Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-02 / 9. szám
Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Együttműködés. Az imént lezajlott városi kongresz- szus, mely a székesfőváros kezdeményezésére idecsőditette a vidéki városok képviselőit, örvendetes íordulatot jelent a székesfőváros és a vidéki városok közötti viszonyra nézve. Nem akarjuk e helyütt vizsgálni, vájjon az alkalom, mely közös együttmunkál- kodásra gyűjtötte egybe a városok vezetőit, tényleg időszerű volt-e és nevezetesen. hogy az állami adóreform ellen a főváros uralkodó klikkéi által politikai okokból intézett ostrom jogosult-e vagy sem. De bármily véleménynyel legyünk is az adóreform üdvös vagy czélszerü voltáról, és legyen bár igaz vagy nem az a vád, hogy a városi lakosságra az uj adótörvények ujabb terheket fognak róni, a városok ezzel a mostani közös tanácskozásukkal, éber érdeklődésüknek adták tanu- jelét az országot igen közelről érdeklő dologban és hajlandóságot árulták el arra, hogy komoly gazdasági és pénzügyi kérdésben egyesült erővel sikra szádjának a polgárság érdekeért. A mi a városok tanácskozásának szimptomatikus jelentőséget kölcsönöz, az az a tény, hogy talán most először volt lehetséges a vidéket a fővárossal egy kalap alá hozni. Mi ettől az együttműködéstől, mely évtizedes antagoniz- musnak a félretételét jelenti, igen üdvös hatást várunk úgy a fővárosra, mint a vidéki városokra nézve. Az a sokat hangoztatott panasz, hogy vidéki városok nem tudnak kibontakozni kicsinyes, szűk provinczializmusukból, nem egészen alaptalan és a fővárossal való gyakori érintkezés és együttműködés a vidéki városok vezetőire csak jó és fejlesztő hatással lehet. Ennyiben a kölcsönös együttmunkálkodásból a vidékre is fog valamelyes haszon hárulni. Sokkal jelentősebbnek tartjuk azonban azt a körülményt, hogy a vidéki városok a fővárossal való érintkezésükben a maguk egészséges, friss közszellemüket átplántálják majd a főváros intéző köreire. Köztudomású dolog, hogy romlatlan magyarság, közvetlen és őszinte érzés, a haza szeretete vidéki városainkban sokkal inkább található meg, mint Budapesten, mely mindenféle kozmopolita áramlatnak nagyváros létére nagyon ki van téve. Ezzel korántsem akarjuk azt a bámulatos haladást, melyet Budapest a magyarosodás terén tett, lebecsülni. Dicsőség illeti meg ezt a budapesti polgárságot azért a magyar nyelv csodásán gyors általánosításáért. De ez érdem elismerése mellett objektiv igazság, hogy mindenféle kozmopolita tan. elmélet és agitáczió a fővárosban talált legalkalmasabb talajra, a mi egyébiránt csak természetes és a világ összes nagyvárosaiban észlelhető. A legtöbb idegen itt fordul meg, — sajnos még mindig kevés— és itt telepszik le a fővárosban, melynek lakossága bevándorlás által folyton legheterogénebb elemekkel egésziti ki magát, Ezenkívül az idegen kultúra hullámgyürüi is ide, a fővárosba érkeznek el leghamarabb, és itt lelnek legalkalmasabb környezetet a befogadásukra. Az idegen szellemmel való sűrűbb érintkezésben azután | természetszerűleg elkopik a lakosság hamisítatlan, közvetlen magyar érzülete és gondolkodása és áthasonul bi- zonvos világpolgárias intellektualitássá. Ezzel szemben a vidéki városok még ma is góczpontjai a nemzeti érzésnek és törekvéseknek. Oda a vidékre nehezebben hat el az idegen befolyás és ott sokkal nagyobb ellent- állásra is akad a vidéki polgárság tradicziókhoz ragaszkodó, az újat bizalmatlanul néző, a régi dalt dicsőítő Krónika. Temetés. Még nem volt meg, talán nem is lesz, de ha meglesz, igy fog lefolyni. Kivitték a holttestet az udvarra. Szegény elhunyt fiatal volt, mindössze vagy másfél esztendeig élt. De véznán jött a világra, csaknem halva született, Életében, mint a beteg csecsemő, nem tudott egyebet mint sikitani és tisztasági zavarokat okozni. Hogy ki volt a holt csecsemő, hogy hitták ? Ne tessék sokáig találgatni! Született Ehrlich G. Gusztáv és Vázsonyi Vilmos törvénytelen házasságából. Bár az apa, mint oly gyakran, bizonytalan. Lehet, hogy Heltai Ferencz- nek vagy Hűvös Józsefnek hívták, a mi egyébiránt egészen egyre megy. Mert akárki volt az apa, annyi bizonyos, hogy lehetetlen frigy volt Panama ur egyesülése Demokráczia ő nagyságával. A csemete: községi demokratapárt urfi ilyen szerencsétlen házasságból nem lehetett más, mint vézna, nyomorék, életre képtelen. Meghalt tehát rövid, de kínos szenvedés után. Ágyához hiába hozták a leghíresebb doktorokat. A halál közvetlen oka : adóemelési láz, mely ellen a professzorok hasztalan alkalmaztak csillapító szereket, mint az állami adóreform elleni agitácziós porokat, a kormány elleni állás- foglalás purgativumát és más egyebeket. Sőt az se használt, hogy az anya egyidőre délvidékre rándult és a nagy beteg gyermeket ezzel megkímélte attól, hogy az apával való folytonos veszekedés zavarja nyugtalan álmait. Hiába állták körül a betegágyat a kuruzslók és javasemberek, a végzet beteljesedett: Községi Demokratapárt urfi kiszenvedett. Most vitték ki az udvarra. A gyászoló közönség sorában jelen voltak Budapest összes házbér- uzsorásai, bankkorifeusai, munkásnyuzói,a Demokráczia és Magaskamatláb páholyok tagjai, a főváros tanács élén Bárczy István polgármesterrel, a Poel Zedek, Mask-el-Dalil egyletek tiszteletbeli elnökei, számtalan udvari tanácsos, számos rendjellovag, a részletnyuzók szakegyletének képviselői, a villamvasuti alkalmazottak soványság ellen védekező Nyomor-Társulatának küldöttsége Jelűnek Henrik diszelnök ő méltósága vezetésével. Lobogóikkal kivonultak: a félhold lovagjai, máskép janicsárok; a Nagyöbölhöz czimzett kortes- önképzőkör, az »Egyperczresehallgatunk« dadogásellenes liga, a Kisember-asztaltársaság, a Vagyonbukottak köre, a Mindentjobbantudók énekkara, a tej-, vaj-, tejföl-, szalámi-, liszt-, daráltkávé-, hús-, zsír-, kőszénhamisitók egyesült szakegylete »Ehrlich währt am längsten /« felirásu jelvényeikkel, a Nemességellenesek köre m. sz., a Remekírók, Demosthenesek és Adonisok szövetsége, és Vázsonyi Vilmos, a gyászanya. A gyászszertartás megkezdéséül a Petőfi- utczai Becsalogatok dalosköre énekelte a »Jaj de borús« kezdetit gyászdalt és azután Morzsányi Károly tartotta meg a gyászbeszédet. Azonban csak odáig jutott el, hogy az istenben boldogult gyermek még sokáig élt volna, ha meg nem hal, a mikor egy száj as fiatal fiskális — alighanem központi demokrata volt — odaszól feléje : gázlovag, mi van a kiállítási jegyekkel? Halljuk Spitzert! A Morzsányi Spitzert! A diszszónok beszéde fonalát elvesztve és azt meg nem találva hebegett még néhány szót, de Ehrlich G. Gusztáv restelvén az Erzsébetvárosi diszzseni e felsülését, a kabátjánál fogva lerántotta az emelvényről, a jelenlévő terézvárosi demokraták viharos helyeslése között. Rácz Dezső könyei hirtelen örömkönyekké változtak át. A komolyságot egyedül dr. Leitner Adolf tudta megőrizni, a ki egy lakóihoz intézendő levél fogalmazásán törte a fejét, nem lévén egészen tisztában azzal, vájjon ötven vagy pedig hatvan százalékkal stájgerolja-e a házbéreket. Az általános zavarban végre Kardhordó Árpád és Dózsa föaga csinált rendet, fejenként kél pofont ígérve mindenkinek, a ki nem takarodik el tüstént. Erre mindjárt némi előleget is kiosztottak három józsefvárosi, öt erzsébetvárosi és két lipótvárosi volt községi demokratának. A nagy előlegosztogatás hatása alatt Ehrlich G. Gusztáv nyomban felemelte bankjának értékpapirelőleg-kamallábát 13 százalékra, a vele összeköttetésben álló összes M. sz. intézetek pedig 129 és fél százalékra. Ezzel a méla akkorddal végződött a temetés. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... _ ... ... ... ... 10 korona. Fé l évre ... ... .. ................. ... 5
