Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-02 / 9. szám
o FÜGGETLEN BUDAPEST. elmékben és szivekben. Innen magyarázható, hogy minden nemzeti mozgalom sokkal előbb ér sikert a vidéki városokban mint a fővárosban, a mely legjobb esetben csak utána sántikál az országnak a nemzeti irányban való gvors haladás utján. így például a közel múltban is tapasztalhattuk, hogy a bukott korrupt szabadelvű rendszer éppen a fővárosban tartotta magát leg- csökönyesebben és a függetlenségi párt nagyszerű bérfoglalása talán sehol nem ment oly nehezen és részben még megy ma is oly nehezen, mint itt Budapesten, a melynek községi képviselete még most is, a függetlenségi eszme diadalmas hóditása után. a régi rend embereiből alakult többségből áll. Éppen ezért igen sok jót várunk attól, ha ennek a fővárosnak vezető emberei sűrűbben érintkeznek és dolgoznak majd a vidéki városok vezetőivel. a kik a vidék friss, hazafias légköréből magukkal hoznak valamit, a mi a poshadt, nyomott fővárosi levegőt egy kissé felfrissíti. Már pedig attól ne tartsunk, hogy ez a felfrissítő hatás el fog maradni vagy megtörik az itteni viszonyokon. A nemzeti érzés éltető napsugarai behatolnak a legkisebb résen is és világosságot hintenek mindenüvé. Vajha a vidéki városok érintkezése a fővárossal mind sűrűbbé válnék. Ennek nemcsak az ország szive, hanem maga az egész ország hasznát látná, mert nem lehet közömbös egy nemzetre nézve, vájjon a fővárosa együtt érez, együtt sir és együtt vigad vele. Az adóreform dolgát nem firtatjuk e helyütt, mert e nagy szempont mellett egészen lényegtelen az, hogy a városok ellene vagy mellette foglalnak állást. A fődolog az, hogy az ország sokban beteges szive uj életerőhöz fog jutni a vidékkel való sürü érintkezésben. És ez örömmel tölli el minden magyar keblét. Hajnalodik ? A politikai napilapok egyikében »Egy fővárosi bizottsági tag« tollából »Hajnalodik« czimmel, két közleményre terjedő czikk jelent meg, mely a demokrata párt bomlásával kapcsolatban a főváros érdekében szükségesnek látott uj alakulással, szervezéssel foglalkozik. A sorokból kiérezhető, hogy a czikkiró alaposan ismeri a főváros hivatalos életét és nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy reáismerjünk a szerzőre is, már t. i. a fővárosnál szerepet játszó csoportok szempontjából. Nem azért mert soraiban gyakrabban előfordul a »Sasok« büszke elnevezése, nem azé) t, mert bizonyos sóvárgással emlékezik meg arról az időről, mikor még »Polonyi Géza uralkodott a városházán«, hanem főként azért, mert egész gondolatmeneté, ösz- szes szempontjai és vágyai elárulják a »sasok« politikáját, mely abban a tételben csueso- dik ki, hogy: nyílt harezban addig taktikázik, míg kialakul a harezolók között a fel- sőbbség, s akkor, mikor ez megtörtént, a diadalmi menetben mindjárt a nagy dob után sorakozik; hogy kerületi érdekei szempontjából nem az argumentumokkal, hanem a kölcsönös engedékenységgel kell czélhoz jutni; hogy a csendes munkát lenézve harsonával tudatja szuszogását is; hogy távol tartja magát minden nehézséggel és áldozattal járó kezdeményezéstől, alapozási munkától, ha a ezégér nem az ő nagyságát hirdeti. Most is, mikor már a gyümölcs lehullt a fájáról, mikor a községi demokrata párt bomlása, részekre való oszlása befejeződött, egyszerre homloktérbe vonul, hogy az avatatlanok első pillantása az ő örömtől, dia- dal'mi mámortól sugárzó arezukon pihenjen meg. Ha azonban keressük azokat, a kik ez eredményt előidézték munkájukkal, önfeláldozásukkal, kérlelhetetlen kritikájukkal, lankadatlan agilácziójukkal az eredményt előidézték, a látható csoportok között, nem látható a »Sasok« csoportja. Preyer Hugo, Ember Károly, Acsay mint személyek kiállanak a küzdőtérre, felveszik a harezot a demokratákkal, de a csoport, a »Sasok« pártja, mely féltékenyen megőrizte a maga különállóságát és büszkélkedett a maga »fényes egyedülállóságával«, nem volt sehol. Azaz a szavazásnál a többség lajstromában megtalálhatjuk a neveket. A czikk reá mutat mint tanulságra, hogy a demokrata párt bomlása azért következett be, mert mint többségi párt tagjaitól vasfegyelmezettséget követelt és hogy politikai jelszavakkal a városi közigazgatást uralni nem szabad és nem lehet. itt van az igen tisztelt bizottsági tag ur logikájának lapszusa és káros volta. Nem akarok reá mutatni vezérének, Polónyi Gézának a városok kongresszusán tartott előadására, mely abban csúcsosodott ki. hogy »önálló vámterület nélkül nem boldogulnak a városok«, hanem reámutalok éppen arra az eredményre, a demokrata párt bomlására, melyet kiinduló pontul vett föl és arra az újabb alakulásra, melyet elérni czéloz. Mert, hogy a községi demokrata párt politikai párt volt, az nem szorul bizonyításra. Politikai párt. melynek politikai hitvallása és alaptétele egy negatívum volt. »Mindenki, a ki a koalicziós kormánynak nem hive, ki különösen a függetlenségi kormányférfiak által követett politikát nem osztja, tagja lehet a községi demokrata pártnak.« Ez a negatívum hajtotta egy táborba a főpolgármesteri állásba nem kandidált Yá- zsonyit és táborkarát; a meg nem választott Márkus Józsefet és táborkarát; a győzni nem tudott Hűvös Józsefet és táborkarát; a függetlenségi pártból kinézett Benedek Jánost és táborkarát; a születési hibájából folyólag ellenséges érzelmű Sándor Pált és táborkarát etc. etc. a minorum gentiumról nem is szólva. A negatívumnak is megvan a maga szükségessége. De alkotásra képtelen az a párt, mely csak az ócsárlásból, a leszólásból és az ellentétek egyesítéséből áll. Bizonyság reá a községi demokrata párt dicsőséges pályafutása és a főváros állapota. És ezt a negativ csoportosulást akarja a czikkiró újból felhígítani. Es úgy látszik, nem is kilátás nélkül. Hallottunk már szomszédos kerületek bizottsági tagjaitól olyan nyilatkozatot, hogy hiában, »az ember mégis visszakivánja első szerelmét«. De igy csak azok beszélnek, akik már voltak a múltban szövetségesei a »Sasok«-nak és legújabban büszke demokraták voltak. Kik tehát önmagukon végig próbálták az ártatlanság mindennemű felvilágosítását. Ennek az uj alakulásnak pedig nem szabad beharangozni. Egy érdekből létrejött egészségtelen csoportot, mely saját bűnei következtében újból kiesett a nyeregből, abba újra besegíteni csak azért, hogy kezünkbe vehessük a tambur major botot, bűn a várossal, bűn az országgal szemben. Nem méltó sem a kezdeményezőhöz, sem ahhoz a makulátlan zászlóhoz, mely eddig- elé még együttesen szerepelt a fórumon, t. i. a Sasok és a függetlenségi 48-as lobogó. Igenis be kell vinni a politikát a városi életbe, de nem a negatívumok, hanem a pozitívumok alapján csoportosulva. Mindenki, ki harezosa a függetlenségi és 48-as elveknek, ki becsületes hive a függetlenségi politikának, egyesüljön Ha a »Sasok« akarnak az élére állani, ám jöjjenek. A fővárosi függetlenségi szervezetek kerületközi szervezetében megvan már az a lórum, melyet a czikkiró ur megteremteni óhajt Csak tessék benne részt venni. A munkás kézre, a gondolkozó agyra, a tapasztalatokra nagy szükségünk van, csak tessék bemutatni. Mindaddig azonban, inig a fővárosi függetlenségi szervezetektől a »Sasok« távol tartják magukat; mindaddig, migazt látjuk, halljuk, hogy a »Sasok« azok között toboroznak híveket, kik az országos politikában ellenfeleik, kikkel tehát becsületes szándékkal egy fedél alatt meg sem férhetnének, kiket már végig próbáltak öreges ellenfeleink és ellenségeink, addig nem hiszszük, hogy a főváros egén hajnalodik. Sőt attól tartunk, ha ez megvalósulna, hogy úgy a fővárosi életnek, mint a főváros függetlenségi szerveinek befellegzett. És ezt az eredményt vájjon ki kívánja?! Lehet, hogy indokolt volt eddigelé az óvatosság politikája. De most más időket élünk, most bűn volna ez, Az alkotások program inja nem hiányzik, ez benne van magában az egységes függetlenségi program inban. De különben is az emberek képviselik a program mot. Ha most is örökös megalkuvás lesz a czélja a függetlenségi bizottsági tagoknak, mikor fognak merni nyíltan, határozottan programmszerüen cselekedni ? Most kell ennek megtörténni, most, mikor az országos politikában a függetlenségi elvek megvalósítására készítik elő a talajt. Most kell felvirradni az ország fővárosának közigazgatásában és a függetlenségi napnak, csakhogy ezt magunknak kell ám előhúzni teltei, akarattal, nyílt és őszinte függetlenségi politikával. Tényekkel, pozitívumokkal. Ha ezt megtettük, akkor majd elmondhatjuk, hogy hajnalodik. Villamos dolgok. II. Felső vezeték. — Rossz kocsik. Elgázolások. A villamos közlekedés terén észlelhető anachronizmusok sorában igen kirívó az a tény, hogy a Városi Villamos Vasút a főváros belterületén még most is felső vezetéket tart fenn az egyik vonalán. Ez a népszinház- uiczai vonal, mely a főváros egyik legforgalmasabb útvonalán megy végig. Ennek az utczának kocsiutját uj burkolattal látják el, és ez alkalommal időszerűvé vált, a kivételes engedély mellett felső vezetékkel dolgozó vonal átalakítása alsó vezetékűvé. Nem akarjuk ezúttal hosszasan vázolni a felső vezeték hátrányait a közforgalom, közbiztonság és közegészség szempontjából. Ez res judicata, mely elintézést nyert akkor, a mikor a székesfőváros kimondotta, hogy csak alsó vezetékű villamvasut állhat fenn a belső területen. Már most jön a Városi Villamos Vasut- Társaság azzal a szerény óhajjal, hogy a népszinház-utezai vonal továbbra is maradjon meg felső vezetékűnek. Hogy a társaság húzódozik az átalakítástól, az nagyon is érthető, mert az átalakítás alapos számítások szerint 510-000 koronájába kerülne. Es mit tesz a községi demokratapárti városházi többség? A lakosság forgalmi igényeinek, kényelmének, biztonságának feláldozásával ezt
