Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-23 / 51. szám
6 FÜGGETLEN BUDAPEST legszebb látvány, a mit csak egy világváros tud nyújtani: Budapest. Lehet, hogy az egész kép, a mit itt nyújtottam, hamis. Lehet, hogy 25 év múlva a hóditó ember már a levegőn is uralkodni fog s versenyben legyőzi a sas szárnyalását. De ki merne arról Írni most, hogy mi lesz akkor. 'irt, A villamos utczai közvilágítás,*) Jrta: Szabó .József mérnök, főv. biz. tag. A főváros közgyűlése nemrég elhatározta, hogy a főbb útvonalak villamos ivlámpákkal világi tan dók meg. Ezt a határozatot a főváros érdekeire nézve sérelmesnek tartom. A közvilágítás javításának kérdése általános érdek, de annak megoldása helyesnek csak abban az esetben ismerhető el, ha a főváros pénzügyi érdekei is kellő méltatásban részesülnek. Ma, midőn a főváros a gázkérdés megoldásának küszöbén áll, a mi nemcsak a közvilágítás, hanem a főváros pénzügyi helyzetének szempontjából is életbevágó fontosságú, a köz- világítás javításának kérdése a gázkéi dés végleges megoldásától semmikép sem választható el. A mikor a gázüzemből jelentékeny bevételeket vár a lovai os, nem kötheti meg kezét és nem vállalhat még erkölcsi obligót sem a villamos utczai világítás mellett való állásfoglalással. Ez voll az álláspontja úgy a középitési bizottságnak, mint a tanácsnak is. De a közgyűlés önmagával is ellentétbe került akkor, a midőn a végleges világítás kérdésében dönt. Mert a mikor ugyanezen közgyűlés a Rákóczi-ui próbavilágiiását rendeli el, ezzel kapcsolatosan nem fogadhatja el a végleges világításra vonatkozó indítványt. A próbavilá- gitásnak más czélja nem lehet, mint az, hogy megbízható adatok birtokába jussunk. A mig tehát tapasztalati utón ezen adatokat meg nem szereztük, a végleges világítás kérdésében állást nem is foglalhatunk. Feltűnő jelenség, hogy a Rákóczi-ut egy részének villamos ivlámpákkal való megvilágítását éppen az a villamos társulat forszírozza, a mely mögött köztudomásúlag tulajdonképpen a gáztársulal áll, úgy, hogy teljesen megfelel valóságnak, ha azt állítjuk, hogy az e próba- ilágitásra vonatkozó ajánlat tulajdonképen a ^áztarsulattól származik, mert a Budapesti Általános Villamossági Részv. Társaság rész vényeivel a gázlársulat rendelkezik. Azon ugyan nem lehet csodálkozni, hogy a gázlársulat oly nagy súlyt fektet a próbavilágitásra. Mert ha a gáztársaság a konczessziót a gáz további szolgáltatására a fővárossal kötendő újabb szerződéssel meg nem kapja, akkor a közvilágítás egyrészét a fővárostól mégis csak elvette és magának biztosította, ha pedig megkapja, akkor mit sem veszített, mert nyeresége legfeljebb egyik zsebből a másikba vándorol. Csodálni lehel azonban, hogy a főváros a gáztársaságnak beugrik és nem látja be, hogy az ingyenes ajánlat elfogadása mily messzemenő és káros terheket fog ráróni. De az egységár is, a mit a főváros a közvilágításnak villamos ivlámpákkal való ellátása esetén az áramért fizetni fog, felette nagy. Onámilas volna ugyanis azt hinni, hogy ha egyszer a villamos közvilági tás el van határozva, az érintett ajánlatban megszabott 2-7 fillérnél olcsóbban fogja a főváros a villamos áramot hektowatlóránként kapni. Ezen ár ala*) E c/.ikk okfejtésével azonos tartalmú fellebbezést nyújtott be a czikk Írója a belügyminiszterhez e tárgyban. csonyabb, mint a melyet a főváros ma fizet. Eddig belekerült a közvilágítás a fővárosnak hektowatlóránként 3 6 fillérbe, ma az ajánlat szerint csak 2 7 fillérbe, sőt az ajánlattevő társaság számítása szerint a lámpafentarlás költségét levonva, csak T48 fillérbe kerülne. Ebből is látszik, a mit egyébként amúgy is tudunk, hogy ezen a téren folytonos haladás észlelhető és nem tudhatni, hogy a közel jövőben nem volna-e sokkal olcsóbb egységár elérhető. De legrosszabb esetben a harmadik villamos telep saját kezelésben is felállítható, esetleg pedig ilyennek felállítása iránt harmadik konczesszió is adható volna, a minek folytán a villamos áram sokkal olcsóbban lenne beszerezhető. Bizonyíték erre nézve, hogy midőn 1905-ben többen ajánlatot lellek a harmadik villamos telep felállítására vonatkozó engedély elnyerése iránt, az ajánlattevőka közvilágításra szolgáltatandó villamos áram egységárát aránytalanul olcsóbbra szabták. Az egységár drágaságát igazolja még azon körülmény is, hogy mig az ajánlat szerint egy lámpa világítási költsége egy évre 302 korona 94 fillér, addig magyar vidéki városokban ezen költség lényegesen kisebb. így egy lámpa világítási beleértve a fontai tási költséget is - költsége egy évre : Esztergomban 160 ' égési órát számítva 250 K Váczoll 1540 » » » 250 » Veszprémben 1800 » » » 160 » Czegléden 1500 » » » 180 » Gödöllőn 1200 » » » 200 » E mellel ezek a városok még a tiszta nyereség 50%-ában is részesednek. Nem szabad pedig elfelejteni, hogy a vidéki városokban a villamos áram előállítása a fogyasztás csekélyebb voltánál és azon körülménynél fogva is drágább, mert ott serieskapcsolás sincs, a mi az áramszolgáltatást ismét olcsóbbá teszi. Ideszerütlennek kell azonban tekintenünk a villamos közvilágítás érdekében elfoglalt álláspontját a közgyűlésnek azért is, mert a legújabb intenzív és komprimált gázlámpákról, a melyekre nézve a törvényhatóság parallel próbákat rendelt el, tapasztalati adataink nincsenek. A hivatkozott különvéleményben előadott aggályaimat a fővárosi közmunkatanács is honorálta azzal, hogy az ingyenes próba világítás lejária, vagyis 1911. január 1. után további három évre biztosilandónak tartja a berendezését, hogy az áram olcsóbb beszerzése, esetleg pedig a harmadik villamos telep felállítása iránt intézkedni lehessen. De figyelembe vette a közmunkatanács az újabb gázlámpákkal megejtendő kísérletezés elrendelése iránt kifejezett kívánságomat is, a midőn felhívta a hatóság figyelmét az intenzív és komprimált gázlámpákra is. Ezeket és különösen a gázmüvek küszöbön álló megváltását tekintetbe véve, semmikép sem helyeselhető, hogy a főváros a közvilágítás kérdésében ezidőszerint már lekösse magát. Iparhatóságok az uj ipartörvény tervezetében. Irta : dr. Déri Ferencz főv. tanácsjegyz.ő. Az utóbbi időben tapasztalt örvendetes újítása kereskedelmi kormányunknak, hogy a fontosabb törvényjavaslatok előadói tervezeteit véleményadás czéljából megküldi a törvényhatóságoknak. Örvendetes ez egyrészt az ügy érdekében, másrészt a törvényhatóságok jelentőségének az elismerése szempontjából is. Az eddig megküldött törvénytervezetek között kétségkívül a legfontosabb az, a mely az ipartörvény revíziójára vonatkozik. Országos szempontból, valamint specziálisan a városok szempontjából egyaránt fontos. Országos szempontból éppen manapság és a közeljövőre való tekintettel azért, mivel az ország az önálló gazdasági berendezkedésre készül s igy óvakodnia kell attól, hogy az ipar és kereskedelem bé- kókba szorításával megnehezítse a maga helyzetét. A városok szempontjából pedig rendkívül fontos ez a kérdés azért, mivel az iparnak és kereskedelemnek minden fejlődése vagy hanyatlása visszahatással van a városoknak anyagi erejére és kultúrájára. Azonban az eredmény szempontjából minden törvény csak félmunkál jelent, ha nem találjuk meg a törvény végrehajtására legalkalmasabb hatóságokat. És ebben a tekintetben az uj törvény tervezete komoly megfontolásra ad okot. A mostani iparlörvényben megállapított iparhatóságok a gyakorlati életben általában beváltak. Bizonysága ennek az, hogy az évek hosszú során át különböző testületektől, társulatoktól, kamaráktól, gyűlésektől és kongresz- szusoktól beérkezeti számtalan kívánság és javaslat között egyetlen egy sincs, a mely az iparhatóságok ellen szólalna fel s azoknak másként való megállapítását kérné. Vau észrevétel, a mely az iparhatósági megbízottak és az ipartanács intézményét fölöslegesnek és czéltalannak mondja, olyan is van, a mely azt kéri, hogy azokban a községekben, a mely nem székhelye elsőfokú iparhatóságnak (szolgabiróságnak), az elnapolhatatlan sürgős ügyeket, mint a munkakönyvek láttamozása, a községi jegyző intézze el, de olyan észrevétel nincs a sok között, a melynek kifogása lenne a mostani iparhatóságok ellen. A fővárosban még kevésbbé, mint a vidéken. Ily körülmények között valóban nem volna indokolt az iparhatóságok megváltoztatására. De elvégre, fel lehet lenni, hogy akadhat iparhatóságnak alkalmas már szerv is, a mely ép oly kifogástalanul fogja ugyanazokat a teendőket ellátni. A mi azonban egyenesen aggodalomra ad okot, az az iparhatósági teendőknek a megosztása. Az uj törvénytervezet szerint három elsőfokú iparhatóság lenne, az eddigi (a fővárosban a kerületi elüljáróság), az ipar- testület (illetve kereskeeelmi testület) és az iparfelügyelő. Nem nehéz elképzelni azt a helyzetet, a mely ebből származik. Az érdekelt iparos sohasem fogja tudni, milyen ügyben, melyik iparhatósághoz kell fordulnia és valószínűleg végig fogja járni mind a hármat, mig a helyes fórumra talál és nehéz lesz vele elhitetni, hogy ezt a sokféle hatóságot nem az ö bosszantására találták ki. A jogban és törvénytudásban laikus iparos'ól nem is lehet azt kívánni, hogy különbséget tegyen iparigazolvány és iparengedély közölt pedig csak igy jegyezhetné meg, hogy íparigazolványt a testület, iparengedélyt a kerületi elöljáróság ad. De csak rendszerint, mert ez sem olyan általános rendszabály, a melv alól ne volna kivétel. Az iparosságnak tehát az az érdeke — s ebben a tekintetben az iparosság érdeke egyúttal érdeke az iparfejlődésnek és a közönségnek is hogy csak egy elsőfokú iparhatóság legyen. Hogy már most a három közül melyik legyen az az egy, azt hisszük nem nehéz a választás. Egyfelől van a már kipróbált és bevált hatóság, másfelől azok a szervek, a melyek nemcsak hogy kipróbálva nincsenek, hanem a melyeknek rendeltetése és lényege egészen más, mint az ipar
