Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-04 / 19. szám
IV. évfolyam. 11)00. május 4. 10. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felöielő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre .................... ... ... ... 10 korona. Fé l évre ... ... ... ... ... ... — 5 „ Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A.l Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztősé és kiadóhivatali telefon 119—35. A király.* Egy évi távoliét után ismét magyar székesfővárosába látogat — sajnos, hogy még mindig csak látogat — a magyar király. Eljön hozzánk, hogy itt, a mi körünkben intézze el a politikai válságot, a melynek azért kellett kitörnie, mert a nemzet túlnyomó többsége szilárdan ragaszkodik egy törvényben gyökeredző és a király által is elismert jogához. Mily fonák helyzet! A parlament többsége, a mely ezúttal minden kétségen felül a nemzet igazi többségének a képviselője, egy akarattal meg akarja csinálni az önálló bankot. Ez teljesen a mi jogunk, a melyet még csak kétségbe sem von senki. És mégis, minden parlamentáris elv és szokás ellenére, nem ennek a többségnek alkotmányos és parlamentáris akarata érvényesül. És most azzal állanak elő a függetlenségi-párt ellen áskálódok, hogy épen ez a párt volt az, a mely Tisza Istvánnal szemben lábbal tiporta a többségi elvet. Csakhogy elfelejtik a jó urak, hogy Tisza István többsége: a szabadelvű párt — melyet a nemzet haragja elsöpört nem törvényes, nem alkotmányos dolgot akart a házszabályok erőszakos megváltoztatásával, hogy tehát ez a többségi akarat alkotmánytalan volt; ellenben a függetlenségi-párt az ország törvényben garantált jogával akar élni, | a mikor külön magyar bank felállítását sürgeti, ennélfogva ez a többségi akarat törvényes, alkotmányos, és ehhez képest a parlamentárizmus fogalmai szerint érvényesülnie is kell. Az akadály, a mely ez érvényesülés elé tornyosul, ezúttal ismét a királynak, bár alkotmányosan megnyilatkozott és alkotmányos akarata. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternek és a függetlenségi-párt vezérének Ő Felsége kijelentette, hogy az önálló bank felállítását kimondó törvényt szentesíteni *) Egy előkelő függetlenségi politikus volt szives a kibontakozás módjáról lapunk számára e fejtegetéseket megirni. Közöljük e kibontakozási tervet nemcsak szerzőjének kiváló, országos hirü egyéniségére való tekintettel, hanem azért is, mert tudomásunk szerint a liiggetlenségi-párt tekintélyes részének felfogását tükrözi vissza a helyzetről, bár nem ériünk mindenben egyet a czikkben foglalt okfejtéssel. nem fogja. Ezzel a ténynyel szemben már most a következő lehetőségek állanak: a függetlenségi-párt, mint az ország kétségtelen többsége, szembehelyezkedik a korona akaratával és minden kormányt elsöpör, a mely 1911-re meg nem csinálja az önálló magyar jegybankot. Ez az eljárás nagyon következetes volna ugyan, de alig volna politikus, mert ezzel ismét felidéztetnék az alkotmányválság veszedelme anélkül, hogy czélunkhoz: az önálló jegybankhoz a közel jövőben közelebb hozna. A másik lehetőség az, hogy a függetlenségi-párt, fentartván az ország világos jogát az önálló bank felállítására, átveszi az ügyek intézését és a nemzeti engedmények elérhető legnagyobb mértéke mellett alakítaná a kormányt. E módus mellett a függetlenségi-párt, amely kétségtelenül óriási többséget nyerne egy esetleges uj választáson, a maga progiamm- jából már most mindazt megvalósíthatná, a mi a belügyekre vonatkozik. Jelesül megcsinálhatná; az ország és a magyarság igényeinek megfelelő valóságos, általános választói jogot, pluralitás és egyéb sallang nélkül, és az ország közgazdaságát előkészíthetné gyakorlati politikával a gazdasági függetlenségre, a melynek 1917-ben be kell következnie. A bankkérdésben ehhez képest tűrné a egy rövid lejáratú provizórium megállapítását, a melynek tartama alatt is azonban Magyarország külön államiságának és a magyar közgazdaság érdekeinek az eddiginél sokkal hathatósabban kellene kifejezésre jutnia. A két eshetőség már most igy áll egymással szemben: a »törik-szakad«-politika, avagy a guvernementális függetlenségi politika lesz-e közelebb az áhítozott czélhoz: az önálló jegybankhoz ? A felelet nem nehéz. Ausztria merev magatartása és a király kijelentett vonakodása útját állják a jegybank rögtöni megvalósításának. Mi a helyesebb és a czélszerübb tehát ? És egyúttal mi felel meg az igazi függetlenségi politika követelményeinek ? Kétségtelenül az, hogy kerülve a koronával való konfliktus felidézését, a függetlenségi-párt egymaga veszi át a kormányzást és készíti elő czéltudatos nemzeti és függetlenségi politikával az önálló jegybankot és az önálló vámterületet. Ha ellenben sürgeti minden egyébre való tekintet nélkül az önálló bank rögtöni felállítását, úgy ellenzékbe kell mennie és többség létére ezáltal ismét egy nemzeti ellentállásba kénytelen belevinni az országot. Hogy e kontroverza helyes eldöntése mily véleménynyel találkozik a 67-esek táborában, az teljesen közömbös lehet a ftiggetlenségi-pártra nézve. Ezek az urak azt szeretnék, hogy az elvhüség és következetesség ürügye alatt belelovagolhassák a íüggetlenségi-pártotismét egy veszedelmes és kétélű politikába, a melyben nemcsak a párt, hanem maga a függetlenségi politika is esetleg teljesen felemésztődnék. Ezt a szívességet azonban a függetlenségi-párt a 67-esek- nek meg nem teheti. Erre a pártra nézve a mai válságnak más megoldása nem lehet, mint az, a melyet az imént kör- vonaloztam. Persze, a királytól függ elsősorban, hogy a függetlenségi-párt soraiból alakítsa meg a tisztán függetlenségi kabinetet. Sokat rebesgetnek a beavatottság látszatával kérkedő 67-esek arról, hogy a király idegenkedik egy ilyen tisztán függetlenségi kabinettől. A ki azonban ismeri a királynak parlamentáris felfogását, az nem kételkedhetik abban, hogy általa elfogadható programúi mellett az alkotmányos többség táborából nevezi ki az uj kormányt. Az a tény, hogy a király a válság elintézése végett Budapestre jött, kedvező auspiczium arra nézve, hogy a válság elintézésében kizárólag a parlamentáris többségre óhajt támaszkodni. Ebben a reményben örömmel üdvözöljük a Felséges Urat hazánk székesfővárosában. Városok kongresszusa. Május hó 21-én a fővárosban össze fog ülni a magyar városok kongresszusa. Az utóbbi években ismételve megtörtént, hogy a városok polgármesterei a közédekü községi ügyek megbeszélése végett tanácskozásra ültek össze, de ezúttal először lesz a városok e tanács
