Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-17 / 11. szám

IV. évfolyam. Ш>9. márczius 17. 11. szám.

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára :

Egész évre ... ... ... ... ... 10 korona.

Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS

Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Fél évre ... ... ................... ... ... 5

Bu

dapest, VIÍ., Rottenbiller-utcza 5/A.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85.

Háború és közöny.

Senki sem tudja merre fordul holnap a koczka és béke lesz-e vagy háború? ! Most még a diplomáczia űzi apró cselvetéseit és ravaszkodásait, és az állig felfegyverkezett törpe Szerbia ártatlan ábrázattal néz farkasszemet a „monarchiával“. A nagyhatalmi érdekek tőlünk idegen őrei titkolózva szövögetik a holnap történelmének rejtelmes szálait és a háborút — ha lesz — nélkülünk, akár ellenkezésünkre, akár beleegyezésünkkel csinálják meg. Csak a mi vérünk és életünk lesz ott, a lelkűnknek, a szivünknek idegen leszen ez a csatazaj: ágyuk bömbölése, puskák robogása, megriadt paripák dübörgő rohanása.

Közönynyel nézünk a bizonytalan jövő elébe. Utczán, kávéházban, társaságban, a hol egy nemzet közérzülete félreismerhetetlenül meg szokott nyilatkozni, alig beszélünk a holnapi háborúról. És ha beszélünk, akként beszélünk, mintha egy tölünk idegen nemzet, nekünk idegen czélokért bocsájtkoznék háborús kalandba. A kinek ha vagy testvére, vagy más közelállója nem katona: az nem bánja, béke lesz-e vagy háború. Semmi nyoma annak a szorongó érzésnek, annak a nemes felbuzdulásnak, a mely másutt ejti rabbá a lelkeket. Közönynyel nézünk a történendő elében hiszen nem mi, nem a magyar nemzet szádunk harczba nemzeti dicsőségért, a magyar hadsereg győzelméért, hazánk nagyságáért és boldogságáért. A honfiúi vágyakozástól mennyire távol esik a holnap háborújának oka és czélja ! Hiába, ilyenkor látszik, hogy mit jelent egy nagy nemzeti hadsereg. Hiszen a magyar ezredek magyar legényei a mi vérünk, a mi fiaink, érettök reszketni fogunk és imádkozunk, életükért aggódunk, de valljuk meg őszintén: a harcz kimenetele, az eredmény, a háborus diadal, a győzelmes vagy vesztes csaták sorsa hidegen • hagy bennünket. Nem magunkért és nem magunknak, nem a magyar hazáért és dicsőségért és nem magyar hadvezérek magyar parancsszavára folyik majd a vér a bjsnvák hegyek között és a szerb síkságokon. Ezért oly közönyös az ország a holnappal szemben és ennek a közönynek leghívebb fokmérője: a főváros lakosságának szinte érthetetlen nyugalma. Legfeljebb azon aggódik a főváros polgársága, hogy a háború következtében az élet még jobban megdrágul. Ezt mindnyájan megértjük és átérezzük, százszorta jobban, mint azt a megfejthetetlen rejtélyt: miért, minek kell most a magyar nemzetnek vért ontania és pénzt áldoznia, a mikor se a nemzet érdeke, se az ország- szabadsága, se a haza boldogsága ezt szükségessé nem teszi.

Ezért nem kedves nekünk a háború. Mily máskép volna, ha nemzeti hadseregünk volna, mely a háromszinü lobogó dicsőségéért szállna harczba az ország jogaiért, a nép jólétéért. Most azonban sietünk a dolgunk után, végezzük a napi munkát- akárcsak a legbékésebb időben és csakreggel, újságolvasáskor jut eszünkbe megnézni: kiütött-e már a háború ?

A diplomáczia csalahntaságán nem tudunk felmelegedni, a háború kitörésén nem tudunk fellelkesedni. Mert bármerre forduljon is a Hadúr kegye: a háborúból nekünk magyaroknak csak a veszteség és az áldozat marad meg. Idegen érdekért, felsőbb parancsszóra rohannak véreink a harczba s ha győznek: azt sem tudják mit vívtak ki és kinek a javára válik a diadal? A mi közönyünk éppen ezért nem hazahatlanság, hanem az igazihazafiságtermészetes gyümölcse.

A legújabb stikli.

A főváros VII. kerületében vasárnap megalakult a »VII. kerületi iparosok és kereskedők szövetsége«. Ennek a szövetségnek szülőapja a nagy „minden lében kanál«, iskolásgyermekek megénekeltetője, tej ma jálisok nagy rendezője, a más zsebén való emberszeretet utolérhetetlen bajnoka és a függetlenségi párt legujdonsültebb rajongója. Minekutána a nagy férfiú az adókivetés, az iskolaszékezés, a váltó le- és le nem számitolás sűrű hálójával körülfonta az egész kerületet, megdöbbenéssel kellel! látnia, hogy a háló szövése még sem elég sűrű, mert az ezernyi érdekszálak kötelékeiből a kerület becsületes kisiparosai és kiskereskedői ki tudták magukat szakítani és megmaradtak az igazi, becsületes függetlenségi politika tántoríthatatlan híveinek. Ezeknek a kisembereknek hiába mutogatja Ehrlich G. Gusztáv Janus-ábrázatának 48-asra kipirositott felet. Ezek a derék polgárok, a kik a függetlenségi párt zászlaja alá szegődtek még akkor, a mikor ez a párt az ellenzék keserű kenyerét ette, tisztában vannak az Ehrlich-féle hirtelen-függetlenségiek politikai tisztességével és függetlenségi elv- hűségével. Es Ehrlich úr hiába szavalja színtiszta magyar ékes nyelvezetével az önálló vámterület és a magyar nemzeti bank üdvözítő voltát: a kerület kispolgársága tisztában van a nagy adókivető valódi érzületével és nem felejti el a régi magyar igazságot: kutyából nem lesz szalonna! Önálló vámterület, nemzeti bank uralkodó csillagzattá lettek, természetes hát, hogy Ehrlich G. Gusztáv — miként a mohammedánok Mekka felé,— a hatalom felkelő napja felé tekint és őrült üvöltéssel járja a függetlenségi »csakazértis« dervis-tánczot.

Mindezt és még sok egyébb jót tudnak a nagy férfiról a kerület kispolgárai. És mert a frissen, mázolt függetlenségi-pártisággal nem tudta becsalogatni az önérzetes 48-as polgárságot a maga politikai vegyeskereskedésébe, hát gondolt egy merészet és esztelenséget: és a közgazdasági jelszavak kürtölésével akarja most összecsőditeni maga mellé a kerület választópolgárságának az Ehrlich-mételytől eddigelé épen maradt rétegeit. Szörnyű nagy veszedelem is fenyegeti pont а VII. kerület kiskereskedőit és kisiparosait! Iszonyúan szorongatja őket, éppen csak őket: török-tatár! E veszélyeztetett közgazdasági érdekek Ka- pisztrán Gusztávja körülhordozza hál a véres kardot, а VII. kerület kereskedői és iparosai közt és »mindent a közgazdasági érdekért« jelszóval megalakítja a szent, nagyszövetséget. A nagy hadvezér most abban a szerepében kelleti magát azoknál, a kiknek sem a tudott szabadelvüpárti kliklcfőnök, sem a mindenható városatya, sem az anyagi érdekek csiz- maszoritóját kezelő törpe-bankdirektor, sem pedig a frissen sült honfiú sehogy sem kell.

A számítás azonban rosszul sült el. Ehrlich úr veszélyeztetett közgazdasági érdekeinek a segítségére csak azok siettek, a kik amúgyis be vannak fogva a dicső férfiú politikai jármába. Minden más kiskereskedő és kisiparos rögtön át látott a szitán. A kereskedők és iparosok ebben a kerületben és mint egyebütt az országban, igen helyesen szervezkedni kezdtek pártkülönbség nélkül a maguk erkölcsi és gazdasági érdekük hathatós védelmére. Az ilyen szervezkedésnek meg van a maga lét- jogosultsága, mert az összes többi osztályok