Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-23 / 51. szám
létesített épületeknek lebontása stb., a mit nap-nap után látunk különféle formában. Ezt a munkálkodást sötét árnyékként, de elválaszthatlanul követi az elmebetegek ijesztően szakorodó nagy száma. És még egy ! A felkorbácsolt vér oly mértékű szenvedélyességet visz bele sok családi és közügybe, a nyugodt megbeszélés és megértés helyett a félreértés, gyanúsítás, sőt gyülölség oly mértékei érvényesülnek, a melyek úgy a család, mint a közéletet nagy mértékben megmételyezik. Valóban hasznos alkotásokat csak akkor várhatunk a legközelebbi negyedszázadtól, ha okulva a lezajlott 25 év tapasztalatain, a főváros minden polgára ideális szép fővárosunknak néha-néha a munkában meg-megáll, vissza is tekint, előre is néz és annyi időt fordit minden munkára, a mennyi annak alapos és jó elkészítéséhez szükséges, ha egy ember nem akar minden tért magának lefoglalni, hanem a hasznos összmiiködés érvényesülhet, akkor a szenvedélyek is le fognak csillapodni, a megbeszélés és megértés és egymás tisztelete azt fogja eredményezni, hogy a lelkekben a nyugalom helyreáll, a sziveket pedig a valódi emberszeretet nemes érzése fogja áthatni, a mely úgy a családban, mint a közéletben azt fogja eredményezni, hogy a polgárság nemcsak lázasan, a kimerülésig dolgozni fog, hanem maradandóbbakat, hasznosabbakat fog alkotni, egymást becsülni, szeretni fogja és elsajátítja ez által azt a módot, hogy miképen élvezheti a munka édes gyümölcsét. Ezen czél elérését kívánom szeretett fővárosuoknak a következő 25 évre és azt képzelem, hogy ezt el is fogja érni. Adja Isten ! A kevés idő az oka annak is, hogy a jelen sorok nem úgy sikerültek, mint szerettem volna. Budapest 25 év múlva. Irta : Lázár József, székest', mérnök. A költő képzelő erejének nincs határa. Ha megszállja az ihlet, szárnyra kél a teremtő fantázia. Csapong a lehetetlenségek birodalmában, alkot és rombol. Korlát nincs előtte. Palotából kunyhót, kunyhóból palotát csinál. A fenti téma is költőnek való. Ha a költőnek kell foglalkoznia e tárgygyal, az megáll a Lánczhid közepén, vagy felmegy a Gellérthegy legmagasabb pontjára, körülnéz egyet, majd behunyja szemét és lát. Látja mint növenk ki a földből a hatalmas paloták, mint keletkeznek uj városrészek, mint változik meg minden, a mi most még jellegzetes. Nála nincs átmenet. A logikus összefüggést nem is keresi, nem is kívánja. Csak épit, alkot és a végét keresi. A mérnöknél e téma más hatásokat szül. Fantáziájának határt szab korának tudása, saját ismerete. Átmenet nélkül nem tud semmit elképzelni, mert tudja, hogy a fejlődésben nincsennek indokolatlan ugrások. Ha képzelő ereje működik is, a gondolat kialakulásának mindig gátat vet, a mögötte lappangó három nagy tényező: az ok, indok és lehetőség. Hajnalodik. A Gellérthegy tetején egy társaság figyeli mint bontakoznak ki mindjobban Budapest tompa körvonalai. Végre teljesen kivilágosodik. A levegő tiszta, a szem óriási tért tekinthet át. A nézők lábainál egy város óriás fekszik. A Duna balpartján a FÜGGETLEN BUDA PEST meddig a szem lát, óriási paloták veinek árnyékot a Duna sima tükrére. Az épülettömbök által alkotott tompa, sötét foltokból élesen emelkednek ki a Lipót- és Belvárosban az égbe nyúló felhő karcolok. Mellettük a lipótvárosi bazilika kupolája, a mely pedig 20—25 év előtt a város egyik legmagasabb pontja volt, teljesen eltörpül. Ez a két városrész az üzleti élet középpontja. A tér drága, minden talpalatnyi helyet ki kell használni : mert az üzleti életnek sajátossága, hogy czen- trumot keres és nem tűri a szétszórást. A messze háttérben, Újpest felé a gyárkémé- nyek ezrei emelkednek ki a sötét alapból. Ez Budapest gyárvárosa. A sötét füstfelhő, melv a nagy városi életet annyira elviselhet- lenné tette már, nem lebeg felette. A modern technika tökéletesítette az égési folyamatot és a káros melléktermény, a füst, csak gyönge, fehér ködbuborék alakjában jelentkezik a gyárkémény szája felett. A város belsejéből a gyárak lassankint mind ide telepítettek A merre a szem néz, mindenütt sötét, épületek alkotta foltokat lát. Csak messze, Soroksár felé, szakítja meg ez egyöntetű képet egy világos, zöldbe játszó folt. Ez, Budapest kert városa. Igen, kert város létesítése iránt, az első mozgalmat még 1908-ban Bárczy István dr., Budapest akkori polgármestere indította meg, a mely az idők folyamán megvalósulásra is talált. A messze tévedő szemsugár végre a nézők lábai elé vetődik. A Duna hatalmas háta már nem a régi sima felület. Minduntalan megszakítja egy-egy hid. A nézőktől balra a legtávolabb eső a Hungária-hid. Ez a Hungária- körut tengelyébe torkolva köti össze a Duna két partját, mig egy oldalága a Margitsziget felső részét teszi megközelíthetővé. E hid körül épült ki a főváros legszebb része A Margithid alatt közvetlen a Parlament tengelyében van a másik hid a »Parlament-hid«. Ez az összesek közül a leghatalmasabb, a legszebb. Szépen illeszkedik be a Parlament által alkotott hatásos képbe. A budai oldalon lévő hídfőnél kezdődik a budai boulevard, mely a régi Csalogány-utcából épült ki. A lánchíd, a hidak őse, még mindig komoly méltósággal áll. Az eskütéri, Ferencz József-hid után a Boráros-téri következik. E hid kiépítése óriási változást idézett elő a Ferenczváros Duna felé eső részében. A ferenczvárosi teherpályaudvar, melyet a kishitűség, a város fejlődési övébe épített, megakasztván hosszú időre a Ferenczváros kiépítését, már régen ki van telepítve. Helyén pompás paloták képei füröd- nek a Duna vizében s kacérkodnak át a túlsó parton elterülő uj városrésszel, a Quartiér Latin-ne 1, Budapest diákvárosával, a mely városrész fejlődési folyamata az uj Műegyetemmel együtt kezdődött. A mai vasúti össze- kötőhid, már személyforgalomra van csak berendezve s a pesti oldalon a Csepelsziget csúcsán terül a hatalmas kereskedelmi kikölő, amely a Duna hajózásnak uj korszakát nyitotta meg. A kikötő végtelen számban, csipkésen egymás mellé sorakozó mólói mellett a kereskedelmi és egyébb hajók beláthatlan sokasága sorakozik. E kikötő körül terülnek el a kereskedelmi raktárak sűrű csoportokban. A háttérben magas kémények nyúlnak az ég felé, jelezvén Budapest második gyárvárosát. Az ipar és kereskedelem keresik egymást. A szem elfárad a hosszú szemlélődéstől. Közelebbi tárgyat keres, hogy azon megpihenhessen. Körültekint a Gellérthegy lejtőin. Csupa nyári lak, üdülőhely. Ez a milliomosok nyaraló helye. A széltől és fagytól védett déli lejtőn elragadó szép pálmaliget terül el. melynek világhíre az idegenek ezreit hozza a fővárosba. A hegy lábánál terül el a Sárosfürdő, mely teljesen átépítve, a maga nevében páratlan és világhírű gyógyfürdővé emelkedett. E fürdő nagy hőmérsékletű, felesleges vizét használják fel a pálmaliget öntözésére. Mint fürdőváros Budapest, a Sáros-, Rudas- és a Városligeti artézi-fürdők révén ez idő tájban már világhírre telt szert s az 1908. megkezdett czéltudatos fürdő-politika eredményeképpen az idegenforgalomnak vált hatékony eszközévé. A nap már magasan áll. A szemlélő társaság még egy búcsú pillantást vett a lábainál elterülő megigéző képre, majd a Gellérthegy csúcsán helyet foglaló állami csillag- vizsgálóra s megindul a sikló állomása felé. Nehány perez s már útban vannak a csavar- gőzösök Budapest gyöngye, a Margitsziget felé. Megérkeznek. A szigetnek bárom nevezetessége van. A füvészkert, a gyógyfürdő és a sporttelepek. A fürészkertben épült az egész világon szinte egyedül álló pálma ház, a margi szigeti hőforrások igénybevételével. A természetes, igen nagy hőfokú viz, ereje valósággal afrikai növényzetet produkál. A szigeti pálmaház, viz és növényzet dolgában már régen maga mögött hagyta hajdani vetély- t ár sít a frankfurti »Palmen-Garten«-1. A várost néző társaság tovább megy. A Margithidon egy pillanatra megállanak, hogy gyönyörkedjenek a pompás látványban. A szemet a várhegy Dunára néző oldala ragadja meg. A Mátyás-templom és a királyi várpalota között, a paloták és középületek egész lánczolata koszoruzza harmonikusan a hegy Dunára néző gerincét. A Lipót-körut végén van a földalatti villamos egyik megálló helye. A földfölötti villamosközlekedés már rég megszűnt. A forgalom nagy, a hely kicsi, az idő pedig drága. A földfölötti közlekedő eszközök nagy távolságra nem alkalmasak, mert a nyüzsgő emberáradatban nem tudnak eléggyorsan haladni. A társaság lemegy a lift-házba, hol a lilt 20 rn.-re viszi le őket a föld mélyébe. Beülnek a 60 km. sebességgel haladó villamos-kocsiba két-három perc múlva már a Tököly-uton^ vannak az uj muzeum előtt. Mielőtt felszál- nának, még látják a bécsivonat utasait, kik másik irányból érkeznek a földalatti állomásra. A hajdani keleti és nyugati pályaudvarok már régen elhagyták helyüket, hogy tért adjanak a város szabad fejlődésének. A messze kieső állomásokról földalaO villamoserővel vontatják be a személyszáFitó kocsikat, a város szivében elszórt földalatti kiszállóhelyekre. A föld felszínére érkezve a nagyvárosi élet kellő közepén találják magukat. A hatalmas emberáradat a gyalogjárón, jármüvek az utczán szüntelen hömpölyögnek. Előttük áll a régi Rókus-kórház helyén, a Nemzeti Muzeum második kiegészítő épülete, antik stílusban. S akár merre mennek, mindenütt más és más képek tárulnak fel előttük. A mai Budapest csak emlék, amelyre alig-alig emlékezik vissza valaki. Csak egy maradt a régi: a Dunapart. Mikor leszáll az est homálya, felgvulnak az apró fénycsillagok és a hatalmas fénykévék a Dunapart mindkét oldalán, i A Gellérthegy oldalát millió és millió fény borítja lángba, hogy fényével a néző leikébe fúródjék. És elterül az ember szeme előtt a
