Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-17 / 3. szám
Y. évfolyam. 1910. január 17. 3. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATAL О S LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ......................_..............- 10 korona. Fél évre..............................- — — 5 „ Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Egyesüljünk! — A választók akarata. — Khuen-Héderváry Károly gróf kétségkívül a régi 67-es uralmat akarja felújítani. Vissza akarja csinálni a nagy rendszerváltozást, mely a függetlenségi pártot kisebbségből többséggé növelte. Az ut és az eszközök nem ismeretlenek. Egész nyíltan hangoztatják, hogy pénzzel és erőszakkal meg fogja akadályozni a nemzet igaz akaratának érvényesülését és a választások befolyásolásával és meghamisításával ismét közösügyes többséget fog teremteni. A kerületekben a szabadelvüpárt idejéből még emlékezetes közigazgatási és egyéb hivatali presszió ; az anyagi érdekeltség szálainak felhasználása; a fegyveres erő hatalma: sorompóba fognak lépni a régi szabadelvüpárt feltámasztása érdekében és hogy ez mit jelent, azt a múlt idők keserves emlékeiből az egész ország jól tudja. A függetlenségi politika tehát nagy veszedelemben forog. Nem pártkérdésről van itt szó, nem arról, hogy ilyen vagy olyan pártbeli jelöltek kapják meg az áhított képviselői mandátumot, hanem arról, hogy a függetlenségi elv és eszme, mely négy évtizedes küzdelem után diadalmasan vonult be a törvényhozás termébe; ismét leszorittassék és a kisebbségi állapot meddő kritikájára kényszerittessék. Ez egyértelmű volna hosszú időn keresztül a közösügyes politika uralmával, a mely most, a midőn Ausztriában félreismerhetetlenül és kimondottan Magyarország önálló léte és alkotmánya ellen indítottak irtóháborut, kétszeresen veszedelmes volna. Ne áltassuk hát magunkat: a legközelebbi jövő küzdelem lesz a létért. Lehetetlen, hogy ebben a harczgban a függetlenségi harczosok külön csapatokra oszolva hadakozzanak közös ellenség ellen. A két függetlenségi pártnak eggesülnie kell. Ez az ország akarata és ez akartanak mindenki — álljon bármiig magas polczon —• engedelmeskedni köteles. Az a nagy választóközönség, a mely négy esztendővel ezelőtt-daczolva erőszakkal és ellentállva minden csábos kisértésnek — pusztán az elv kedvéért — ázva-fázva, győzelemre segítette a függetlenségi pártot, parancsolólag követeli a vezérektől és pártoktól, hogy tegyenek félre minden melléktekintelet, felejtsenek el haragot és féltékenységet és tegyék össze erejüket az országért, a nemzetért. A függetlenségi eszme, a függetlenségi elv nem az egyik vagy másik párté, hanem az egész országé. A nemzet boldogsága, jövendője, önállósága függ a függetlenségi politika diadalától vagy elbukásától. Es ezért nem érdekel bennünket, hogz X vagy Y képviselő urnák teszik-- A vagy В képviselő a másik pártból, sem az, hogy miféle személyi rivalitások választják el egymástól a két pártot. A választók azt akarják, hogy az összes erők egyesüljenek a függetlenségi politika megmentésére. És jól vigyázzanak a politikus urak soha nem reperálható bűnt követnek el az erők szétforgácsolásával. Mert a széthúzással féltékenykedéssel, csak a közös ellenség győzelmét fogják előidézni. És vájjon nem fog-e kétség támadni a választóközönségben a vezérek hazafisága iránt, ha azt látják, hogy gyűlölik egymást, mint a közös ellenséget? Óriási javak forognak itt koczkán, a melyek mellett eltörpül egyéni aspiráczió, személyes érzékenység, szimpátia vagy antipátia. Nyakunkon a választási küzdelem. Ilyenkor megszólal a választóközönség és megnyilvánul a nemzet akarata. A képviselő urak privát-nézetei, hangulata és érdeke ilyenkor eltörpül a közönség akarata mögött. Már pedig kétségtelen, hogy az egész hatalmas függetlenségi tábor az ország minden részében óhajtja és akarja a függetlenségi pártok egyesülését. Ennek az óhajnak sem a vezérek, sem a közkatonák ellene nem szegülhetnek, ha nem akarják elveszteni a választók bizalmát és szeretetét. Elég volt az ellentétek mesterséges szitásából: mi nem keresünk senkinek a szemében szálkát, nekünk a függetlenségi eszme minden harczosa egyformán kedves mindaddig, a mig a függetlenségi politika ideáljaiért akar és tud küzdeni. Az ország függetlenségi pártjai ennek a hangulatnak a hatása alatt állva, meg fogják csinálni ezt az eggesülést — az országos pártok egyesülése nélkül is. Nekünk nem elég holmi választási együttműködés, mert a polgárság szemében nem az a fontos, hogy Justh-párti, vagy Kossuth-párti jelölt kapja-e meg a mandátumot, hanem az, hogy a maga bizalmának letéteményesei kellő erővel, akarattal és lelkesedéssel szálljanak szembe a feltámadni akaró 67-es politikával. A politika nem a jelölt és képviselő urak privátpassziója, a függetlenségi párt nem magánemberek kaszinója. Mindenki megválaszthatja a kaszinót, a hová szórakozni jár, de az országos politika szempontja nem lehet egyéni passzió. A kinek nem tetszik az egységes függetlenségi párt, az ne lépjen fel többé jelöltnek, de a ki függetlenségi választók bizalmából honatya akar lenni, az dobjon félre minden egyebet, és ne lásson mást, mint a függetlenségi lobogót, a mely alatt feltartózhatat- lánul rohan előre. A ki pedig ellene szegül a polgárság eme akaratának, azt a választásokon el fogjuk söpörni! A főváros és a tőzsdei spekuláczió. A „Független Budapest“ volt az első a sajtóban, a mely reámutatott arra, hogy a tőzsdei spekuláczió kiaknázni készül a székes- fővárosnál diadalmassá vált kommunalÍ2áló irányt. Egy nappal erre vonatkozó hírünk megjelenése után a budapesti tőzsde különben, csendes terme viharos eseményeknek vált szinterévé. A szekuláczió teljes erővel rávetette magát a két villamos közlekedési vállalat és a két villamvilágitási részvénytársaság részvényeire és valóságos hajsza indult meg e papírok birtokáért, a mely a mi viszonyaink közt egészen szokatlan óriási árfolyamemelkedésre vezetett. Hogy a spekulánsok fantáziáját tényleg az illető vállalatoknak a főváros részéről leendő megváltása izgatta eny- nyire, az nyilvánvaló. Mert bár senkisem tudta határozottan, hogy mily terveket sző a polgármester ez üzemek tekintetében, mégis a levegőben volt afféle reménykedés, hogy a főváros minden áron magához akarja váltan a villamos közlekedési- és világítási vállalatokat, Kétségtelen, hogy a polgármesternek e tárgyban tanúsított szűkszavúsága nagyban hozzájárult a spekulánsok fantáziájának fel- csigázásához. Ellenőrizhetetlen hírek keringtek és tartották fenn magukat a jól informáltságot színlelő némely ujságközlemények által táplálva, a melyek már folyamatban levő tárgyalásokról akartak tudni. És sajátságos, hogy a tőzsdespekuláczió abból a biztos feltevésből indult ki, hogy az ilyen megváltási akczió feltétlenül az illető részvényvállalatokra lesz igazán előnyös és azoknak részvényeit fogja értékükben felszöktetni. Pedig az ellenkező eshetőség éppen olyan plauzibilis lehetett, mert hiszen a társaságok beváltása a részvények ma nagyszerű kamatozásának a megszűnését is jelentené. Úgy látszik, a tőzsdén még mindig abban a véleményben vannak, hogy a fővárosnál a régi rend járja, a melyben a város fejőstehene volt a magánérdekeiteknek. Ha ez a felfogás nem a tájékozatlanságból támadna, egyenesen sértőnek kellene találni a város mostani vezetőségére nézve. Nem tartozik ugyan szorosan a főváros érdekeinek a szempontja alá, de azért nem hagyható megemlítés nélkül, hogy az említett részvényekben beállott dühös spekuláczió és árfolyamszöktetés veszedelmes játék a nagy- közönség bőrére. Az olyan fantasztikus árfolyamingadozások, aminők a múlt héten a Közúti vasút és a Budapesti általános villamossági részvénytársaság részvényeiben történtek, igen alkalmasak arra, hogy felcsigázzák a közönség szélesebb rétegeinek játék- szenvedélyét és oly elemeket csábítsanak a tőzsdespekuláczióra, a melyeknek magukat a koczkázatos tőzsdejátéktól távol kell tartaniok. Egészen nyilvánvaló, hogy egyik-másik spekuláns csoport a nagy kurzus-kergetést tisztára csak azért csinálta, hogy azután a részvényeken az általuk felvert árfolyamon túladhasson. Ennek a kárát pedig csakis a hiszékeny és a játékra csábított közönség adja meg, mert a felhajtott árfolyamok hamaros csökkenése egészen bizonyos, mihelyt szétfoszlanak azok a legendák és sejtelmek, a melyek a fővárosi megváltási kampánytól aranyhegyeket varázsolnak a hiszékeny közönség szemei elé. Ez a kijózanodás csakugyan be is következett csakhamar, a mint Bárczy István polgármester kinyilatkoztatta, hogy a megváltás nincs közvetlenül küszöbön. Így is azonban a Közúti vasút és a Budapesti általános villamossági részvénytársaság részvényei a múlt heti utolsó árfolyamhoz képest 30—40 koronával emelkedtek. A polgármester nyilatkozata ugyanis nem volt egészen világos és kategorikus és ez által tág teret engedett a további kombináczióknak. A főváros szempontjából pedig határozottan kárhoztatandó a spekuláczió e nagy mohósága, mert a részvények nagy árfolyamemelkedése a megváltási műveletet — ha ugyan egyáltalán ilyenre kerülne a sor valamikor — nagyon megnehezítené, a mennyiben az illető vállalatok megszerzése tetemesen nagyobb áldozatokat követelne. Semmiesetre
