Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-27 / 52. szám
4 FÜGGTLEN BUDAPEST Mi a közgyűlés legsürgősebb feladata? A főváros fejlődésében elérkeztünk egy uj korszak küszöbére. Lázas munka indult meg minden téren és ebből a munkából kiki iparkodik a maga részét kivenni. Hogy a nagy tervek és a hatalmas Programm mennyire és mily időrendben fognak megvalósulni, az a székesfőváros közgyűlésének belátásától függ. A közgyűlés - a mely mintegy törvényhozó szerve a főváros kommunális életének - van hivatva eldönteni a reánk váró feladatok sorrendjét és sürgősségét. Éppen azért a közgyűlés tagjaihoz fordultunk pártkülönbség nélkül, hogy adjanak választ arra a kérdésre: mit tartanak a közgyűlés legsürgősebb feladatának ? Számos városatya, megértvén a kérdésben rejlő intencziónkat, készséggel válaszolt a felvetett kérdésre és ezzel mintegy betekintést nyújt a közgyűlés legközelebbi működésébe. Az érdekes, változatos és tanulságos véleményekért fogadják a beküldők hálás köszönetünket. És ezzel átadjuk a szót a fővárosi bizottsági tagoknak. Erre a kérdésre megadta a választ Bárczy polgármester abban a gyönyörű, tartalmas programmbeszédben, melyet a közgyűlésen, megválasztatása után mondott. Ez a főváros érdekeit és főképen a támogatásra fokozottan szoruló szegény néposztályok javát szem előtt tartó modern szellemű programra he- Ivesen mutat rá a legsürgősebben orvoslandó bajokra: a milyenek a legspecziálisabb buda- pestib etegségek: a lakáskérdés, továbbá a kórházügy, közélelmezés. Vajha a reformok megvalósításának mi sem állna útjában, és szegény hazánk politikai viszonyai is megjavulnának. Csak szabad és boldog országnak lehet virágzó fővárosa. Auer Róbert. * A közgyűlés legsürgősebb feladata a főváros közlekedésének javítása. Ezt másképen megoldani nem lehet, mint házilag kezelt uj villamos vasúti vonalak építésével. Legsürgősebb szükség erre az István-ut belső részéből kiindulva a Wesselényi és Dob utczán, Erzsébet hídon, Hadnagy utczában, Németvölgyön, Orbánhegv tövében Városmajor és Rózsadomb érintésével a Lövőház, Csalogány utczában van, a honnan a Batthyánvi-téren a Duna alatt Alkotmány-, Aradi-, Szív- és Ne- felejts-utczákban lehetne vezetni. A most említett vidékeknek semmiféle közlekedése nincs és fejlődés alatt állanak. Az uj villamossal a többi közlekedési vállalat tarifáját, menetrendjét és egész üzemét is rendezni lehetne. A jó közlekedés a lakás ügynek, élelmezési kérdésnek és városrendezésnek első rangú tényezője és kétségtelenül hasznos beruházás. dr. Baránski Gyula. * Felekezeti és politikai kérdések teljes mellőzésével intenzivebben foglalkozni a kereskedelem és ipar fellendítésével, hogy ezáltal a székesfőváros lakosságának jólétét előmozdítsa. Teljes tisztelettel Beck Adolf. * kközegészségü gg rendezése. Első lépés volt e téren a lakás-kérdés megoldásának hatósági kezdeményezése. Az eredmény a dolog természeténél fogva nem járhat az előkészítés lázas gyorsaságának nyomában. A közegészség szempontjából nem az az elsőrendű kérdés, hogy sok lakás legyen, hanem az, hogy a sok lakásban arányosan oszlódjék el a lakosság, azaz ne legyenek túlzsúfolt lakások. Nem vesztegetek újabban szót arra, h°gy a túlzsúfolt lakások mily betegségek csiráit hordják magukban. E ponton a keletkező, tei jedő, fejlődésnek induló nyomorúság s megakadályozásának módja lehet a téma. De más a helyzet akkor, mikor ez a betegség már tanyát ütött a testben, virágzik ott és a szegény, tehetetlen, vergődő embert vérző szívvel küldözik az orvosok egyik kórházból a másikba, mert nálunk nincs hely, nincs — ágy, melyen szabad feküdni, kell szenvedni s lehet meghalni! A gazdaság, a jó mód lehet privilégium a jó életre, de az élethez a szegény embernek is van joga, ha beteg és a betegnek is, ha szegény. Ha ápolás, orvosi felügyelet és orvosszer meggyógyíthatnak, akkor nem szabad eltűrni azt, hogy az ut szélén pusztuljanak el azok, kik az életnek megmenthetők. Nem a humanizmus kérdése ez, hanem a helyesen felfogott kötelességérzetéé, mely parancsol az erőseknek akkor, mikor a gyengéket kell megvédeniük. Nem megyek neki fejjel a falnak. Vérző seb ez régóta. De mindennek van határa. A szerencsés kezű, áldásos Bárczy-aera első feladata a községi háztartás rendezése volt. Sikerült. Később már jöhettek és jöttek is a reformok szocziális és gazdasági irányban, majdnem sorrend szerint azok, melyek legégetőbben jelentkeztek. Mi következhetik most leggyorsabban? Meddig nézzük még tétlenül beteg embertársaink kínlódását? A kórház-ügy rendezése, a szegény betegek befogadására elegendő kórházak építése és berendezése, a fővárosban élő elmebetegek elhelyezése, az ijesztő számú iüclövészesek higiénikus kezelése, de mindenek felelt és elsősorban a Rőkus-kórház lebontása s helyette más helyen uj kórház felépítése közegészségi, városrendezési, aesthetikai és lakásügyi szempontból a legsürgősebb feladat. A főváros költségvetéseiben van egy évenként visszatérő tétel. A 70 millió koronás beruházó kölcsön terhére bejelentett szükségletek sorában az idén is olt szerepel: a Szent-Rókus kórház helyett építendő uj közkórház és központi gyüjtőkórházra: 6,400.000 korona. Ezen összeg e czélra ma már kevés. De a tételhez kapcsolt jegyzetből az is kitűnik, hogy e javaslat 1896-ból származik, tehát tizenhárom évvel ezelőtti időből. Van még régibb dátum is. Müller Kálmán tanár, a Rókus-kórház érdemes igazgatója, ha nem csalódom, megülte már negyedszázados szomorú jubileumát annak, hogy a Rókus lebontása iránt — mozgalmat indított. De a költségvetés rubrikái között mostoha gyermek ez a tétel. Mindig felveszik, mindig bejelentik, a végén azonban mindig arra a helyre kerül, melynek vigasztalan czime ez : „Marad jövőre“. Meddig „marad jövőre“ ? Volt idő, mikor a törvényhatóság azt hitte, hogy a Gyáli- utczai kislakások építésével megtette azt, amit e téren tennie kellett. És nem is sokára belátta azt, hogy ezzel még semmit sem tett és megalkotta azt a nagyszabású lakásépítési tervet, amely európai szenzációvá nőtte magát. Dicsérnek érte bennünket mindenütt a külföldön, sőt még — itthon is. A dicséret jól esik, de nem baj, ha elmarad. Ellenben a szegény betegek átka éget. Hova menjenek, kihez forduljanak, mit csináljanak a szerencsétlenek, mikor kiteszik őket az utczára ? Atkozzák a várost, a mely csak életerejüket szívja ki, de szívtelen akkor, mikor ezt az erőt kellene visszaadni. A beteg szent. Előítélet, társadalmi válaszfal, az élet ezer oktalan megkülönböztetése, kell, hogy eltűnjék a betegágy előtt. A nyáron Illaván jártam, a fegyházat néztem meg. Mintaszerű kórház van ott. Különösen meglepett a tüdőbetegek pavillonja: modern berendezés, kényelmes fotelek, üveg-tető. A fegyencz is kórházba jut ha beteg. Budapesten pedig a világ legbecsületesebb embere sem kap ágyat, ha szegény. Hát maradhat ez igy jovább — »jövőre«? Dr. Bródy Ernő. * Az élelmiszerek olcsóbbá tétele. Dr. Eulenberg Salamon. * Megvalósítani azt, hogy a közigazgatás, a nép széles rétegeinek minél kisebb meg- terheltetése mellett jó és gyors legyen és hogy egy nagyarányú szociális politikát kövessünk, ne csak jelszavakban, hanem tettekben is. Hogy ennek a feladatnak a megoldásánál melyik kérdésen kezdjük, abban szívesen deferálok — ha tőlem függne, úgy én a lakáskérdés folytonos szemmel tartása mellett a közélelmezés kérdését hoznám napirendre. Feleki Béla. * A közgyűlés legsürgősebb föladata nézetem szerint egészséges ipar- és kereskedelmi politika inaugurálása volna. Ezt mindenki elismeri és hangoztatja, de még mindig nem tartunk ott, hogy cselekedjünk is azért valamit. Ott vannak a fölkért szakegyesiilefek véleményei, javaslatai, emlékiratai. Ezeket csak ki kellene nyomatni és rendszerbe szedni az azokban foglalt konkrét javaslatokat. És persze e javaslatok megvalósítására is programmot kellene kidolgozni, mely évekre kiterjedő hasznos, produktiv munkát jelentene a fővárosra nézve. Nem fogok belefáradni, hogy ez irányba tereljen a fővárosi közgyűlésnek becses figyelmét és nem törődöm vele ha bizonyos oldalról lekicsinylik is az ipari érdekek folytonos és sokakra nézve talán unalmas előtérbe helyezését. Budapest, 1909. decz. 21. Gelléri Mór.
