Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-23 / 12. szám

2

A községi takarékpénztár.

A székesfőváros szocziális és gazdasági politikájában mértföldjelző gyanánt fog szerepelni az a tervezet, mely a pénzügyi ügy- osztálv mostanában készített el a községi takarékpénztárról. Ez a tervezet a létesítendő községi takarékpénztár alapszabályait állapítja meg. melyekből ennek a nagy horderejű intézménvnek az egész jövendő képe már most megrajzolható.

A községi takarékpénztár igen egészséges eszméjének még mindig sok az ellenese. Aligha tévedünk, ha ezeket első sorban a takarékpénztárak és bankok érdekeltségi körében keressük, a melynek vezető alakjai pedig a virilizmus révén nagy számban ülnek a fővárosi közgyűlési terem padjain. Hogv a pénzintézeti érdekeltség nem szívesen látja egy uj konkurrens megjelenését a piaczon. az csak természetes. A külföldön fénvesen bevált községi takarékpénztárak példája mutatja, hogy a betevők a pénzüket igen szívesen bízzák reá a községi takarék- pénztárakra, melyek sok-sok millióra menő betéteket kezelnek. Már pedig a pénzintézetek igen nagy érdeke, mely a legélesebb versenyre bírja őket egymás irányában is, hogy mentői több betétre tegyenek szert, hogy az ekként rájuk bízott »ideg n tőkék« — mint banknyelven nevezik a betéteteket — forgatásával mentői nagyobb üzleteket csinálhassanak. A pénzintézetek jövedelmezősége éppen a szerint alakul, hogy mily alacsonyra tudják leszorítani a betevőknek fizetett kamatot, és ezzel szemben mily magasra tudják felsrófolni a kihitelezett pénzek után szedett kamatokat. Ez a differenczia a fizetett és I szedett kamatok között szolgáltatja nagy pénzintézeteink milliós nyereségeinek dús forrását.

A községi takarékpénztárnak ezzel szemben éppen az ellenkező elvek szerint kell eljárnia. A közérdek szolgálatában állván, neki mentői magasabb betétkamatlábat kell fizetnie és mentői csekélyebb kölcsönkamatlábat szednie. Úgy a betevőre, mint a köl- csönkérőre nézve tehát előnyösebb lesz a községi takarékpénztárai felkeresni, úgy hogv benne a nyerészkedésre alapított részvénv- takarékpénztárak és bankok félelmetes ve- télytársa fog támadni. Természetszerű tehát az az ellenszenv, a melylvel a községi takarékpénztár ellen viseltetik a bankérdekeltség. Ennek az ellenszenvnek a világos nvomai máris megnyilatkoznak a pénzügyi szaksajtóban, melynek egyik vezető orgánuma a »Magyar Pénzügy« a rabulisztika és ürügykeresés silány érveivel száll síkra máris a tervezett községi takarékpénztár ellen. Minthogy ez a bankérdekeltség maga is igen nagy és szövetségeseinek száma szintén tekintélyes, mert a banktőke keze tudvalevőleg igen mesz- szire elér, bizton el lehetünk készülve arra, hogy a községi takarékpénztár terve ellen a leghevesebben síkra fog szállani a közgyűlés nagy része.

Pedig a községi takarékpénztárat meg kell csinálni. Ezt követeli először a főváros fmancziális érdeke, másodszor a szocziális érdek és a fővárosi polgárság gazdasági érdeke. Az utóbbin kezdve, kétségtelen, hogy a kisembei nek, kisiparosnak, kiskereskedőnek, apróbb vállalkozónak — ma nincs megfelelő hitele. A nagybankok magas lovon ülve nem ismerik el a kisember hitelét legi- tim, jogos hiteligénynek, és nem nyitják meg- ! millióktól duzzadó pénztáraikat a szerénv I

FÜGG El LEN BUDAPEST.

polgár előtt, a kinek váltója nekik sohasem elég »bankszerü«. Csakis igy volt lehetséges a hitelszövetkezetek nagymérvű elszaporo- idása és ezek között a sokat emlegetett »nyuz- dák< kifejlődése, melyeknek működése valóságos fogalommá, rémmé tette az »m. sz.« jelzőt. Ez »m. sz.«-nvuzdák garázdálkodása a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a kisember hitele nincs kellőkép ellátva.

A községi takarékpénztárnak lesz tehát feladata, hogy ezt a kishitelt olcsón, könnyen hozzáférhetőleg megteremtse a fővárosi kispolgárság számára. Ezzel a gazdaságilag gyengébb elemeket képesíteni fogja arra, hogv a rettenetes gazdasági versenvben önálló alanyiságát olcsó tőke segélyével megóvhassa. Ez pedig elsőrendű szocziális érdek, különösen egy oly országban, a melyben egy hatalmas fejlett gyáripar nem pótolja a pusztulásnak induló kisipart. A kisiparos, kiskereskedő úgyszólván legfontosabb rétege a fővárosi polgárságnak; ez viseli a községi terhek túlnyomó részét, ez adja meg a vá- j ros egész életének jellegét. A községi takarékpénztár a polgárság betéteit tehát üdvös czélra fogja fordítani; arra, hogy a dolgozó kereső kispolgárságot erősítve gazdasági har- czában.

De a községi takarékpénztár szocziális hatása még közvetve is fog jelentkezni, abban t. i., hogy a közintézmény jövedelmének közczélokra való felhasználása által könnyíteni lehet majd a lakosság községi terhein a mi az egyre növekedő fővárosi büdzsét mellett igen lényeges körülmény. Nem kétséges, hogv a betétek kezelése és gyümölcsöző el- helvezése — ha nem is akkora hasznot fog biztosítani a községi takarékpénztáraknak, mint a dividendakergető nagy bankok rengeteg nyeresége, — de mindenesetre tetemes haszonnal fog járni Mert a betétkamat közt, legyen az bármily liberális és a kölcsönkamat közt, legyen bár olcsóbb valamennyi pénzintézeténél, mindenképen fennáll vala- melves külömbözet, u. n. margue, a mely a községi takarékpénztár nyereségét fogja képezni, s melv ha kisebb is nyers összegében, végeredménvben'aránvlag nagyobb lehet, mint a részvénvvállalatoké, mert nem terhelik az üzemfelesleget rengeteg kezelési költségek, igazgatói dijak, íantiémek és más kiadások, a melyek a részvénybankok bruttó nyereségeinek igen jelentékeny kontingensét felemésztik.

Ha például a községi takarékpénztár idővel eljut a 100 millió korona betétig — a mi összevetve a nagy intézetek betétállományával éppen nem tulnagv összeg, UV/o-os külömbözet mellett -— a mi a részvényválla- latok nyereségi koefficienséhez képest csekélységnek mondható, és mely mellett a községi takarékpénztár eleget tehet még a közérdek követelményeinek, évente másfél millió korona betéteii felesleget jelentene. Oly ősz- szeg, melylvel az egész deficzit egyszerre ki- küszöböltetnék. Ha még hözzáveszszük, hogy a főváros kölcsönmüveleleiből eredő nyereség is a takarékpénztárnak juthatna és hogy a közüzemek idővel leendő kommunalizálása után e fővárosi vállalkozásoknak bankszerü ellátását is a községi takarékpénztár végezhetné szép haszonnal, oly nagy perspektívája nyílik a községi takarékpénztár működésének, melvlyel szemben minden kicsinyes aggálynak és ravasz intrikának el kell némulnia.

Őszinte örömmel üdvözöljük tehál a pénzügyi ügyosztályt a községi takarékpénztár alapszabálytervezetének elkészülte alkalmából, a mely tervezet első megfogható, érzékelhető vázát szolgáltatja ennek a nagy horderejű intézménynek. A tervezet egyes rendelkezéseiről lesz még alkalmunk részletesen nyilatkozni és a benne lefektetett részletekkel szemben kifogásainkat megindokolni. De bármit tartson is az objektiv kritika a tervezetről, az az egy bizonyos, hogy a döntő lökést a községi takarékpénztár létesítéséhez ez a munkálat fogja megadni. És ez egymagában nagy érdem a székesfőváros mai kormányzati érájában, mely bármennyire a száján viseli is a szocziális érdeket, tettekkel a gyakorlatban ez érdekek szolgálatára vajmi keveset tesz. dr. b. á.

Andrássy.

Egyre jobban bontakoznak ki a ködhomályból Andrássy Gyula grófnak, az alkotmánypárt vezérének a jövő politikai alakulásokra vonatkozó tervei.

Rögzitsünk meg nehány fontos politikai nyilatkozatot.

Ismeretes dolog Andrássy Gyula grófnak a képviselőház folyosóján tett az a nyilatkozata, hogy nagy szerencse lesz, ha az uj választásoknál a függetlenségi 48-as párt elveszti általános többségét.

Jegyezzük fel Kossuth FTrencznek czeglédi banketbeszédéből azt a rendkívüli fontosságit s különösen hangsúlyozott kijelentést, hogy 1911-ben meglesz az önálló nemzeti bank s 1917-ben meglesz az önálló vámterület, ha függetlenségi többség lesz, füzzük tovább gondolatmenetét : ha még függetlenségi többség lesz.

Mikép képzeli az alkotmánypárt a következő politikai alakulást? Tessék elolvasni Szivák Imre alkotmánypárti képviselőnek, a temesvári főispáni installáczió alkotmánypárti politikai ünnepsége alkalmával mintegy 20 alkotmánypárti képviselő s alkotmánypárti notabilitás jelenlétében tartott banketbeszédét. (Szószerint olvasható Andrássy lapjának, a Magyar Hírlapnak márczius 20-ik keletű számában.)

A beszédnek sorok közötti értelme a következő:

A függetlenségi párt nem fogja tudni elveit érvényesülni, mert hiszen »nemcsak a nemzet felfogása, hanem már meghozott törvények végrehajtása is« Ausztria részéről akadályokba ütközik. A parlamentáris többség akarata nem fog érvényesülhetni s következik egy uj átmeneti korszak, a mely nem lehet más, mint a 67.

Szivák bizonyára a katonai kérdésekre, a tiszti fizetések ügyére gondol, a melyben a közös miniszterek a magyar kormányéval homlokegyenest ellenkező állást foglaltak el, úgy hogy abban a kérdésben legkésőbb májusig úgy a magvar, mint a közös miniszterválság kitörése kétségtelen.

Szivák beszédének csakazlehetaz értelme, hogv a Wekerle-Kossuth kormány bukni fog s következik egy tiszta 67-es kormány a mely a »kiralylyal na ló egyetértésben« (tehát a függetlenségi párt nemzeti követeléseinek elejtésével) fog kormányozni.

De Szivák megvigasztalja a függetlenségi pártot. Legyen nyugodt, az átmeneti (V7-es kormányzás csakis a nemzet többsége érvényesítésének előkészítése végett lesz. Ha azonban a nemzet többsége változik, ha nem lesz többé függetlenségi többség (a miről gondoskodni