Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-20 / 17. szám
1Y. évfolyam._______________________________________________1909. április 20._____________ 17. szám. Bud apest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ... ................... ... 5 „ Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85. Prolongált városatyák. Szinte hihetetlennek hangzó hir jutott tudomásunkra, a melynek valódiságában kételkednünk kellene, ha a forrás nem volna feltétlenül megbízható. Ez a hir arról szól, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a törvényhatósági bizottság tagjainak az ősszel lejáró mandátumát törvényhozási utón egy esztendőre meg akarja hosszabbítani. A hir azért plauzibilis, mert — amint köztudomású — a belügyminiszter a fővárosi törvény revízióját felvette programm- jába, egy másik verzió szerint pedig a fővárosi törvény gyökeres revízióját megelőzőleg novelláris utón ki akarja küszöbölni a községi választói jog legkárosabb kinövéseit: a virilizmust és az inkompatibilitást. Minthogy az uj fővárosi törvény megalkotása az őszig nem lehetséges és minthogy a miniszter ugylátszik — a jelzett novellát sem véli az ősszel megtartandó községi választásokig tető alá hozhatónak: egy ily expedienssel akarja elkerülni, hogy újabb hat esztendőre megválasztassék a törvényhatósági bizottság felerésze. Egyébb értelme és rácziója a bizottsági tagok mandátuma prolongálásának nem lehet. Erre a prolongálásra — nézetünk szerint — nincs is szükség. Hiszen ugyanazzal a fáradsággal, a melylyel a prolongáczióra vonatkozó törvényjavaslat elkészül és törvényerőre emeltetik, el lehet intézni magát a fent jelzett novellát, úgy, hogy az őszi választás már a szigorított passziv választói jog és a virilizmus eltörlése mellett volna megtartható. Semmivel sem lesz köny- nyebb egy esztendő múlva feloszlatni a törvényhatósági bizottságot, mint most az ősszel. Ha a novella csak a jövő évben készülne el, akkor is fel lehetne oszlatni a törvényhatósági bizottságot, amelyben felerészben a most ősszel megválasztandó bizottsági tagok ülnek. Nem látjuk tehát egyáltalán indokoltnak, hogy miért prolongálják meg a jelenlegi városatyák mandátumát, amikor a jövő esztendőben megint csak vagy életbe kellene léptetni a novellát és ehhez képest feloszlatni a bizottságot, vagy pedig ismét meg kellene hosszabbitani továbbra is, tehát már a nyolczadik évre a minisz- terileg hosszabbitott életű városatyai mandátumokat. Eltekintve a szükségszerűség és czél- szerüség szempontjától: fontos alkotmányjogi érv szól a városatyai mandátumok ily prolongálása ellen, még pedig az autonómia érinthetetlenségének a szempontja, a mely pedig tudvalevőleg fontos alkotmánybiztositék. Igaz, hogy a törvényhozás szuverén és akaratában semmi által korlátolva nincs, csakhogy a községi választói jognak ily incziden- tális megváltoztatása egyenesen belenyúlás a községi választói polgárság választói jogába, a melyet semmiféle szempontból esetről-esetre, ideig-óráig megváltoztatni nem szabad. A mikor a fővárosi törvény a városatyák mandátumának időtartamát hat évben szabta meg, tette ezt azzal a czélzattal, hogy a polgárságnak módja legyen a városi kormányzatra közvetlen befolyást gyakorolni. A polgárok ez autonóm választói jogát megcsórbitani, jogukat a városatyák megválasztására egy esztendőre felfüggeszteni: ellenkezik közjogunk szellemével, mely az autonómiát a legfontosabb alkot- mánybiztositékok közé' sorozza. Ma, az alkotmányos Andrássy Cyula gróf belügyminiszter becsületes szándékkal végzi ezt a prolongálást, de valamikor a jövőben valamilyen Kristóffy-féle darabont-belügyminiszter is tehetne ugyanígy, és ezzel esetleg útját állhatná, hogy a polgárság elsöpörje a városházáról azokat a városatyákat, a kik a törvénytelen kormány szekerének rudját tolják. A városi bizottsági tagok mandátuma a polgárságtól ered. Ez a mandátum nem szólhat hosszabb időre, mint a mennyire a polgárok a városatyákra ráruházták. Miniszter a lejárt mandátumot meg nem hosszabbíthatja és egy erre vonatkozó törvényhozási intézkedés csak formájára nézve lehetne törvényes, de szellemét tekintve és lényegileg beleütközik az alkotmányba. Az ilyen pre- czedens ellen az egész fővárosnak autonómiájának sértetlen megóvása érdekében tiltakoznia kellene. Inkább válasszunk az őszszel, a régi rossz törvény alapján, mert hiszen akár a novella, akár az uj fővárosi törvény életbeléptetésekor amúgy is feloszlik a régi alapon választott törvényhatósági bizottság, hogy helyébe virilistáktól ment városi képviselet lépjen. A virilizmusnak minden körülmények között ütött a végórája. A belügyminiszter munkatársa: Hadik János gróf államtitkár nemrégiben határozottsággal kijelentette, hogy »virilistát többé nem választunk«. De inkább válasszunk még az őszszel az uj községi választói jog életbeléptetéseig virilistákat, semhogy a mostani városatyák mandátumát meghosszabbítsák. A virilisták igy is, úgy is bennülnének a törvényhatóság bizottságában, ellenben a polgárság autonóm választójogán súlyos sérelem esnék. A mandátum-prolongálás halva született eszméjét tehát temessék el, hogy soha fel ne támadhasson. A budapesti gázkérdés. — Az osztrák társulat állásfoglalása. — A »Magyar mérnök- és épitészegylet«-ben elmúlt szombaton az osztrák-magyar légszesz- társulat egyik főtisztviselője — Bernauer Izidor igazgató — fejtegette a jelenlegi gáztársulat nézetét a gázkérdésnek szóban forgó újabb fázisairól, különösen az uj osztrák- és fran- czia ajánlatról. Előadó először Kajlinger Mihály vízvezetéki igazgató előadásával foglalkozott, melynek kiindulási alapját kénytelen a maga részéről is helyesnek elfogadni. Az előadó a gázgyár által a fővárosnak és a közönségnek nyújtott készpénzben és naturáliákban szolgáltatott előnyök összegét 207 millió koronára teszi, mig a magánfogyasztóknak a gáztársulat szerinte a szerződés 48 évi lartama alatt összesen 80 millió korona árkedvezményt helyez kilátásba. Kifejti, hogy nézete szerint az osztrák társulat által beadott ajánlat olyan, hogy kielégíti úgy a fővárosnak, mint a fogyasztó közönségnek összes jogos igényeit. Előadó azután foglalkozik Forbáth Imre dr. műegyetemi tanár f. hó 6-án ugyanitt tartott előadásával, és azt igyekezett kimutatni, hogy a ForbáthjiItal eszközölt és nyomtatásban is szétosztott számítások helytelenek. Bernauer szerint a főváros a szerződés vége felé nemcsak hogy nem kapna semmit a francziáktól. hanem erre az ajánlatra még készpénzben is ráfizetne. Nem ismeri el, hogy a franczia ajánlatnak az a határozata, mely szerint a fővárost és a közönséget a gázüzem tiszta nyereségében a tényleges eredmények szerint részesíti, felérné azzal az előnynyel, melyet az osztrák ajánlatban foglalt "és az első évekre konczentrált árleszállítások képviselnek. Azt ugyan 6 is elismeri, hogy az osztrák társulat ajánlatát a szerződés utolsó évtizedeiben elvárható nagyobb fejlődésre és olcsóbb gyártási módozatokra alapítja. Valamint elismeri azt is, hogy az ebből a nagyobb fogyasztásból és olcsóbb gyártásból eredő nyereségeket az osztrák ajánlat kizárólag a társulatnak tartja fenn. De ezt előadó hátránynak elismerni nem tudja, mert ezzel szemben a város és a közönség már most láthatja, hogy az osztrák ajánlat elfogadása esetén mire számíthat. Végül előadó felolvassa a franczia ajánlat többi pontjait és azokra nézve is elmondja a jelenlegi gáztársulat véleményét. Számításait előadó táblázatokba foglalta össze, és azokat kinyomatva a hallgatóság között kiosztotta. Bemauer után Bánó László magánmérnök emelkedett szólásra. Érthetőnek találja a Bernauer előadásában az osztrák ajánlat javára foglalt túlzásokat, azokra azonban bővebben kitérni nem akar, mert ezt úgyis meg fogják tenni az eddigi előadók. Röviden néhány megjegyzést fűz mindkét
