Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-23 / 12. szám
Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ...... .............. 10 korona. Fé l évre ... ....................... ő Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiaitóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5 A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők : VII.. Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Uj pártalakulás. Lejátszódott a nagy komédia zárójelenete. A községi demokrata-párt nevezetű társaság hivatalosan, végképen és visszavonhatatlanul feloszlott. Maga az apa, Vázsonyi, kinek legkorcsabb, legszerencsétlenebb alkotásai közé tartozik ez a kimúlt párt, mondotta ki róla a „fuit“-ot. Am a klikkek roppant türelmetlenségükben még ezt a gyászjelentést sem várták be, hanem még a halál hivatalos megállapítása előtt jelentkeznek az örökségért. Minthogy az előbbi többség alakulása a Terézvárosból indult ki, most a Lipótváros vindikálja magának a dicsőséget, hogy a klikkeket egy táborba olvaszsza össze, oly zavartalan egyformaságban, mint annak előtte, a demokrata-inváziót megelőzőleg voltak. 0, ez a Lipótváros, ez sokkal higgadtabb és előkelőbb. Nagy szenvedély j nem bántja a lelkét, forradalmi szellem nem hevíti a szivét. A józan, számitó, ! dühbe sohasem guruló, higgadt, szo- cziális szólamoknak fel nem ülő, hanem a zsebérdeket mindig szem előtt tartó városatyák típusai a Lipótvárosból ke- ! rülnek ki. Világos tehát, hogy a mostani székesíővárosi ellenreformáczió megindítói és vezetői is leghelyesebben a lipótvárosiakból rekrutálódnak. Ők, a kik leghamarabb ölelkeztek össze annak idején Vázsonyiékkal, most a legerősebben dolgoznak, hogy a derno- krácziával való testvériesülés minden nyomát kiirtsák a közgyűlési többségből. A lipótvárosi akczió bevallott czélja olv többséget összehozni, mely a fontosabb ügyekben egyöntetűen jár el. Hogy ez az egyöntetűség mit jelent, azt ismerjük a főváros harmincz esztendei történetéből. Jelenti a kölcsönös érdekek honorálását az egyes kerületi klikkek között; jelenti a do ut des, facio ul facias elvének a keresztülvitelét a törzsfőnökök egymás iránt gyakorolt apróbb szívességek révén; jelenti, hogy az egész fővárosi közigazgatás és kormányzat továbbra is körül- és át- meg át fonal ik a magánérdekek hálójának szövevényétől, melyben, mint pókhálóban a légy, úgy vergődik Létlenül a közérdek; jelenti az egyöntetűség a véd- és daczszövetséget a zseblovagok között a kisebbség és az egész lakosság ellenében. Az indokolás egészen mellékes. Nem volt a világtörténelemben igazságtalanság és gazság, melyet a logika szabályai szerint meg nem indokoltak volna. Az uj pártalakulásra állítólag azért van szükség, hogy személyi és egyéb köz- igazgatási ügyekben legyen valamelyes többség, mely a dolgokat irányítja. Ez az elméletben szépen hangzó dolog, a valóságban azután ugv test. hogy A vagy B vagy C városatya ur az ő prote- zsáltját minden bizonynyal kineveztethesse ebbe vagy abba az állásba, akár kétszáz régi igényjogosult feje fölé; hogy X vagy Y nagytekintélyű ügyvéd minden dolgát keresztül tudja hajtani és ki tudja járni. Az egész pártalakulásban pedig egyéb nem történik, mint szemek hunyása, kéz kezet mosása, szóval a kölcsönös szívesség gyakorlásának végtelen lánczolatává avatják a tóvárosi gazdálkodást és közigazgatást. A régi világ folytatását czélzó ez uj pártalakulást minden józanul gondolkozó polgárnak, a ki a város lakosságának közérdekét tartja szem előtt, elleneznie kell. Olyan egyöntetűségre törekszenek, mely nem egyéb, mint összejátszás a polgárság érdeke ellenében a magánérdekek javára! Mi haszna van abból ennek az agyonsanyargatott, kistájgerolt, hamisított élelmiszerek drágasága alatt nyögő lakosságnak, ha a városatya urak oly kartellbe lépnek, mely egymásnak biztosítja a „Kundenschutzet“, az egymás vevőinek kölcsönös respektálását? Melytől Ehrlich ur nyugodtan alszik, tudván, hogy szavazójának szükség esetén, ha minden kötél szakad és közeleg a választás, ebben vagy abban az ügvosztályban elsimítja a baját és ugyanilv nvugodtan alszik Heltai ur, Glücksthal ur, Bródy ur és a többi idült klikkemberek. Ismerjük mi már túlontúl ezt a „közigazgatási“ biztositó társaságot, melynek a kötvényei! a törzsfőnököknél lehet váltani örök hűség és szavazatbeszállitás kötelezettsége ellenében. Ha a kávés ur történetesen nem váltott jó eleve ilyen kötvényt, úgy nincs neki járdafoglalási engedély, mert „a közforgalom szempontjai nem javallják a járdának széliében való elfoglalását“. Kedvező elintézéssel csak az az ügy kerül ki ebből az egyöntetű párt hatása alatt álló fővárosi hatósági retortából, a melyre valamelyik kerületi kiskirály ütötte reá legalább is a kisebbik pecsétjét és szignaturaját. Nekünk az ilyen egyöntetű működés nem kell. Pusztuljon a protekczió és pajtáskodás uralma! igen, el tudunk képzelni egy többségi pártalakulási a városházán, mely egészséges és kívánatos. Olyant, a mely szakítva a nem politizálunk hamis és hazug jelszavával, ellenkezőleg, nagy horderejű, általános érdekű ügyekben egy akarattal, egy szellemben jár el. Értjük ez ügyek alatt azokat az országos jelentőségű nagy dolgokat, a melyekben a fővárosnak, mint az ország szivének, hazafiságban, nemzeti érzésben elől kell járnia, melyekben neki kell példát mutatnia az egész országnak. És mig most és eddig a közgyűlés rendszerint szembehelyezkedett ezekkel a nagy nemzeti szempontokkal, a jövendő pártalakulatnak éppen arra kellene irányulnia, hogy ezeknek a szempontoknak az érvényesülésére egyesítse a városatyák jobbjait. Ez az alakulat pedig nem lehet egyéb, mint á függetlenségi párt elvei alapján való tömörülés. Mi más fővárosi többségért, mint a függetlenségi eszmék által összefűzött közgvülési nagy pártért lelkesedni nem tudunk Minden más többség a régi klikkuralom folytatásál jelenti, Egvesegyedül egy lüggetlenségi többséé hozna friss életet és friss szellemet o ebbe a korhadt falazatú, poshadt levegőjű közgyűlési terembe!
