Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-09 / 49. szám

o

már 77 ember kelleit. A munkaerő felesleges szaporítása és nem elég intenzív felhasználása ime a számok csattanó erejével bizonyítva van.

A személyzeti kiadások aránytalan nagy növekedése kitűnik abból, hogy mind nagyobb kvótáját teszik az összes kiadásoknak. A személyzeti kiadások százalékos arányszáma az összes kiadások keretében ekként növekedik: 1875-ben 22-3% ; 1890-ben 26'6% ; 1897-ben 29'9%; 1905-ben 309%; 1909-ben 31-6%. I Látható ebből, hogy a személyzeti kiadások a főváros szükségletében egyre nagyobb és nagyobb összegeket nyelnek el és hogy e kiadások nemcsak számtani arányban növekednek az összes kiadásokkal együtt, hanem hogy az összkiadások növekedését jóvai meghaladó mértékben szaporodnak. 1875-ben 2'43 millió, 1890-ben 4'83 millió, 1897-ben 9’40 millió, 1905-ben 11'56 millió, 1909-ben 1532 millió a személyzeti kiadások összege. Három és fél évtized alatt tehát meghatszorozódott a személyi kiadások szükséglete. Bármily nagyszerű volt is a főváros fejlődése ez idő alatt, bizonyos, hogy semmiféle téren, sem a lakosság számát, sem az épületek számát, sem az iskolák, kórházak számát tekintve : ekkora növekedést nem láthatunk. Hiszen a lakosság ez idő alatt csak 309.000-ről 760,000 re növekedett, a mi igen tekintélyes gyarapodás, de nagyon távol van a hatszorostól. Ésigy vagyunk minden más tekintetben is.

A személyzeti kiadásokarányszámának fent kimutatott roppant növekedése, amely 1875-től 1909-ig 22*3°/o-rói 31'6°/o-ra való felszökkenést mutat, a számok vaslogikájával bizonyítja, hogy a fővárosi közigazgatásban a bürokratizmus káros módon burjánzik és hogy az egész személyzeti apparátus nagyobb méretekhez van szabva, mint a minő a főváros eddigi feilődése. Sohasem fogjuk elismerni, hogy 800.000 lakosnál ezer főre jutó kommunális munka elvégzésére több ember kelljen, mint 300.000 főnyi lakosságnál. Valamint az sem lehet egészséges állapot, ha a személyzeti kiadások nem illeszkednek be meg- 1 elelő korlátok között a város egész pénzügyi fejlődésébe. Lépést kell tartaniok a személyi kiadásoknak az összes kiadások növekedésével, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ha a személyzeti kiadások kvótája az összkiadásokon belül hasonló módon egyre növekszik,eljutunk ahhoz az állapothoz,a melyben a főváros összes anyagi erőforrásai tisztára a bürokratizmus által fognak felemésztetni.

A személyzeti kiadások nagvmérvü sza- poiodásának íőtényezője az iskolaüggi kiadások roppant rohamos növekedése. Ezen a téren a főváros csakugyan óriási utat futott meg, a melyet, ha betekintünk, nyilvánvalóvá lesz, hogy ekként tovább haladni lehetetlen. Az iskolaügyi kiadások valóságos mértani arányban növekednek a személyzeti kiadásokon belül és ennélfogva ezek a kiadások okozzák elsősorban a személyzeti kiadások szükségletének fent vázolt aránytalanul nagy növekedését. Ezt mutatják a következő adatok, a melyekből kitűnik, hogy az iskolák személyzeti kiadásai sokkal nagyobb mértékben növekednek, mint az egész személyzeti kiadások. Így 1875-ben az összes személyzeti kiadásokból csak 28-5% esett az iskolákra; ez az arányszám 1880-ban 39'1%-ra, 1897-ben 39 6°/0~ra, 1905-ben 46’5%-ra növekedett. Az iskolák tehát egyre több pénzt nyelnek el személyi kiadásokra.

H(’gy nem tarthat mar sokáig tovább,

FÜGGETLEN BUDAPEST.

abban senki sem kélelkedhetik. A főváros anyagi erőforrásai nem engedik, hogy az iskola-ügyet a község ezentúl is az eddigi irányban fejlessze. Budapest székesfőváros kulturális feladatának e számok tanúsága szerint fényesen megfelelt, de a jövőben a pénzügyi lehetetlenség határt szab e rohamos fejlődés folytatásának. Szinte matematikailag meg lehetne határozni azt az időpontot, a melyben a fővárosnak oda kell majd állania a kormány elé, mondván: „Eddig mehettem az iskolák fejlesztésében, tovább nem mehetek, mert ez financziális öngyilkosság volna. Te állam, vedd ie a vállamról ezt a terhet, a mely alatt vagy összeroskadok, vagy a melyet eldobok magamtól!‘‘ Az iskolaügyi kiadások fenti arányszámai megjelölik tehát egyúttal azt az utat, a melyre az állam jövendő támogatásának rá kell majd lépnie.

A kétszer kettő négygveí sem okoskodni, sem vitatkozni nem lehet. Meg kell hát szűnnie a személyzeti kiadások minden további szaporodásának, mert ha ezt az önmérsékletet a legridegebb szigorral nem gyakoroljuk, talán holnap, de egészen bizonyosan holnapután nyakig benn lesz ismét a főváros a deficzit posványában.

A tömegsztrájk kilátásai Budapesten.

A szocziáldemokrata-párt országos értekezletén elhatározta, hogy a választói reform elleni küzdelmében végső fegyverként a tömegsztrájkot fogja alkalmazni. A sztrájk életbeléptetésének időpontját a pártvezetőségre bízta az értekezlet. A pártvezetőség ezzel a mandátummal akkor élhet, a mikor jónak látja és az Andrássy-féle választói reform tárgyalása során szándékozik is vele élni. A tömeg- sztrájkról annyit Írnak és beszélnek, hogy végre czélszerü ezzel a fenyegetéssel szembenézni. Minthogy a szocziáldemokrata szervezetekben szervezett munkásság túlnyomó része a fővárosban van, világos, hogy a tömegsztrájk legérezhetőbbé itt Budapesten fog válni. A vidék néhány nagyobb városában van ugyan elég tekintélyes számú szervezett ipari munkásság, ennek a sztrájkja azonban nem igen okozhat nagyobb zavart sem a termelés folyamatában, sem pedig a lakosság élete rendjében.

Ami már most a tömegsztrájk kilátását illeti Budapesten, elsősorban tisztában kell lennünk — a mint a szocziáldemokrata-párt- vezetőség is tisztában van vele — azzal, hogy a tömegsztrájk hosszú ideig nem tarthat. Arról lehet legfeljebb szó, hogy egy, vagy legfeljebb két napon ál a szervezeti munkásság nem dolgozik. Politikai czélokért ennél nagyobb áldozatra a munkásság nagy tömegei sehol nem kaphatók és bármily nagy legyen is a szocziáldemokrata munkások fegyelmezettsége és ragaszkodása a párt elveihez, nem akad nagy számban oly munkás, aki sztrájkolással nélkülözésnek és nyomornak tenné ki magát egy közvetlen érdeke szempontjából mégis csak távoli politikai czélért. A A tömegsztrájk tehát arra redukálódnék, hogy a szocziáldemokrata szakegyesületekben tömörülő ipari munkásság maximum két napon át nem fog dolgozni.

Nézzük már most, hogy ezeknek a munkásoknak a munkabeszüntetése mily hatással fog járni? Budapesten mintegy hatvanezer munkás tartozott 1907-ben a szocziál- demokrala alapon szervezett szakegyesületek körébe. Ámde ez a szám az utóbbi i dőben lényegesen megcsappant. Nem vizsgáljuk a

szocziáldemokrata-párt szüntelen panaszainak a jogosságát, melyek szerint az állam- hatalom és a hatóság üldözése ritkította meg a szervezett munkások sorait, mert az eredményt tekintve, egészen közömbös, mily okból csappant meg a számuk. Tény az, hogy egész nagy szakmák igen jelentékeny, veszteségeket szenvedtek az utóbbi esztendő folyamán, úgy hogy abból a 60.000 munkásból jó harmadrész már vagy egyáltalán nem tartozik a szakegyesületek kötelékébe, vagy pedig nem kapható arra, hogy nem gazdasági harcz okáért tüzbe menjen. így igen nagy mértékben megapadtak — többnyire a munkaadók erélyes szervezkedése következtében — a kávéházi pinczérek, az éttermi segédek, a hentesek, az asztalosok, a szabók, a fuvarosok és az épitőmunkások szakszervezetei. Teljesen számításon kívül esik a vasutasmunkások szervezete, a melv a fenti hatvan- ezres számhoz igen tekintélyes kontingenst szolgáltatott volt, továbbá a világítási munkások nevezete alá foglalt gázgyári munkások, a kik a sztrájk alkalmával tudvalevőleg nagyobb felerészében uj munkáselemekkel pótoltattak. Ezenkívül egész csomó, még pedig éppen a mindennapi élet szempontjából igen fontos szakma eddig nem volt teljesen és erősen megszervezve, igy a pékek, a borbélyok és általánosságban a kereskedelmi alkalmazottak.

E futólagos felsorolás szerint a tömegsztrájk fővárosunkban a következő képet mulatná: Elsősorban abszolúte nem szenvedne fennakadást a közúti közlekedés, á vasúti-, postai- és távirdai forgalom, a bérkocsi közlekedés. Zavartalanul működnék a gáz- és villamos világítás. Az áruüzletek — beleértve a füszerkereskedőket nyitva lennének. Az élelmezés czéljaira rendelkezésre állanak elsősorban : a kávéházak, habár megcsappant felszolgáló személyzettel és valamivel nehézkesebb üzemmel (a mi legfeljebb a kávésoknak fog valamivel több munkát okozni); a vendéglők és korcsmák kivétel nélkül, alig érezhető gyengébb kiszolgálás mellett; a péküzletekben legfeljebb a második napon fog hiányozni a friss sütemény, ez is csak a műhelyek felében. Kenyér, ha két napos is, lesz elegendő. A hentesüzletek 70%-a egészen friss hentesnemüt, húst és zsírt fog árulhatni, a többi is kolbászárut és felvágottat. A mészárosmesterek jó fele még a tömegsztrájk napjaiban is fog ölni, a többi pedig vígan árusíthatná a meglévő húst. Kofák, kisárusok úgy a vásárcsarnokokban, mint nyílt vásárokon és egyebütt fennakadás nélkül fognak árusítani. Ezek szerint bizonyos, hogy a legfőbb közsziikségletek: élelmezés, közlekedés és világítás érezhető fennakadást nem fognak szenvedni.

A mérleg másik oldalát tekintve, a tömegsztrájk hátrányai ekként fognak kialakulni: A nagy gyárakban szünetelni fog a munka, főképpen a vas- és gépgyárakban és egyébb nagy üzemekben. Ezeknek a vállalatoknak, a melyek időhöz kötött szállítási szerződéseket vállaltak, tényleg igen nagy káruk lehet esetleg a munka 48 órai szüneteléséből. Az építési munka egy része is szünetelni fog, a mi azonban a tömegsztrájk előrelátható rövid időtartama mellett könnyen ellensúlyozható lesz túlmunkával A hírlapok előreláthatólag meg fognak jelenni, minthogy a nyomdászok szervezete a tömegszfrájk tekintetében a pártvezetőséggel ellentétes álláspontot foglal el. Különben még ha alávetné is ma