyvi átírás szerint négy- szögölenkinl 5 korona egységárért. Az uj tulajdonos a telek parczellazása iránt előter­jesztést tett a mérnöki hivatalhoz, elkészíttette a parcellázási tervet és egyben közjegyzőileg meghatalmazottja utján az egyes parczellák eladására előjegyzéseket is fogadott el. Ekként az egyes vevők jogérvényesen foglaltak le telkeket az eladónak azzal ez Ígéretével, hogy a parczeliázás engedélyezése után a jegyzett ingatlanok telekkönyvi birtokosai lesznek. Ez két évvel ezelőtt történt, közben az eladó megbízottja értesítette is a vásárlókat, hogy a parczellázási engedély íövid időn belül meg lesz és figyelmeztte arra, hogy a vételárat tartsák készen. Közben a lelkeket hirdette és megvételre ajánlotta. Nemrég aztán váratlan fordulat történt, nyilván nem minden befolyástól mentesen. A fővárosnak egyszeribe szüksége van a területre s a telek-eladó bizottság annak megvételét javasolja. Meg kell jegyeznünk azt, hogy a közel 3 év óta vajúdó parczellá­zási ügv a mérnöki hivatal ellenzésén akadt meg, mert inig a mérnöki hivatal különböző szabályozási tekintetek alapján a parcellázási kérelem elutasításéit javasolta, most ugyanaz a mérnöki hivatal megvételre ajánlja az eddig alkalmatlan területei. A pénzügyi bizottság pedig még árra is rádupláz, mert azt a területet, melyet 3 évvel ezelőtt 5 korona egységárban vett meg a jelenlegi tulajdonos, a pénzügyi bizottság 12.50 К egységárban akarja meg vétetni. Azok az érvek, amelyekkel a mérnöki hivatal és a pénzügyi bizottság javaslataikat támogatják, egyáltalán nem állják meg helyü­ket. Nem áll az, hogy a fővárosnak ezen a környéken nem volna megfelelő nagyságú területe, mely város-rendezési, telek- és lakáspolitikai tekintetben alkalmas volna, mert ott van az Egressy-ut és Kercpesi-ut közölt elIeiülő hatalmas lelektömb, mely a a tőváros tulajdona s mig egyik oldalon a Kerepesi ut mellett összeköttetést létesít az amúgy is külön fekvő Rákosfalvával és fő- közlekedési vonal mellett fekszik, másrészt az Egressy-ut mentén lévő része épen alkal­mas volna arra, hogy az ezen területen amúgy is stagnáló építkezési kedvet fokozza de mindenek felelt alkalmas e terület azért is, mert a mai lóversenytér felhasználásával az Egressy-ut befelé meghosszabbítva a város felé vezető fő közlekedési vonallá fejlődnék, ott tehát a városnak elég tág tere nyílik a legkedvezőbb városfejlesztési politikát szol­gálni. De ha még ez sem elég, ott van az E>ressv-ut folvtatási vonalába eső Festetich féle másik bitbizományi terület is, melyet első kézből szintén megszerezhetne a főváros és csak rajta múlik, hogy azt a holt területet is, egv uj városrésszé varázsolja, mi által a már erősen beépített Mogyoródi-ut és kör­nyéke bevonásával Rákosszentmihálylyal köz­vetlen összeköttetést létesítene. Mi szükség van arra, hogy a város már másodkézből, dupla áron vásároljon meg egy oly területet, melynek jövő fejlődését és terjedését a kör­vasút határvonala megakasztja Nem méltányos a főváros hatóságainak a vételre vonatkozó eljárása azért sem, mert megfosztja a közönséget,a kisebb ingatlan szer­zésre vágyó tisztviselői középosztályt attól a kínálkozó alkalomtól, hogy elsőkézből ked­vező feltételek mellett céljainak megfelelő ingatlant szerezzenek, e helyett maga vásá­rolja meg az e czélra alkalmas területet s üzérkedve akarja azt áruba bocsátani. A fő­városnak pedig nem lehet czélja az üzérke­dés és nyerészkedés, mert ezzel az eljárás­sal maga is csak előidézi azt, a mit pedig elkerülni óhajt, t. i. hogy az úri középosztály és a főváros tisztviselői kénytelenek a fővá­ros környékén lévő falvakban lakni, vagy ingatlant szerezni. Tagadjuk azt, hogy a főváros eme meg­vételre felajánlott teleknek a Rákospatakon kívül fekvő nagyobb felét megfelelően érté­kesíteni tudná. Köztudomású ugyan, de a mér­nöki hivatal véleményezéséből is kitűnik, hogy az a terület t. i. a Rákospatakon kívül elterülő rész mély fekvésénél és vizenyős talajviszonyánál fogva a kisebb építkezésre alkalmatlan, értéke tehát vajmi csekély s igy а 12‘50 К egységárra vonatkozó számítást sem fedezi. Ellenben ha ez magánszemélyek részére fog eladásra kerülni, akadnak majd gyárak és ipartelepek, a melyeknek épen alkalmas és megfelelő lesz ez a magánépit- kezésre egyébként alkalmatlan terület, melyet a város ha megvásárolna — sehogy sem tudná értékesíteni. Á tanácsi ügyosztály számításai alapjául az újabb időben történt becsléseket ^veszi, és bármennyire igyekszik azt bizonyítani, hogy a terület előnyösebb fekvésű, mint az összehasonlításra felveti többi telkek, mégis meg kell állapítanunk, hogy ez a kedvezőbb hely csak látszólagos, mert az óriási terü­letnek, csak egy keskeny oldalát érinti a Hajtsár-ut, melynek fejlődése még a messze jövőben van. Ellenben a többi három olda­lon még nyers területek által van határolva s hétszer olyan mély, mint a szélessége és e mélységnek nagyobb része a Rákospatakon kívül eső ingoványos értéktelen terület s mig olt az egész komplexumra 12.50 К egység­árat állapit meg, azt azon összehasonlítás alapján teszi, hogy a Nagy-Zuglóban levő terület 14 koronás egységárral van felvéve Figyelembe veendő azonban, hogy a szóban forgó terület egyik oldalán az úgyszólván teljesen kiépített, sőt világítással, csatorná­zással és vízvezetékkel is ellátott Egressy ut vonalába esik, melyet a keleti oldalon a Hajtsál ut, déli oldalon pedig a Kerepesi ut határol és az egész területet egymást derék­szögben keresztező utcák tagozzák, a mik pedig még az egységes telektömbből esnének el mint közterületek: s mig magasabban a nagy-zuglói telektömb fekvő és egész tagban teljesen sik terület, a most megvásárolni

Next

/
Thumbnails
Contents